Nagy Róbert: - El kell mondanom, hogy csak 2001 júliusától dolgozom az MVM-nél. Ezt mintegy másfél hónappal megelőzően alkalmam nyílt arra, hogy a vezetés munkáját informatikai tanácsokkal támogassam. Ekkor ismerkedtem meg azzal a megkezdett folyamattal, amelyet itt csak úgy hívtak, hogy a Windows 2000-projekt. Ahhoz, hogy a projekt kötődései az egyéb üzleti folyamatokhoz világossá váljanak, tudni kell, hogy a Magyar Villamos Művek valamikor a magyar villamosenergia-ipar központja volt, magában foglalta valamennyi áramszolgáltató és áramtermelő üzem teljes irányítását. Az MVM a rendszerváltást követően átalakult, és sor került az áramszolgáltatók, a termelő üzemek jelentős részének privatizálására. Így a vállalat szerepe lényegesen átalakult, de megmaradt a felelőssége, hogy az ország valamennyi fogyasztója kellő mennyiségű villamos energiához jusson. Ezt a felelősséget közvetett eszközökkel látja el, főként a jogszabályok által biztosított keretek közötti szakmai munkával. A fenti folyamat az informatika szempontjából is jelentős változást hozott, hiszen a privatizálást követően az informatikai tevékenység diverzifikálódott a privatizált cégek között. Nálunk csak annyi informatika maradt, amennyi a lényegesen leszűkített feladatkör ellátásához szükséges. Ez jellemző módon tartalmaz mainframe-et, mainframe-es alkalmazásokat, folyamatirányítási rendszert, és ide tartoznak a tárolási folyamatokat támogató rendszerek is. 1997 jelentős év volt, mivel döntés született, hogy legalább az ügyviteli, üzleti folyamatok támogatására valamilyen ERP-rendszer kerüljön bevezetésre. Akkor az SAP mellett döntöttek vezetőink. A folyamatos változások, fejlődés következtében kialakult eszközpark viszont lényegében menedzselhetetlenné vált, 2001-re felhasználóink egy része szinte alkalmazásonként külön számítógépet használt. A belső informatikai szolgáltatás színvonalának mérését, minőségi javítását nem tudtuk megoldani.

M.: - Milyen más szempontokat vettek figyelembe, amikor az informatikai platformok egységesítése mellett döntöttek?

N. R.: - Döntést kellett hoznunk, hogy informatikailag milyen irányba induljunk el, hogyan egységesítsük a rendszereket. Ekkor még megtalálhatóak voltak DOS-os, Windows 95-ös, 98-as, NT-, valamint IBM- és Unix-rendszerek. A Microsoft-platformnak nem láttuk alternatíváját, de természetesen az egységesítésre vonatkozó döntés mindig kockázatos, mivel általában mire lezajlik a projekt, már elérhetővé válik a következő operációs rendszer. Ez esetünkben is így történt. Maga a projekt tavasszal kezdődött, és egy nyári megtorpanást követően szeptemberben folytatódott, amikor már elérhetővé vált a Windows XP. Úgy döntöttünk, hogy a már elindított Windows 2000-projektet folytatjuk tovább. Célunk az volt, hogy a felhasználók számára SLA (Service Level Agreement) alapú üzemeltetést tudjunk biztosítani, vagyis megteremtsük annak az infrastruktúráját, hogy a belső szolgáltatás a felhasználók felé mérhető legyen, rögzített paraméterek alapján történjen. Ennek egyik szükséges, de nem elégséges feltétele az egységes platform. A projektet egyébként több tényező nehezítette. Az egyik, hogy kétféle levelezőrendszert használt az MVM, egy Netscape és egy Exchange alapút. Ez kétféle hálózati - egy NT- és egy Novell-bázisú - infrastruktúrán futott. Ezek egységesítése mindenképpen szükséges volt ahhoz is, hogy racionális költségek mellett lehessen menedzselni a hálózatot.

M.: - Hogyan, milyen szempontok alapján választották ki a beszállítót?

N. R.: - Az ajánlattételi felhívást követően több versenyző közül választottuk ki a Synergon Informatika Rt.-t. A döntésben számos szempont játszott szerepet, többek között az a sokéves pozitív együttműködési tapasztalat, amelynek során a Synergon is megismerte az MVM informatikai rendszereit, lehetőségeit. Egy másik indok volt, hogy a Synergon referenciamunkaként aktív szerepet vállalat az MVM helyi hálózatának kialakításában. Maga a projekt egyébként abban a tekintetben nem jelentett teljes fővállalkozást, hogy a hardver-infrastruktúra kiválasztása és beszerzése nem képezte a projekt részét. Az MVM ebben az időben ugyanis az eszközpark egységesítését is elkezdte, a szerverek 70-80 százaléka, a kliensgépek közel fele került lecserélésre.

M.: - Említette, hogy nyáron kissé megtorpant a projekt. Ez minek volt köszönhető?

N. R.: - Fő oka a megrendelőoldali erőforráshiány volt. Az első dolog, amit meg kellett tennünk augusztusban, hogy felvegyünk olyan szakembereket, akik a Synergonnak a folyamat során partnerei tudnak lenni.

M.: - Lehet, hogy laikusként nekem vannak téves elképzeléseim egy Windows 2000-es átállási projektről, de miben különbözik ez a folyamat egy egyszerűnek tűnő operációsrendszer-frissítéstől? Milyen folyamatokon kellett keresztüljutniuk a projekt során?

N. R.: - A szereplők kiválasztása után komoly felmérési, tervezési munka kezdődött. Bár a Synergon jórészt ismerte az MVM infrastruktúráját, a pontos felmérések nélkülözhetetlenek voltak. Meghatároztuk azokat az igényeket, amelyek alapján ki lehetett alakítani a rendszert és a már említett SLA alapú működtetést. Azért azt lehet tudni, hogy egy ilyen rendszer nem zárt, hanem kapcsolatban van a külvilággal. A levelezőrendszer leveleket fogad kívülről, és küld kívülre, ezenkívül a rendszert alkalmassá kellett tennünk, hogy mind a külvilágból az MVM-et, mind az MVM dolgozói a külvilágot a világhálón keresztül elérjék. Mindennek van számos biztonsági következménye, oda kell figyelni a tűzfalak, a vírusvédelmi rendszerek kialakítására. Egy ilyen Windows 2000-es átállási projekt nem azt jelenti, hogy van egy CD, amelyet berakok a gépbe, elmegyek, megiszom egy kávét, és visszajövök, amikor installálódott a rendszer. Nagyon lényeges, hogy a projekt kapcsán áttértünk az Active Directory nevű eszköz használatára, amely forradalmian új a korábbi microsoftos alkalmazásokhoz képest, mivel hierarchikusan, magas információtartalommal kapcsolja össze a hálózati felhasználókat a hálózati szolgáltatásokkal. Megfogalmaztuk azt az igényt, hogy informatikai eszközökkel támogatott rendszerfelügyeletet szeretnénk megvalósítani. Ehhez használni kellett a Microsoft SMS rendszermenedzsment-rendszert, és ezenkívül az MOM Microsoft rendszerfelügyeleti eszközt is. Alaposan végig kellett gondolnunk, hogy mit is szeretnénk, hiszen egy konfigurált rendszert még lehet módosítani, de ha az alapoknál kell változtatnunk, az szinte a projekt megismétlését jelentheti. A tervezés a teljes projekt időtartamának felét igénybe vette. Miután a tervek elkészültek, világossá vált, hogy milyen eszközpark-rekonstrukcióra van szükség. Az MVM beszerezte az új szervereket, majd azokat a Synergonnal közösen telepítettük. Ezt követően elkezdődhetett a közel 400 kliensgép átállítása. A feladatot munkacsoportokban végeztük, naponta 16-18 gépet sorra véve. A közel négyhetes időszak alatt valamennyi kliensgépet sikerült átállítani. Ezt követően - illetve korábban párhuzamosan is - bizonyos éles üzemi terhelési tesztekre került sor, majd végül értékeltük a projektet az eredeti célkitűzések szempontjából. Számunkra természetesen még nem zárult le, hiszen az SLA alapú működés tapasztalatai fogják megmutatni, hogy mi az, amit másképpen kell beállítani.

M.: - A kliensgépek beállítása során használtak valamilyen klónozó- vagy image-programot?

N. R.: - Igen, a Norton Ghostot. A kliensoldali migráció úgy működött, hogy délután négy órakor úgy, ahogy volt, egy script segítségével átmozgattuk az összes adatot a kliensgépről egy központi helyen kialakított tárolóra. Ezek után megtörtént a Windows 2000 telepítése, majd utána megfelelő scriptekkel visszahoztuk az információkat. Természetesen gépenként még sok mindent be kellett állítani, például aki a Netscape alapú levelezőrendszert használta, annak át kellett állnia Exchange alapúra.

M.: - Milyen tényezők jelentettek ezenkívül külön kihívást a projekt során?

N. R.: - A teljes migrációt folyamatos munka mellett kellett végrehajtani, leállási lehetőség nem volt. Ez a szerverekre és a szolgáltatásokra egyaránt vonatkozott. A hálózat folyamatos működtetése azért okozott nehézséget, mert a Novell- és az NT-infrastruktúra, valamint a különböző felhasználói szokások egyeztetése jelentős erőforrásokat vett igénybe. Úgy kellett a felhasználók "alatt" egységesíteni a hálózatot, hogy ebből minél kevesebbet vegyenek észre. Működnie kellett a kétféle levelezőrendszernek, ráadásul a projekt egybeesett egy másik nagy feladattal: az SAP rendszerünk alatt ebben az időben cseréltük le a teljes hardverparkot, és vezettük be az SAP egy több generációval frissebb verzióját. A két projekt ugyanazokat a klienseket érintette, és a feladatok szinkronizációja külön kihívást jelentett. Ezenkívül tudtuk, hogy számos "egzotikus", főként műszaki jellegű, hálózattervezési, terhelésszámítási, statisztikai alkalmazás fut az egyes gépeken, akár stand-alone módon is. Ezeknek a Windows 2000 alatti működését természetesen tesztelnünk kellett. Nagyon sok feladat volt, és általában a munkaidő végén lehetett elkezdeni az egyes felhasználók gépeinek beállítását. A feladatok elvégzéséhez így szükség volt a Synergon és az MVM nagyon rugalmas együttműködésére.

M.: - Amikor belekezdtek a projektbe, fel sem merült, hogy önerőből oldják meg az átállást? Milyen folyamatokhoz volt szükségük külső tanácsadócégre?

N. R.: - A Windows 2000 esetén mind a szerverek beállítása, mind a kliensek paraméterezése több ezer paraméter beállítását igényli. Ezek mindegyikéhez szaktudás szükséges, amit nem érdemes megtartani egy cégen belül, ha csak eseti jelleggel van rá szükség. Ezért léteznek olyan tanácsadók, amelyek megfelelő szérianagyság esetén gazdaságosan tudják kamatoztatni ezt a tudást. A paraméterezést - főként a szerveroldali beállításokat - ezekkel a speciális tanácsadócégekkel érdemes elvégeztetni, hiszen mi hosszú távon nem is tudnánk megfizetni és kihasználni olyan szakembereket, akik Windows 2000-szervereket képesek telepíteni. Arra természetesen képesnek kell lennünk, hogy egy jól kitalált, megtervezett és konfigurált rendszert üzemeltessünk, azon kisebb változtatásokat hajtsunk végre, de arra nem, hogy egy üres kiszolgálóból egy ekkora hálózatban működő Windows 2000-szervert csináljunk. Ezt az ismeretet nem tudjuk és nem is akarjuk cégen belül tartani. Arról nem is beszélve, hogy a tudás csak az egyik dolog, hiszen ott van még a tapasztalat is. Valóban több ezer paraméterről van szó, amelyek mindegyikéről ír egy-két oldalt a kézikönyv. De hogy a paraméterek egyes beállításainak milyen következményei lehetnek, azt nehéz "kitalálni". Látható, hogy egy 400 felhasználós rendszerben, amikor sok alkalmazást veszünk igénybe - a levelezőrendszertől a komplett csoportmunka-alkalmazásokig -, a rendszer használhatóvá tétele és a hálózatos, illetve nem hálózatos paraméterezési beállítása megint csak komoly szaktudást és tapasztalatot igényel. Ezért van szükség külső szakértőkre.

M.: - Igénybe vették a Synergon segítségét az SLA alapú működés megtervezésekor is?

N. R.: - A projektnek része volt ez is. A tervezési és kivitelezési dokumentumnak egy fejezetét képezték az SLA alapú üzemeltetéssel kapcsolatos feltételek és tanácsok, amelyeket kidolgozott a Synergon. Ezeknek a bevezetése most van folyamatban. Az üzemeltetésirendszer-dokumentum kialakításának első változata éppen e hónap végére fog elkészülni. Terveink szerint július elejétől már SLA-alapon tudjuk működtetni rendszereinket.

M.: - Mit tanácsolna azoknak a vezetőknek, akiknek a feladata esetleg egy hasonló projekt levezénylése lehet a közeljövőben?

N. R.: - Az első elkerülendő csapda: olyan projektcélt nem érdemes megfogalmazni, hogy "egységes operációs rendszer legyen", vagy "Windows 2000-t vezessünk be". Sokkal célszerűbb egy olyan projektcélban gondolkodni, amely az üzemeltetés egy minőségi szintjének eléréséhez kapcsolódik. Amikor én idekerültem, egy olyan projekttel találkoztam, amelynek az volt a neve, hogy "Windows 2000-re való átállás", és ezek után tényleg csak a Synergon rugalmasságán múlott, hogy sikerült olyan irányba elvinnünk, hogy üzemeltetésminőség-javító projekt legyen belőle. Üzletileg ugyanis nehezen kezelhető, hogy "legyen egységes az operációs rendszer". Amikor pedig a cél és a megvalósítás keveredik, az biztos nehézségeket okoz. Ami az effektív kialakítást illeti, azt gondolom, egy ilyen projekt legkritikusabb része a kommunikáció. Mi erre felkészültünk, és bevontuk a belső kommunikációs csapatot, amelynek a segítségével minden belső médiumban - ebbe beletartozott az intranet, a belső újság és a faliújság - próbáltunk minél több információt átadni arról, hogy ennek a projektnek mi a célja. Hogy a projekt hogyan érinti az egyes felhasználókat, és van-e valamilyen dolguk benne. De ez még így is kevésnek bizonyult. A kliensoldali migrációnál találkoztunk olyan helyzettel, amikor az előre megbeszélt időpontban nem tudták a kliensgépet rendelkezésünkre bocsátani. A felhasználók képzését, oktatását egy ilyen mértékű váltáskor mindenképpen a projekt szintjén kell tervezni. A felhasználók, akik eddig mondjuk a Microsoft Worddel találkoztak, biztosan segítséget igényelnek egy komplett csoportmunka-infrastruktúrán való eligazodáshoz, a közös hálózati erőforrások eléréséhez. Fel kell készülni arra is, hogy a beszállító vagy fővállalkozó döntési helyzetbe hozza a megrendelőt. Több ezer kérdés elhangzik egy ilyen bevezetésnél, és az egyes kérdésekre adott válaszok pontos következményét nagyon nehéz világosan előre látni. Ezért érdemes olyan beszállítót választani, akitől sok segítséget kaphatunk ezen a területen is. Végül összefoglalva azt mondhatnám, hogy minden tervezésre fordított idő tízszeresen megtérül. Nem szabad sajnálni rá az energiát.