Világméretű recesszió? Igen, az is van, a növekedés üteme sok helyen csökkent, de ahol fejlődni akarnak, ott sehol nem ment át negatívba. És ha megnézzük az Európai Unió kapujában ácsorgó sorstársainkat, akikkel versenyezni leszünk kénytelenek (mert a fejlett uniós tagállamokat ne is tekintsük versenytársnak), akkor azt látjuk, hogy ami nálunk mínusz 7, az Lengyelországban plusz 20, Csehországban plusz 21, Szlovákiában plusz 31, Szlovéniában plusz 33. Iszonyatos baj van, nem tudom, lehet-e elég hangosat üvölteni?! Nem akarok itt azokhoz a populista fordulatokhoz nyúlni, hogy még Románia vagy Bulgária is a pozitív sávban van, hogy már ott is nagyobb az internetezők száma, mint nálunk, mert azt hiszem, hogy nekünk van okunk és jogunk mondjuk Szlovákiához vagy akár Lengyelországhoz mérni magunkat. Szeretnénk, ha legalább ezekkel az országokkal versenyben maradhatnánk az életszínvonal, a tudás, a képességek, a lehetőségek terén. A számok viszont azt mutatják: nem fogunk, bizony Románia és Bulgária is lekörözhet minket!

A csodaszernek hitt, állami és szolgáltatói oldalról is dotált internet alig kell valakinek. A negyvenórás csomagra jelentkezők száma nem érte el Magyarország lakosságának egy ezrelékét! A 15 órásba beruházott ugyan másfél-két ezrelék, de hát - miközben ez is borzasztóan kevés - ne nevezzük internetezésnek azt, ha egy családnak napi fél óra jut...

Kint vagyunk a vízből? Még mélyebbre merültünk!

Ezeket a számukat úgy kell megemésztenünk, hogy tudjuk: ha idén 10 százalékot nőtt volna az internetes penetráció, az is kevés lenne...

Nincs online marketing, nincs e-commerce, ami az internetes gazdaságot lendületbe hozhatná, szenvednek az internetes cégek. A szenvedés mércéje lehet akár az InterNet Kalauz helyzete is, amelyben idestova két éve nincs annyi hirdetés, amennyi akár csak nullszaldóssá tenné a lapot. Fogja fel mindenki helyzetjelentésként a mostani "dupla számot": ugyanis az ünnepek utánra annyira nem várható semmi bevétel, hogy kénytelenek voltunk ezt a novemberi számot mindjárt decemberinek is elnevezni. Mesélhetnénk hozzá valami ideológiát, de nem akaródzik. Sőt előre be kell jelentenünk, hogy "dupla számot" készítünk majd január-februárban is. S tesszük mindezt azért, hogy egyáltalán megjelenhessen az újság, ne kelljen végleg bedobni a törülközőt, mert úgy érezzük, hogy legalább papíron szükség van az internetre, szükség van valamire, ami nemcsak a neten szól erről a lehetőségről, hanem egy offline médiumban is, és így - elvben - elérheti hazánk lakosságának azt a 85 százalékát, amely nem internetezik...

Receptem nincs. Csak azt tudom, hogy ha a kormány, a szakma nem duplázza meg valahogy az erőfeszítéseit, ha nem érjük el az internetezők számában egy-két év alatt a duplázódást, és esetleg újabb 2-3 év alatt az újabb duplázódást, akkor olyan lemaradást spájzolunk be, amelybe végérvényesen beleragadunk. Nem az internetben vagy a PC-k számában, hanem tudásban, tehetségben, termelékenységben, a gazdaságban köröz le bennünket egész Európa!

Nincs más választásunk: dupla vagy semmi!