2000 februárjában, amikor a gazdaságtörténet legdrágább felvásárlási ügyleteként, a Vodafone 188 milliárd eurónak megfelelő összegért megszerezte a Mannesmannt, a Mannesmann vezetői és felügyelőtanácsának tagjai 107 millió eurónak megfelelő végkielégítést és jutalmat kaptak. A vád szerint azonban ennek nagy része minden jogi alapot nélkülözött.
A gyanúsítottak között van Josef Ackermann, a Deutsche Bank tavaly nyár elején frissen kinevezett elnöke, Klaus Zwickel, a vasasszakszervezet (IG Metall) elnöke, Klaus Esser, a Mannesmann igazgatótanácsának egykori elnöke, Joachim Funk, a távközlési cég felügyelőbizottságának volt elnöke és további három személy. (Esser kivételével valamennyien a felügyelőbizottság tagjai voltak annak idején.)
Az ügyészség azzal gyanúsítja a hat személyt, hogy 2000 elején, amikor a brit Vodafone több hónapnyi küzdelem után lenyelte a német vetélytársat, áldásukat adták csillagászati összegű végkielégítések kifizetésére. Egyedül Essernek 60 millió márka ütötte a markát a Mannesmann kasszájából, és további 30 milliót kapott a német cég főrészvényesétől, a Hutchinson Whampoa konszerntől.
A düsseldorfi nyomozók megállapítása szerint az ellenséges átvétel körül dúló harc eredményeként 1999 decembere és 2000 februárja között a konszern nyolcmilliárd euró árfolyamnyereségre tett szert a német társaság részvényeivel. Ebből 4,5 milliárdot azonnal realizált, amelyből bőkezűen jutalmazta Essert, az igazgatótanács 18 nyugdíjasát és az időközben elhunyt igazgatósági tagok hozzátartozóit.
Az ügyészség szerint a gyanúsítottak nem tartották kellő mértékben szem előtt a vállalat érdekeit. A nyomozók érthetetlennek találják a nagy összegű kifizetéseket. Véleményük szerint a felügyelőbizottság "jelentősen túllépte" a hatáskörét; Esser, Funk, Zwickel és Ackermann esetében pedig a több mint két éven át folytatott vizsgálat megerősítette a Mannesmann AG kárára elkövetett hűtlen kezelés gyanúját.