A Springboard erőssége az volt, hogy segítségével bármilyen későbbi külső egységgel bővíthetővé váltak a Handspring modelljei, digitális kamerává vagy mobiltelefonná alakíthatóvá váltak a kis digitális asszisztensek. A szép remények után azonban a vállalatnak rá kellett ébrednie, hogy a Springboard által kínált elméleti lehetőségeket valójában nemigen használták ki a vásárlók, és sohasem vált közkeletűvé a folyamatos bővítés. Ennek fő oka az volt, hogy a bővítőegységek rendkívül drágák voltak, sokszor drágábbak, mint maga a bővítendő készülék. Az elvárások így nem igazolódtak, az Innogear például évi 30-40 ezres értékesítésre számítva fejlesztett a Springboard technológiához kiegészítőket, ám a forgalom végül nem haladta meg az évi 15-20 ezret. A gyártók azért sem láttak igazán fantáziát a bővítések legyártásában, mert minden esetben egy olyan alapmodelltől függött befektetésük sikere, melyre közvetlenül nem volt befolyásuk, és a berendezés esetleges sikertelensége csak tovább növelte a kockázatot.