A világ legnagyobb mobiltelefongyára, a Nokia számára ez már a harmadik ilyen ügylet. Korábban a Matsushita és a Siemens döntött a Nokia-program alkalmazása mellett. A négy konszern együttesen a világon eladott mobiltelefon-készülékek több mint 55 százalékát állítja elő. A Nokia egymaga szállítja a világon eladott készülékek egyharmadát. Az üzlet pénzügyi részletei nem kerültek nyilvánosságra. A programüzlet ebben a nagyságrendben már szabványteremtéssel egyenértékű. A Nokia ezzel nem csak a közvetlen vetélytársait előzi egy kulcsterületen, hanem megrendítő csapást mért az amerikai Microsoft igyekezetére is, hogy megszerezze a mobiltelefon-programok piacát. Az Ericsson és a Motorola igyekezete a Nokia vezető szerepének a megtörésére szintén óriási lépéshátrányt szenvedett.

Az üzlet nagy nyertese a brit Symbian is, amelyet a Psion programgyártóról választottak le korábban. A Symbian tulajdonosai a Psion mellett a Nokia, a Motorola, a Sony Ericsson, a Siemens és a Matsushita. A Symbian gyártja a Nokia 60-as sorozatú alkalmazásai számára a kezelőrendszert. Jelenleg a Nokia az egyetlen, mely 60-as sorozatú alkalmazást futtató készüléket gyárt: ez a 7650-es kameratelefon. Hasonló készülékek bemutatására még az idén sor kerül. Az elkövetkező években azonban még a beszédátvitelre koncentráló készülékek maradnak az uralkodó típusok, így a Nokia programüzlete csak hosszabb távon érezteti majd tényleges hatását.

A dél-koreai Samsung Electronics, a nagyságra harmadik mobiltelefon-gyártó a világon, a Nokia 60-as sorozatú alkalmazási programját használja majd multimédiás telefonjaiban. A Samsung a forráskódok birtokában a további fejlesztésben is aktív részt vállalhat a jövőben.

A Microsoft, a világ legnagyobb számítógépes programgyártója mind a Nokia 60-as szériának, mind a Symbian kezelőrendszernek versenyt támasztó programcsaládot állított elő. A kezelőrendszert és az alkalmazások széles körét magába foglaló csomagot azonban még egyetlen mobiltelefon-gyártó sem támogatja. Ebből a szempontból a Nokia-Samsung üzlet különösen nagy jelentőségű.

A mobiltelefon-készülékek gyártói a kutatási- és a fejlesztési költségek megosztása érdekében igen nagy együttműködési hajlandóságot tanúsítanak. Az egész ágazat a másodikról a harmadik generációs rendszerekre való áttérés átmeneti fázisában van, ami hatalmas beruházásokat igényel mind a program-, mind a készülék- mind a hálózatfejlesztés terén. Ezeket a költségeket a kisebb gyártók nem engedhetik meg maguknak, és főleg a viszonylagos piaci érdektelenség miatt várható késedelmek miatt szükséges a költségek megosztása. Hasonló gondokkal küszködnek a mobilszolgáltatók is, amelyeket a harmadik generációs koncessziók két évvel ezelőtti, nagyon költséges megvásárlása is terhel hosszabb távon, adósságok és hitelbesorolásuk leszállítása formájában. Hosszas vita után az EU már engedélyezte, hogy a T-Mobile Naqgy-Britanniában megossza a hálózatfejlesztés költségeit a helyi szolgáltatókkal.

A kooperációs kényszer legnagyobb haszonélvezője a felhasználó lesz, mivel a termékek és a szolgáltatások így egyformák lehetnek sok országban. Ugyanez megteremti annak a lehetőségét is, hogy kisebb programfejlesztők sikeres termékeket dobhassanak a piacra. Az egész ágazatra egyre nagyobb nyomás nehezedik a fejlett adatszolgáltató rendszerek terjesztésére, amelyek ezidáig nem töltötték be a hozzájuk fűzött reményeket. A rendszer jövedelmezővé tételéhez olyan vonzó szolgáltatásokat kell nyújtani, amelyet a felhasználók nagy tömege hajlandó megfizetni. Ilyet azonban még nem nagyon sikerült találni.