Az ügyészség azzal gyanúsítja a hat személyt, hogy 2000 elején, amikor a brit Vodafone több hónapnyi küzdelem után lenyelte a német vetélytársat, áldásukat adták csillagászati összegű végkielégítések kifizetésére. Egyedül Essernek 60 millió márka ütötte a markát a Mannesmann kasszájából, és további 30 milliót kapott a német cég főrészvényesétől, a Hutchinson Whampoa konszerntől.
A düsseldorfi nyomozók megállapítása szerint az ellenséges átvétel körül dúló harc eredményeként 1999 decembere és 2000 februárja között a konszern nyolcmilliárd euró árfolyamnyereségre tett szert a német társaság részvényeivel. Ebből 4,5 milliárdot azonnal realizált, amelyből bőkezűen jutalmazta Essert, az igazgatótanács 18 nyugdíjasát és az időközben elhunyt igazgatósági tagok hozzátartozóit.
Az ügyészség szerint a gyanúsítottak nem tartották kellő mértékben szem előtt a vállalat érdekeit. A nyomozók érthetetlennek találják a nagy összegű kifizetéseket. Véleményük szerint a felügyelőbizottság "jelentősen túllépte" a hatáskörét; Esser, Funk, Zwickel és Ackermann esetében pedig a több mint két éven át folytatott vizsgálat megerősítette a Mannesmann AG kárára elkövetett hűtlen kezelés gyanúját.
A gyanúsítottaknak augusztus 16-áig van idejük arra, hogy állást foglaljanak a fölmerült vádakkal kapcsolatban. Ennek dacára a Süddeutsche Zeitung bizonyosra veszi, hogy sor kerül a vádemelésre. Ha ez csakugyan megtörténik, az maga után vonhatja Ackermann és Zwickel lemondását jelenlegi tisztségeikről. A svájci bankár, aki májusban került a Deutsche Bank élére, már sietett közölni a düsseldorfi ügyészekkel, hogy külföldi állampolgárként nem volt tisztában a cégátvételek esetében irányadó német szokásokkal.