Hallottam valahol, hogy valamelyik cég készített egy már működőnek és használhatónak is mondott mp3 formátumot használó walkmant, hát gondoltam, utánanézek a dolognak – és ekkor ért a meglepetés. Tudniillik a fő-fő mp3-site, a www.mp3.com hardverekről szóló oldalán egy hosszú-hosszú lista meredt rám gúnyosan, amiért naivan a Diamond Rio nevű szerkezetet keresgélve azt hittem, ez az első és egyetlen ilyen lejátszó. Hát nem! A walkmanek sora után az autóba szerelhető lejátszók jönnek szép számmal, és végül mindenféle szobai szerkezetek.

Az igen népszerű mp3 formátum a hangfájlok tömörített formája, ami olyan trükkösen van megoldva, hogy az egyszeri ember számára észre sem vehető a minőségromlás a CD-hez képest. A dologban az az igazán nagyszerű, hogy egy ilyen fájl kb. tízszer kisebb méretű, mint az eredeti. Így aztán egy CD-re nem 74 perc zene fér, hanem akár 12 órányi is. A folyamat is egyszerű: fogunk egy CD-t, "legrebbeljük" róla az audiotrackeket .wav formátumban, aztán tömörítjük, és már hallgathatjuk is a megfelelő lejátszó programmal, amiből szintén rengeteg van – legismertebb és legjobb az ingyenesen letölthető Winamp. (Aki kíváncsi, nézzen utána: http://www.winamp.com.)

Ha már felsoroltam a jót, jöjjön a rossz is: a dolog hátulütője ugyanis az, hogy bizony a zenészek szeretnének abból élni, amit csinálnak, ezért (is) vannak a szerzői jogok. Az mp3-má tömörített dalok pedig kis méretüknél fogva népszerű csomagocskákká váltak az Interneten, boldog-boldogtalan letölthet bármit, amit van türelme megkeresni – persze ingyen, és ebből adódóan illegálisan. Ez ugyan még nem vezetett világméretű katasztrófához, de ha teljesen elterjed az mp3-azás, akkor a lemezkiadók tönkremennek, nem adnak ki semmit, így nem lesz mit tömöríteni. Ez persze inkább csak rémálom, lássuk inkább a szerkentyűket!

Ami még fontos az mp3 tömörítés-lejátszás témában, hogy ez igen megterhelő művelet a számítógép számára, processzor legyen a talpán, amely folyamatosan véghez tudja vinni! Tehát nem is olyan egyszerű dolog mindezt egy walkmanre adaptálni, nem beszélve a megfelelő méretű tárolókapacitásról, hiszen anélkül nem is érdekes az egész. A CD-n persze sok minden elfér, de akkor már jobb megoldás lehet egy discman. Így aztán sok megközelítést vehetünk szemügyre.

Azon túl, hogy soros vagy párhuzamos kábelen csatlakozik-e a géphez, és milyen fejhallgatója van, a leglényegesebb különbség a tároló lemezekben van. Egyes típusok sima- vagy laptop-winchestert használnak, mások CD-ROM-ot, a már említett Rióban pedig flash-memória van (mint pl. a digitális fényképezőgépekben szokott lenni), és még olyat is találunk, ahol Zip lemezen lehetnének a dalok. Így aztán a tárkapacitás is széles skálán mozog: 16–64 MB-os Flash, 100 MB-os Zip lemez, 650 MB a CD-n, és akár 2,5 GB-os winchester is szóba jöhet.

A látott képek alapján mindenesetre a Diamond-féle a "legwalkmanebb", és már meg is rendelhető. A http://www.mp3.com/diamond/ címen lehet megtekinteni. Ha 64 MB-os flash-memóriát veszünk alapul, akkor egyszerre kb. egy normál zenei CD-re valót hallgathatunk, de ezt bármikor törölhetjük, újat tölthetünk bele, és persze hamarabb, mintha kazettát másolgatnánk, és persze jobb minőségben, rázkódásra sem túl érzékenyen. Mindez pedig elfér egy mellényzsebben, nem úgy, mint a kényelmetlen discman. Érdekes, hogy a gyártók közt csak kevés ismerős név akad, olyan, mint pl. a Samsung, amely állítja, hogy a legkisebb mp3-lejátszót sikerült megalkotnia, Yepp néven. Hát mindenki döntse el maga, hogy elég kicsi-e, 58x85x17 mm a mérete. Ez a kevésbé kisméretű link vezet hozzá: http://www.samsungelectronics.com/news/cgi-bin/secnews.cgi?app=print&key=221&. Akit még nem győztem meg, annak ajánlom a Naiam gyártotta CD-s változat ismertetőjét (http://www.naiam.com/home.html), és főleg az oldal végén található mp3–CD–minidisc–kazetta összehasonlító táblázatot. Elég döbbenetes az eredmény.