Szokás kérdése
A fogyasztók aggályait a statisztikai adatok nem igazolják ugyan, mivel az euróra való átállás érzékelhetően nem hatott az inflációra, mégis feltehető, hogy a közhangulatot a megemelkedett éttermi árak és egyes szolgáltatások magasabb díjai befolyásolták. Kétségtelen tény azonban, hogy a fogyasztóknak még meg kell szokniuk az euróban számolt árak új struktúráját, és ez szintén fontos szerepet játszhat viselkedésükben. Ugyanakkor a közhangulat viszonylag stabil maradt abban a két országban, amely nem tartozik az európai valutaunióhoz. Az Egyesült Királyságban a vásárlási hajlandóság indexe csak három ponttal csökkent januárban, sőt Dániában némileg emelkedett. A vásárlások visszafogása februárban folytatódott Németországban, Franciaországban és Spanyolországban. Más azonban a helyzet Olaszországban, ahol a vásárlási hajlandóság indexe decemberről januárra 16 ponttal visszaesett, de aztán februárban megfordult a trend, és a mutató elérte a 2001. novemberi szintet. Természetesen a másik három országban is feltételezhető, hogy a vásárlási hajlandóság drámai visszaesése csak átmeneti jelenség, és az év folyamán újra növekedni fog.
Két további gazdasági indikátor befolyásolhatja közvetlenül a vásárlói magatartást, mégpedig pozitív irányban. Egyrészt a létfenntartás költségei csak csekély mértékben lesznek nagyobbak. A jelenlegi nemzeti inflációs ráták tovább csökkennek, és ez növelheti a fogyasztási hajlandóságot. Másrészt a fogyasztók többsége úgy véli, hogy a gazdaság fejlődni fog. Jelenleg különösen az olasz fogyasztók optimisták: a februári 21 pontos indikátor sokkal magasabb a hosszú éveken át mért 0 értéknél. Az Egyesült Királyságban a gazdasági klíma a 2001. októberi mélypont után szintén talpra állást jelez. Ez azt jelenti, hogy Németország a maga jelzőszámával újra az utolsó helyezett. Annak ellenére, hogy az előző hónapokhoz képest most már több német véleménye szerint megállt a gazdaság visszaesése, legalábbis egyelőre. A megállapítás Franciaországra ugyancsak érvényes: amíg a gazdasági klíma jelzőszáma negatívan alakult a tavaly őszi hónapokban, februárban visszalendült a pozitív zónába. Csak a spanyolok tartanak ki a korábbi hónapok lefelé mutató trendjénél, és állhatatosan megmaradnak a gazdaság negatív irányának feltételezése mellett.
Ha a gazdaság feltételezett fejlődésével kapcsolatos pozitív várakozás folytatódik és megszilárdul Európában, akkor az EU tagországaiban a fogyasztási hangulat és a vásárlási hajlandóság feltámadhat. A két faktor főképpen a munkanélküliség további növekedésétől való félelem függvénye, ami viszont feltételezhetően kisebb lesz, ahogyan terjednek a derűlátóbb, növekedésre számító vélemények. Mindezek fényében a fogyasztók ellenérzése a vásárlásokkal szemben várhatóan alábbhagy, és növekvő kereslet, alapvetően pozitív hangulat váltja fel.
Magyarországon minden bolttípus forgalma nőtt
A magyar háztartások napi fogyasztási cikkre 1670 milliárd forintot költöttek 2001-ben, 16 százalékkal többet, mint a megelőző évben. Ez azonban kevésbé a vásárolt mennyiség növekedésének, mint inkább a fogyasztói ár emelkedésének köszönhető. A GfK Piackutató Intézet "Kereskedelmi analízisek" című tanulmánya megállapítja, hogy a fejlődés valamennyi bolttípus forgalmát pozitívan érintette. Versenyelőnyre azonban csak a hipermarketek és a különböző láncokhoz tartozó kisebb boltok tudtak szert tenni.
A kedvező trend a január-februári adatok szerint idén folytatódik. Az év végi csúcsot követő januári visszaesés ebben az évben jóval kisebbnek bizonyult, mint tavaly. Az egy vásárlásra jutó átlagos költés 1100 forintot ért el. Egy évvel korábban országosan az átlagos kosárérték 1060 forintot tett ki. A hazai kereskedelem átalakulásának egyik érdekessége, hogy a napi fogyasztási cikkekből a háztartások beszerzéseiben a modern csatornatípusok együttes részesedése alig változott. A hipermarketekre, szupermarketekre, diszkontokra és a háztartások vásárlásaiból a cash and carryre 51 után 52 százalék jutott a legutóbbi két évben. Közülük csak a hipermarketek tudták növelni részesedésüket, 14-ről 17 százalékra. A többi típus közül a láncba szerveződött kisebb boltok javítottak pozíciójukon, korábbi 5 százalékos mutatójuk ugyanis 8-ra nőtt.
A kis üzletek vásárlói egész évben átlagosan 149-szer vettek valamit. Ez azt jelenti, hogy a háztartások zöme két-háromnaponként felkeresi a rendszerint lakó- vagy munkahelyéhez közel található kis üzleteket. A szupermarketekben a vásárlási gyakoriság évi 65 alkalom, ami átlagosan heti egynél sűrűbb odalátogatást jelent. A lánchoz tartozó kis boltok és diszkontok mutatója 49, illetve 48 - vevőik majdnem hetenként keresik fel azokat. A hipermarketek esetében a 29-es átlag a kéthetinél valamivel nagyobb gyakoriságot jelez. A drogériák 10-es mutatója havi egynél ritkább vásárlásról tanúskodik.
**
Módszertan
Az eredmények a nemzetközi "Fogyasztási és megtakarítási klíma" című felmérésből származnak, amelyet a GfK kutatóintézetei az Európai Bizottság számára hat országban végeznek el: Dániában, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban. A felmérést havonta 2500 reprezentatív fogyasztó megkérdezésével végzik Németországban, és országonként 1000-2000 személy megkérdezésével a többi öt EU-tagországban. A kérdések az általános gazdasági helyzet és a személyes pénzügyi helyzet megítélésére vonatkoznak. A fentiekben ismertetett tények a 2002. januári és februári felmérések eredményein alapulnak.