Európai fülnek kissé furcsán hathat, hogy a világ legfejlettebb államában az SMS-ezés nem a mindennapi élet része. Pedig így van, részben azért, mert az európai példával ellentétben az amerikai piacon számtalan, egymással rivalizáló mobilszolgáltató létezik, másrészt pedig a társaságok az SMS-szolgáltatást nem reklámozták eléggé. Az SMS-ezést az is "riasztóvá" teszi az előfizetők számára, hogy az amerikai cégek mind az üzenetküldőt, mind az üzenetfogadót díjaztatják.
A csodálkozással azonban csínján kell bánni, ugyanis a rövid üzenetek elmaradottságában az is jelentős szerepet játszik, hogy az Egyesült Államokban olcsóbbak a telefonos percdíjak, így az európaiakkal ellentétben nem annyira vonzó számukra a hívásnál olcsóbb szöveges üzenetküldés, ráadásul az egy főre eső internet-hozzáférhetőség jócskán túlszárnyalja az európai arányokat, így a jenkiknek szövegküldéshez nem feltétlenül van szükségük egy maroktelefonra.
Ugyanakkor elgondolkodtató lehet az amerikai üzletemberek számára, hogy Európában a mobilszolgáltató cégek bevételeinek 15 százalékát teszi ki az SMS-szolgáltatás. Ennek ellenére a legtöbb amerikai telekommunikációs szakember azt állítja, hogy a mobiltelefon egyszerűen nem alkalmas nagyszámú adatátvitelre. Ők már egy másik technológiában gondolkodnak: a Microsoft vagy a Danger cég már kikísérletezett egy kisméretű szerkezetet, amely a telefonon kívül miniklaviatúrával és internetkapcsolattal rendelkezik, de már gyártják azt a típust is, amely egy elektronikus toll segítségével a tulajdonos kézírását közvetíti. Ráadásul ezek a szolgáltatások az internet-előfizetéshez hasonló költséggel járnak csupán, és ez az Egyesült Államokban igen alacsony - írta az International Herald Tribune.