A hadiipar esztelenül hatalmas sávszélességet elzabrált az elektromágneses frekvenciaspektrumból. A közcélú sávok nyomorultul keskenyek. Ráadásul a sávokból az állambácsik is minél több pénzt akarnak kicsiholni, a költségvetési büdzsé ingyenes befoltozására. A sávszélesség-erőforrás ugyanis az államnak egy fillérjébe sem kerül, kiváló potya jövedelemforrás. A tudományos kutatás, a rádiócsillagászat is csak a ráfizetéses zóna ebből az optikából nézve. Ez az igazságtalan helyzet elkezdődött akkor, amikor a rádióamatőrök fölfedezték a rövidhullámok világméretű terjedési sajátságait, és rögtön lecsaptak rá a hatóságok és a katonák. A műsorszórásra is alig hagytak elegendő sávokat, nemhogy a pionír munkát végző amatőröknek, akik ma is vékony sávocskákban sínylődnek, és kapják a büntetést, ha véletlenül kilógnak a sávszélen. A rádió-LAN-ok kapcsán most ez a frekvenciasáv-faló igazságtalanság két amerikai szenátornak is szemet szúrt. Reméljük, ennek hatása gyorsan le fog csapódni globálisan, mert ideje lenne a katonák sávéhségét kegyetlenül megnyirbálni.

Szenátori javaslat

George Allen (Vancouver) és Barbara Boxer (California) szenátorok most egy törvényjavaslatot terjesztettek be, hogy a szélessávú rádióhálózatok használatának a segítésére jelöljön ki a sávgazdálkodásért felelős FCC (Federal Communication Commision) újabb frekvenciasávokat, mert a jelenleg használt keskeny 2,4 GHz-es licencdíjmentes fogyasztói, ipari, tudományos kutatási és méréstechnikai elektronikai sávban az ipari elektronikai eszközök (például a nagy zajszinttel sugárzó mikrohullámú sütők), az orvosi elektronikai eszközök, játékok együtt osztoznak az otthoni szélessávú hálózati infrastruktúrát megvalósítani akaró rádióhálókkal. Ebben az egyre eszkalálódó óriási háttérzajban azonban a tökéletes működésük egyre kilátástalanabb. A megoldás csak az lehet, ha a WiFi eszközöknek újabb sávszélességeket szabadítanak föl, mert a frekvenciasokszorozós rendszerű ipari és katonai eszközök minden sávtartományt indokolatlanul túlterheltek.

A rövid hatótávolságú rádióhálózati eszközök pedig robbanásszerűen terjednek. Amire korábban persze nem lehetett számítani, de most alkalmazkodni kellene a tényhelyzethez. A váltás miatt érintett eszközök gazdáit többletköltségek fogják terhelni, tehát az ellenállásukra kell számítani, és a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) mérhetetlen rugalmatlansága folytán sem várható a helyzet túl gyors megváltozása. Márpedig itt egy-két éven belül kritikus helyzet alakulhat ki! Az ITU frevenciaátállítási csigalassú projektjei eddig évtizedbe is beleteltek. Vajon föl tud-e gyorsulni ez a vízfejű szervezet a 3. évezred megkívánta sebességre ebben a kategóriában? Ami a távközlési liberalizáció lanyha sebességét illeti, az nem éppen jó jel. Az ipar és a hadiipar talán hamarabb belátásra bírható, hisz őket is negatívan érinti a jelenlegi helyzet.

Az FCC reakciója

A kezdeményezésre az amerikai frekvenciagazdálkodási hatóság, az FCC meglepően gyorsan reagált. Az FCC a ritkábban használt tv-sávokban próbál helyet találni, mert az a távolságigény szempontjából még talán kedvezőbb is lehet, mint a jelenlegi 2,4 GHz-es mikrohullámú sáv, nem is beszélve a szintén igen keskeny, bár 'csendesebb' 5 GHz-esről. Az új sávok igénybevételéhez persze a WiFi eszközöket is át kell majd alakítani. Ez lenne a legkisebb probléma a cikkíró szerint. Amint az FCC dönt, rá két napra készen is volnának a megfelelő IC-k (vagy már előbb, lévén a szabványosítás manapság az ipari kémkedés professzionális foka - legalábbis egyes rossz nyelvek szerint), inkább a kísérő áramkörökkel és az antennák körül lennének nagyobb fejlesztési feladatok. Több sávra hangolható áramkörök és antennák építése egyébként nem könnyű a WiFi kategóriában, mert optimumokról kell lemondani. Ez viszont csak a szükségesnél nagyobb sugárzási teljesítménnyel kompenzálható. A sávok alkalmas kiválasztásával azonban ugyancsak csökkenthetők a problémák. Reménykedjünk, hogy lehet még szorítani valahol, elfogadhatóan jó helyet vagy helyeket. (- Adj király katonát! - Nem adok! - Ha nem adsz, szakítok!)

Magyar helyzet

A magyar hatóságok, konkrétabban a HíF, lehetősége, természetesen, messzemenően a globális partnerek aktivitásának a nyomdokain tud csak haladni. A cikkíró azonban már a kormány 2002. nyár végi 100 napos ünnepségén fölvetette Kovács Kálmánnak, az új Informatikai és Hírközlési Minisztérium tárcavezetőjének ezt a problémát, mikor a telefonnal sem rendelkező vidéki tanárok világhálós csatlakozásának a megoldását feszegette, rádióhálós alapokon. Akkor az volt a válasz, hogy már a jelenlegi WLAN-os sávok felszabadítása is sokba került. Remélem, hogy az amerikai példa sebessége mégis csak ránk ragad, mert nálunk, ha lehet, még inkább égető a WiFi szélessávú technológia terjesztése, mint a majdnem minden négyzetmétert drótos technológiával lefedett Amerikában.