"Magyarországon, ahogy a világon mindenütt, egyre súlyosabb problémát jelent az elöregedő számítógépek és egyéb berendezések környezetvédelmi előírásoknak megfelelő kezelése. Azt egyre nagyobb mennyiségű elektronikai hulladék visszagyűjtése és ártalmatlanítása új feladatok elé állítja a kormányzatot és az iparág felelőseit. Ezért fordultam 2002 októberében Kovács Kálmán informatikai miniszterhez.

Arról tudakozódtam, milyen tervei vannak az Informatikai- és Hírközlési Minisztériumnak a témához kapcsolódóan. Azt kérdeztem, keresik-e a megoldásokat az információs társadalom korántsem virtuális szemétdombjainak eltakarítására. Egyben felhívtam a figyelmet arra, hogy ne csak a mobiltelefonok elhasznált akkumulátorainak problematikájára szűkítsék le az intézkedési csomagot. Ezzel szemben rendszeres számítástechnikai lomtalanítást javasoltam. Javaslatomat indokolta az is, hogy a közelgő EU csatlakozás időpontjáig megfelelő törvényi szabályozás álljon rendelkezésre az elektronikai hulladékok kezelésére.

Az EU szabályozás szerint a gyűjtés, a feldolgozás és az újrahasznosítás költségeit a gyártóknak, az importőröknek, vagy a kereskedőknek kell fedezniük. A felelősség ilyen fajta szabályozása és az ebből következő intézkedések és forgalmazói terhek növelése alapos kormányzati előkészítést és érdekegyeztetést kíván. Véleményem szerint ennek a munkának a megkezdése már tavaly októberben is késő volt, de úgy látom, azóta sem történt igazán semmi. Sőt, még abban sem történt előrelépés, hogy egyáltalán tisztázzák: melyik minisztérium - az informatikai, vagy a környezetvédelmi - kell foglakozzon a megoldások kidolgozásával. A kapkodást és tanácstalanságot mutatja, hogy a nagy médiatámogatással meghirdetett mobil-akkumulátor begyűjtési akció sem valósult meg Karácsonykor.

Éppen ezért tettem fel e hét hétfőjén - most már nem Kovács Kálmánnak, hanem Kóródi Mária miniszter asszonynak - a kérdést: mi lett a mobiltelefonok akkumulátorainak begyűjtésére hirdetett programból?

A miniszter asszony nem tudott érdemben válaszolni. Végül úgy magyarázta a sikertelenséget, hogy a figyelemfelhívó akciók szervezése és végrehajtása nem a minisztérium feladata.

De akkor mi a feladata, kérdezem ismét, itt Önök előtt, a minisztériumnak?

Csak jelzésként néhány problémát:

- Magyarországon ötmilliónál több mobilkészüléket tartanak üzemben. Ha ezeknek az akkumulátorait egymás után sorba raknánk - ez pontos adat - a sor Miskolctól Győrig tartana, vagyis ez a távolság legalább háromszáz kilométert tesz ki. Óriási mennyiség ez, még akkor is, ha ez nem egyszerre kerül a szemétbe.

- Szakértői becslések szerint megközelítőleg egy millió személyi számítógép, illetve egyre több laptop van mindennapi használatban. Különösen veszélyes hulladéknak számítanak ebből a termékskálából a monitorok.

- Az élettartamuk végére ért számítógépek és egyéb berendezések elhelyezésére még nem alakult ki a szelektív hulladékgyűjtés rendszere. Itt a késlekedés azért is káros, mert általában is elmondható, hogy Magyarországon még nem vált megszokottá a környezetkímélő, elkülönített háztartási hulladékgyűjtés. Várhatóan az elektronikai termékeknél is hosszú időt vesz majd igénybe, az ilyen gyűjtőrendszer társadalmi elfogadása.

- Felmérések szerint az elektronikai szemét jelenleg a háztartási hulladék 4 százalékát teszi ki, azonban mennyisége ugyancsak gyorsan, ötévente 16-28 százalékkal növekszik: háromszor olyan gyorsan, mint az átlagos hulladék. E számok tükrében javasoltam az informatikai lomtalanítás megszervezését. Úgy vélem ennek kezdeményezése kormányzati feladat. A tények azonban azt mutatják nem történt semmi, ezért intéztem ismét kérdést az illetékesnek vélt miniszterhez.

Egyébként meg kell említenem, hogy a gyártók és a forgalmazók részéről már elindultak kezdeti akciók, nagy nemzetközi gyártók, illetve mobilszolgáltatók önerőből szerveznek visszagyűjtési programokat, gondoskodva az ártalmatlanításról is. Úgy látszik, ők felelősebben gondolkoznak, mint a minisztérium. Úgy tűnik, hogy egy rendkívül fiatalnak számító fogyasztási cikk a telematikagyártókat a termékük környezeti hatásaira gondolva megerősítik termékpolitikájukban az elhasznált alkatrészek visszavásárlását.

Szeretnék konkrétan is megemlíteni egy itthoni, pozitív példát. A KJK Kerszöv Kft. CD-lomtalanítási akcióját. Egy hónap alatt, az elmúlt év végén 61 ezer darab feleslegessé vált CD lemezt gyűjtöttek össze és szállítottak el megsemmisíteni. Magyarország becsült éves CD forgalma 40 millió darab, ennek megfelelően az összegyűjtött mennyiség még nagyobb lehetne, ha rendszeresebbek és kormányzati támogatást kaphatnának ezek az akciók, mert ekkora mennyiségnél már nem mindegy, hogy a háztartási hulladékba kerül a veszélyes anyag, vagy szakszerű ártalmatlanításra.

Összegzésül szeretném elmondani, hogy nem az informatikai hulladékgazdálkodás az a hazai környezetvédelemben az egyetlen olyan terület, ahol folyamatos a késlekedés, sok a szó és kevés a tett. Ilyen témakör például az Alföld területén jellemző arzénes ivóvizek szabványnak megfelelő méregtelenítése. A költségvetés erre sem juttatott egy forintot sem holott az EU előírásait itt is ütemezetten, határidőkre kellene teljesíteni.

Általában is érzékelhető, hogy a jelenlegi kormány az egészséges környezethez való alkotmányos jogot nem tartja kellően tiszteletben. Ennek jele az is, hogy az előző évhez képest is mintegy harminc százalékkal csökkent a minisztérium költségvetése, ide köthető az is, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök úr évnyitó parlamenti beszédében egy szót sem szentelt környezetvédelemnek. Ezeket csak azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert a kormányzattal szemben a Magyar Demokrata Fórumnak van környezetvédelmi programja, amely a fenntartható fejlődés mellett az élhetőbb környezetet teszi középpontba. A frakció egyeztetett álláspontja szerint, ha az IHM, vagy a környezetvédelmi minisztérium nem nyújtja be az még ebben az évben az elektronikus hulladékgazdálkodásra vonatkozó törvényjavaslatot, akkor a Magyar Demokrata Fórum képviselő csoportja fogja megtenni."