1998 áprilisában kezdte el az NTT DoCoMo a 4G mobilkommunikációval kapcsolatos kísérleteit. A tesztek folyamán a vállalat több belső próbát hajtott végre egy kísérleti rendszeren, amelyekben azt vizsgálta, hogy a bázisállomások és a mobilállomások mennyire képesek a 4G vezeték nélküli elérést biztosítani az előírt sebességek mellett.

A 4G mobilkommunikációs rendszer legfontosabb jellemzője a nagy sebességű adatátvitel; előírás szerint 100 MHz-en. A gyakorlatban a rendszerfejlesztőknek meg kell oldaniuk, hogy a mobileszköz használója akkor is ilyen nagy sebességen tudjon adatokat fogadni, amikor a vételt nehezítik az épületek, a hegyek; az, hogy a felhasználó "árnyékos" helyen van.

A DoCoMo kísérleti 4G mobilkommunikációs rendszere a VSF-et (változtatható lefedési tényező), valamint az OFCDM-et (frekvencia multiplex kódosztás) technológiákat használja melyeket a vállalat fejlesztett ki annak érdekében, hogy csökkentsék a felesleges reflexiókat, egyben lehetővé tegyék a rugalmas és gyors adatáramlást.

Japánban a telekommunikációért felelős minisztérium állásfoglalása szerint a 4G technológiának 2005 és 2010 között kell a szigetországban bevezetésre kerülnie.