Rosen 1998-ban került megválasztásra, és szinte megjelenésével egy időben kezdett beérni mindaz a változás, melyről már évek óta cikkezett a szaksajtó, vagyis elkezdtek terjedni a zenei letöltéseket meggyorsító formátumok, mint például az mp3, és ezzel párhuzamosan elérhetővé váltak a tömegesen gyártott CD-írók. A RIAA Rosen vezetésével keményen, vagy még inkább mereven, ellenállt a változásoknak, és frontális támadással próbálta megsemmisíteni az új trendeket. A lemezipar reagálni képtelen résztvevőinek hozzáállását tolmácsolva a RIAA több kisebb céget, valamint különböző portálokat, például a Napstert semmisített meg jogi úton, vitatható eredménnyel. Míg Rosen családi okokkal indokolja a számára nehéz döntést, az elemzők felvetik a RIAA egész politikájának elhibázottságát, mint távozási indokot. Tény, hogy míg a szövetség sorra nyerte a jogi csatákat, a háború nemcsak vesztésre áll, de már el is veszett, abban az értelemben, hogy az eladott hanghordozók száma minden marketingfogás ellenére drámaian csökken sok-sok évnyi folyamatos növekedés után. Ez természetesen automatikus bevételkiesést jelent, és ezt minden RIAA tag megérzi a zsebén.