- Az, hogy pont én tartom a Médiahajón az internetes rész rövid nyitó előadását - öt percet kaptam a provokatív vitaindítóra -, tulajdonképpen egy véletlensorozatnak köszönhető. Tavaly ősszel kezdtünk el egy tízéves, úgynevezett longitudinális összehasonlító internetvizsgálatot a Tárkival (www.tarki.hu) együtt az Információs Társadalom és Trendkutató Központban, az ITTK-ban (www.ittk.hu). Ennek az egyik váratlan melléktermékeként állt elő egy koherens állításrendszer a magyar internethasználat sajátosságairól. A véletlen az, hogy bár egy önálló kötetet terveztünk a kutatás tanulmányaiból, amikor kiderült, hogy ez sajnos meghiúsul, pont akkor kaptam kézbe a Médiakönyv felhívását. Rögtön jelentkeztem a kész cikkel, ami a hagyományos és új média kapcsolatának vizsgálatából kibontakozó digitális szakadék témakörével foglalkozik. Utána már kézenfekvőnek tűnt, hogy ha az internethasználat terjedésének hazai "belassulásáról" szól az Internethajó és a cikkem is, hadd mondhassam el, amit találtunk a kutatásban. Viszont mivel elég provokatívak az állítások - arról szólnak, miért nem sikerülhet hagyományos eszközökkel, így pénzzel, géppel kimozdítani a holtpontról a nethasználatot -, arra gondoltunk, miért ne kezdhetném én a beszélgetést.

• Mióta foglalkozol internetkutatással? Egyáltalán lehet így nevezni azt, amit végzel?

- Inkább azt mondanám, hogy az információs társadalom kutatásával foglalkozom, és ebbe belefér az internet kutatása is. Sokszor, sok helyen mondtam már el, hogy a két szó, az információs társadalom és az internet közé nem tehető egyenlőségjel. Ha muszáj volna egyet megjelölnöm, ami a tevékenységemre vonatkozik, akkor a tágabb információs társadalmat választanám. De az elmúlt egy-két hónapban épp az internettel foglalkoztam, miután erről írunk könyvet közösen két kollégámmal, Dányi Endrével és Dessewffy Tiborral.

• Hogy kerültél az ITTK-ba, és mikor?

- Az ITTK-ban annak megalakulása, 1998 tavasza óta dolgozom, bár hivatalosan csak idén szeptembertől vagyok státusban. Z. Karvalics Lászlóval, az intézet tudományos igazgatójával még egyetemistaként egy Magyar Narancsban megjelenő cikk kapcsán, 1997-ben kerültem közelebbi kapcsolatba, aztán ő hívott a Műegyetemen épp alakuló központba. Itt az intézet havonta jelentkező szakmai klubjának a szervezése az egyik feladatom immáron két éve. Továbbá a hetente jelentkező elektronikus hírlevél, az Infinit (www.ittk.hu/infinit) írásában veszek részt az 1999-es indulása óta. Ezenkívül az intézet kutatásaiban működök közre, és gyakran képviselem az intézményt különböző konferenciákon, médiumokban. Kutatási területeim közé tartozik többek között a magyar információs társadalom, az európai információs társadalom, az intelligens település és a virtuális szexualitás témaköre.

• Feltételezem, hogy szereted, amit csinálsz. Jól gondolom?

- Igen. Amit csinálok, teljes egészében kitölti az életem. Szeretem a szabadságot - márpedig ez a munka alapvetően kötetlen, távmunka jellegű. Másrészt érdekes is, amit csinálok: mindig más a téma, miközben végeredményben ugyanazzal, az információs társadalom népszerűsítésével, jobb megértésével foglalkozom. Ez részemről tulajdonképpen egy "kispályás világmegváltás", a minket körülvevő világ ugyanis egyre inkább információs társadalommá válik, sokan azonban nem találják ebben a helyüket, nem értik, mi folyik körülöttük. Nekik is szeretnék segíteni azzal, hogy ez az információs világ jobb, élhetőbb hellyé váljon a kutatásaink segítségével. Egyébként nemcsak kutatással, hanem oktatással is foglalkozom: a BME-n, BTK-n is tartok kurzusokat az információs társadalom, internet témakörökben.

• Mesélj valamit magadról... Például mióta netezel?

- Elõször 1996 őszén neteztem. Akkor harmadéves egyetemista voltam az ELTE Szociológiai Intézetében. Furcsa, de pont egy cikk kapcsán, amely végül kézirat maradt, voltam "kénytelen" először internetezni. Azóta úgymond "rákattantam". A környezetemben sokan netfüggőnek tartanak, de én valójában az internetezést, leginkább a szörfözést, a csetelést, a játékokat nem tartom különösebben érdekesnek. Sokkal inkább információszerzésre, célzott keresésre használom a világhálót, illetve elektronikus levelezésre. Ez utóbbi nélkül biztosan nem menne már az életem, naponta több órát töltök levelek írásával, ebből a szempontból talán függő vagyok, hisz a távmunkás életformának ez a kommunikációs eszköz ma még a legfontosabb alapja.

• És hogy állsz a tévével? Bizonyos állítások szerint aki sokat netezik, az keveset néz tévét...

- Talán első hallásra furcsa, de tévézni is rengeteget szoktam. A PC-be, amin dolgozom, tettem egy tv-kártyát, így a tv állandóan megy, miközben olvasok, gépelek, levelezek, szöveget szerkesztek a gépen… Sok rajzfilmet nézek, imádom a blőd régi sorozatokat, mint például az újra játszott Starsky és Hutchot, de a jó sci-fiket is. Azonban a dél-amerikai szappanoperákkal és a B kategóriás öldöklős esti filmekkel engem ki lehet zavarni a világból. Nem ritka, hogy napi nyolc-tíz órát is megy a tv, hogy aztán, ha nincs időm, egyáltalán ne tudjak semmit se végignézni. A tévézés összefügg azzal, hogy eredendően médiaszociológus volnék, egyébként politológus diplomám is van, mindkettő az ELTE-ről. Jelenleg is tanulok, harmadéves doktoris hallgató voltam tavaly az ELTE szociológia szakán, már csak a disszertáció megírása áll előttem. Az egyetemet közvetlen a középiskola után kezdtem el, a doktorira is rögvest diploma után vettek fel, így szemtelenül fiatalnak számítok ebben a tudományos, kutatói világban a magam 27 évével.

• Részt vettél-e a korábbi két Internethajón? Ha igen, milyen volt, és miben fog különbözni tõlük a mostani számodra?

- Erre a kérdésre igen egyszerűen tudok válaszolni. Mert ez az első Internethajó, amire elmegyek. Kíváncsi is vagyok rá!

• Az Internethajó weboldalán olvastam: "Az Internethajó 2002 egyetlen kérdést tűz a zászlajára: ki mit tesz az internet elterjedéséért, az internetezők számának gyors növeléséért." Írtál egy szerintem nagyon jó feltételezést arról, miért nem neteznek idehaza az emberek, de te mit teszel azért - azon túl, hogy kutatsz -, hogy az internet még inkább elterjedjen, gyorsabban növekedjen a netezők száma idehaza?

- Miért, mit kellene még ezen kívül tennem? De a viccet félretéve: azt gondolom, a netet nem muszáj mindenkire "rátukmálni". Először azon kellene elgondolkodni - és erre próbálja az előadásom is felhívni a figyelmet -, hogy kinek miért lehet szüksége erre az eszközre. Vagyis az egyik cél, hogy rámutassak arra, hogy az alapfeltevéseink - például, hogy a net mindenkinek jó a mai formájában - kudarcot is okozhatnak. A kutatáson túl tehát tudatosságnövelésre is szükség van, például a kulcsszereplők, döntéshozók szemléletének a befolyásolására. Továbbá üzeneteket kell eljuttatni a nagyközönséghez. Nem hiszek az elefántcsonttorony-stílusú kutatói modellben, épp ezért mondok igent minden médiabeli megkeresésre. Muszáj közérthetően elmondani, amire az ember a munkája során rátalált. Tehát a kutatáson kívül ismeretterjesztek, tudatosságnövelek, hogy "szép" magyar szavakat használjak.

Csapó Ida