A tudományos konferencia is igazolta, hogy az EU-ban éppúgy jelen vannak a fix és mobilszolgáltatók, az "incumbent" és a többiek közötti viták és ellentétek, mint nálunk. A találkozó egyik fő kérdése volt, hogy a szélessávú távközlést milyen mértékben kell szabályozni. A tanácsadói kör arra az álláspontra helyezkedett, hogy e téren mindenképpen infrasruktúra alapú versenyt kell kialakítani. A nemzetközi összehasonlítások alapján azokban az országokban (Egyesült Királyság, Dánia) minősíthető jónak a szélessávúverseny, ahol a szabályozó hatóságok komoly mérlegelési sorozatra kaptak törvényi felhatalmazást. A HíF, illetve a HDB tevékenységéről a madridi konferencián részt vevő nemzetközi szakemberek véleménye kettős volt: egyrészt irigykednek amiatt, hogy a HDB döntései azonnal végrehajthatók, és erre megvannak a jogi garanciák, másrészt csodálkoznak azon, hogy a HDB döntéstere túlzottan is jogszabályokba zárt.

A madridi konferencia tanulságait így összegezte Frischmann Gábor: az EU-s keretek adottak és egységesek, azonban az Európai Unió országai semmivel sem egységesebbek a távközlés fontos aktuális kérdéseiben, mint korábban. Az adott keretek ellenére mindenkinek meg kell találni a "hazai" megoldást, ami elmélyült elemzéssel is jár. A jogszabályalkotás és a szabályozás célja a működőképes piaci modell.

Kérdésre válaszolva a HíF elnöke hangsúlyozta, a tanácskozás résztvevői ma pesszimistábbak a recesszióból való kilábalást illetően, mint ez év tavaszán: most 12-18 hónap helyett tartós, legalább 2 éves hullámvölggyel számolnak az európai telekommunikációs szektorban.