A processzorgyártók, és az egész elektronikai ipar már régóta küzd a fizikai alapszabályok által szabott korlátokkal, és próbál új utakat keresni. Egy jellemző gond például a miniatürizálás alsó határa, hiszen a nanotechnológia egyszer el kell, hogy érkezzen végső határhoz, ahol alapjaiban más megoldást kell alkalmazni, és ez az idő már nincs is olyan messze. Az antianyag természetének bemutatása tudományos folyóiratok számára sem egyszerű kérdés, ám a felfedezés jelentősége könnyen érzékeltethető tudományelméleti analógiával. Egy adott kérdésre egyszerre adhat választ egy korábbi, és későbbi tudományos világkép, és sok esetben a korábbi egyszerűbb és megnyugtatóbb. Ha azt akarjuk elmondani, hogy a nap miért és hol kel fel, és nyugszik le, akkor a legegyszerűbb módszer a földet laposnak elképzelni, és már adott is kelet és nyugat. Ugyanerre az eredményre jutunk a mai naprendszer-magyarázattal is, ám jóval bonyolultabban, és nehezebben szemléltethetőbben. A bonyolult világkép azonban utat nyitott olyan vállalkozásoknak, mint az űrutazás. Az antianyag elmélettel is hasonló a helyzet, lehet, hogy ugyanahhoz az eredményhez jóval bonyolultabban jutunk el, és jónéhány évre alaposan összezavarja világképünket, ám jó eséllyel új megoldások tucatjainak ad teret.