Most azonban mégis oldjuk fel a négy betűt: az ADSL (Asymmetrical Digital Subscriber Line) aszimmetrikus digitális előfizetői vonalat jelent. Tulajdonképpen a DSL technológia családjába tartozik - a többi xDSL-megoldás ezúttal számunkra kevésbé érdekes. Annál lényegesebb viszont az aszimmetriát kifejező A betű. Azáltal ugyanis, hogy a két átviteli irányban eltérő kapacitással rendelkezik a rendszer, szinte kínálja magát az internetezés általános szokásaihoz. Vagyis amikor a számítógép előtt ülő netpolgár rövid üzenettel, csekély adatforgalommal jelzi igényét a hálózat felé (feltöltés vagy up-stream), viszont az érkező tartalom (kép, szöveg, hang, multimédia) információtömegének letöltése (down-stream) már jóval nagyobb sebességet kíván. Ezt kínálja az ADSL, ráadásul a hagyományos telefonmodemnél jóval nagyobb, legalább hétszeres, de akár hússzoros sebességgel.
Ezzel az összehasonlítással egyúttal eljutottunk a technológia újabb fontos jellemzőjéhez. Az ADSL ugyanis a meglévő hagyományos telefonvonalat, szaknyelven a sodort érpárt használja fel, vagyis nem feltétlenül igényli új hálózat építését.
Piaci kombinációk
Jóllehet, az ADSL technológia már legalább tízéves, Magyarországon a szolgáltatást csak 2000 szeptemberében indította el a Matáv. Nagyjából abban az időben jelentek meg az első kábelmodemek, így bár a távközlési cég azt állítja, hogy ekkorra érett be a technológia, és ekkor vált érzékelhetővé a tömeges piaci igény, nem alaptalan a feltételezés, hogy a hasonló paramétereket kínáló kábeltelevíziós versenytárs érzékelése késztette gyors lépésre a telefonszolgáltatókat. Az mindenesetre biztos, hogy jót tett a verseny a széles sávú piac fejlődésének. Az ADSL-t használók száma mára megközelíti a 50 ezret.
Az ADSL-vonalak megoszlása nagyjából követi a telefonszolgáltatók piaci részesedését: a legtöbb, kb. 20 000 felhasználót a Matáv/Axelero mondhatja magáénak, a Vivendi előfizetőinek száma 3600, a Hungarotel pedig még nem indította el széles sávú szolgáltatását, ez az év közepén várható. Az Emitel és az egy körzetben szolgáltató Monortel részesedése nyilvánvalóan csekélyebb.
Bár az ADSL technológiáját alapvetően a telefontársaságok birtokolják, értékesítésükkel, viszonteladóként, többnyire az internetszolgáltatók foglalkoznak. Kivételnek csak az számít, ha ugyanaz a cég saját nevében mindkét szolgáltatást nyújtja. Például a Vivendi ma már egyetlen társaság, és csak a szolgáltatás márkanevében őrzi a tevékenységre is utaló V-fon és V-net nevet. A Matáv legnagyobb partnere természetesen saját leányvállalata, az Axelero, ugyanakkor viszonteladói listáján tucatnyi másik ISP is szerepel, amely saját nevében kínálja a széles sávú internetet, és ennek részeként adja a Matáv ADSL-vonalát. A telefóniában megszokott (és a kábeltelevíziós piacra is jellemző) területfelosztás gyakorlatát és szabályát látszik oldani, hogy internetszolgáltatóként egymás piacán is megjelentek az LTO-k, így például a Vivendi saját körzetén kívül a Matáv viszonteladójaként lép föl. Ezzel szemben az Axelero, úgy tűnik, egyelőre a Matáv koncessziós körzeteire korlátozza tevékenységét. Független, országos ISP-knél viszont az a természetes, hogy mindegyik telefontársaság ADSL-vonalát értékesítik, esetleg a nagykereskedelmi ártól függően eltérő tarifát alkalmaznak (mint például az EnterNet).
Csomagvariációk
E kombinációkavalkád ellenére nagyjából egységesen álltak be a tarifák az egyes szolgáltatóknál (a havidíj 384 kbps sebességnél 10 ezer forint körüli), mint ahogyan az is jellemző, hogy a piacépítés jelenlegi fázisában minden szereplő különféle akciókkal (például a belépési díj elengedésével) próbálja magához édesgetni az előfizetőket.
Az ADSL rendszerint egységes (szabványos) sebességeket használ, s ezek szolgálnak a különböző csomagok alapjául.
Mint látható, a csomagot az elérhető maximális sebességgel jellemzik, de ez nem jelent garantált gyorsaságot. Emellett azonban meghatározzák a minimális sebességet is. A szolgáltatók ígérete - és a gyakorlati tapasztalatok - szerint a tényleges sebesség rendszerint a maximumhoz áll közelebb. Ezt az teszi lehetővé, hogy - szemben a kábeltévé megosztott hálózati technológiájával - az ADSL mégiscsak dedikált megoldás.
A csomagképzés másik fő szempontja, hogy azt egyéni vagy üzleti előfizetőknek kínálják. Ennek oka lehet, hogy az üzleti vonalaknál valószínűbb a folyamatos vagy jóval nagyobb arányú kihasználtság. De olykor a tarifaképzésben is felfedezhetünk különbségeket. Az üzleti felhasználóknál - talán éppen a nagyobb forgalom miatt - gyakran magasabb a havidíj, ezzel szemben szívesebben eltekintenek az egyszeri belépési díjtól. További eltérés a két felhasználói tábor lehetőségei között, hogy míg az egyéni (családi) előfizetőknek leggyakrabban a 384-es, esetleg az 512-es csomagot kínálják (kevés ajánlatban találunk ennél magasabb sebességet), addig a vállalatok, intézmények a teljes skálából választhatnak. Igaz, a 384 kbps tízezres havidíjával szemben a 1,5 Mbps-ért az elkötelezettségtől (a vállalt szerződési időtől) függően akár 100-150 ezer forintot is kell fizetni havonta.
További különbségek lehetnek az egyes (egyéni vagy üzleti) csomagokban aszerint, hogy hány e-mail címet tartalmaznak, mekkora tárterületet biztosítanak hozzá, illetve adnak-e fix IP-címet is. Az ajánlatokban olykor tartalék modemes kapcsolat, illetve alapszintű tűzfalszolgáltatás szintén szerepel. Az ISP-k nem mulasztják el a lehetőséget, hogy az ADSL mellé egyúttal saját szolgáltatásaikat is felajánlják. Így találkozhatunk a kínálati piacon domainnév-regisztrációval és -karbantartással, kedvezményes szerverelhelyezési lehetőséggel, valamint weblapkészítéssel is.
Gyorsító technológia
Az optimistább kilencvenes évek elején úgy gondolták a technológiai fejlesztőműhelyekben, hogy amíg ki nem épül az előfizetőig a minden sebességproblémára gyógyírt jelentő fényvezetős (optikai) hálózat, átmenetileg a meglévő rézvezeték jobb kihasználására, az átviteli képességek bővítésére koncentrálnak. Nem is eredménytelenül. Ráadásul a költségelemzésekből hamar kiderült, hogy a gyorsító xDSL technológiák alkalmazása sokkal olcsóbb, mint az új üvegszálas hálózat kiépítése.
Nem célunk elmélyedni a műszaki részletekben, éppenséggel csak az ADSL működésének megértéséhez szükséges legfontosabb információkat foglaljuk össze.
A módszer lényege kézenfekvőnek látszik: egy egyszerű rézvezeték meglehetősen széles frekvenciaspektrumban képes a jelek átvitelére. A hagyományos analóg telefon azonban ebből csak a beszéd megértéséhez szükséges tartományt (nagyjából a 4 kHz alatti sávot) használja, fölötte viszont több száz kilohertz kihasználatlan. Az ISDN is csupán az első 80 kHz-et veszi igénybe. A legtöbb országban meghonosított szabvány szerint a 134 kHz-től 1,4 MHz-ig terjedő sávot alkalmazzák az ADSL technológiájához.
A vezeték kettős célú, akár egyidejű használatát a központban, illetve az előfizetőnél felszerelt frekvenciaszűrő teszi lehetővé. Ez a leválasztott telefonhívásokat a központ felé tereli, míg a felső ADSL-tartományt egy másik berendezésen és vonalon az internetszolgáltató felé irányítja. Így válik lehetővé a kétféle, különböző típusú és eltérő használati szokásokon alapuló igénybevétel: a hívásonként más-más végponttal felépített telefonkapcsolat, illetve a jellemzően egy állandó helyre (az ISP-hez) irányuló, akár folyamatos összeköttetés.
Ez persze nem feltétlenül állandóan élő, megszakítás nélküli kapcsolatot jelent, hiszen így akár házi szervert is üzemeltethetne rajta a felhasználó, s ennek a megoldásnak nem ez az alapvető célja. (Bár egyes nagyobb sebességű üzleti csomagok ezt is lehetővé teszik, ilyenkor mégis célszerűbb bérelt vonalat alkalmazni.) A szolgáltatók ezt úgy is igyekeznek kivédeni, hogy az egyéni előfizetőknek szóló csomagok eleve nem tartalmaznak fix IP-címet, így nem alkalmasak internetes szerver üzemeltetésére és helyi hálózat csatlakoztatására, tehát kizárólag egy darab számítógép kapcsolódását teszik lehetővé.
Az internetszolgáltató forgalommentes időszakban vagy bizonyos időközönként (mondjuk naponta) megszakíthatja a vonalat (de soha nem bont élő kapcsolatot), viszont bármikor azonnal felépül az összeköttetés, ha az előfizető a hálóra kíván lépni. Az egyik szolgáltató ajánlatában közli is: "amennyiben nincs adatforgalom, a kapcsolat 30 perc után megszakad". (Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint otthon a vízcsapot: ha kinyitjuk, jön a víz, de nem eresztjük állandóan a lefolyóba, még ha átalányt fizetünk is érte.)
A magasabb frekvenciasávot kihasználó ötlet alkalmazásának persze vannak korlátjai, hiszen a vezeték átviteli kapacitása (az elérhető sebesség) a távolsággal arányosan csökken.
Az ADSL bevezetéséhez természetesen szükség van bizonyos fejlesztésekre. Mindenekelőtt a telefonközpontot kell felkészíteni a technológia fogadására. Ha egy központnál a szükséges beruházásokat elvégzik, elméletileg akár 100%-os lefedés is elérhető, vagyis az előfizetők mindegyike kérhetné a széles sávú szolgáltatást. A központból a hálózatba kilépve azonban már elkezd csökkenni az elérhető maximum. Alapkövetelmény, hogy csak az az előfizető köthető be, aki megszakítás nélküli, közvetlen érpárral csatlakozik a központhoz. Nem felel meg tehát az ADSL követelményeinek a vezeték nélküli (például RLL) technológia, nem lehet útközben vonaltöbbszöröző berendezés, nem alkalmas az ősrégi, "papírszigetelésű" drót, mint ahogy az üvegszál sem (bár ez utóbbi ritka, és ha mégis van, önmagában sokkal többre képes az ADSL-nél).
Az említett megoldások persze nem annyira gyakoriak a hálózatokban, hogy jelentősen csökkentenék a lehetőségeket. Viszont a központból egy adott irányba kiinduló érpárköteg tovább korlátozza a maximumot. A technológiából adódik, hogy a szigetelés ellenére is előfordulhat zavarkeltés, különösen ha más technológiákat (például multiplexet vagy HDSL-t) is alkalmaznak a szomszédos kábeleken. Emiatt ha a kimenő vezetékek egyedileg alkalmasak is lennének, kötegelve már csak alig a felük használhatja egyidejűleg az ADSL-t.
Végül még egy korlát, a már említett távolság. A technológia átlagosan a központtól 3-5 kilométerig használható a szolgáltatásban ígért sebességgel. Az így elérhető lefedettség megállapítása sajnos nem olyan egyszerű, hogy körzővel húzunk a központból egy 4 kilométeres sugarú kört, hiszen a vezetékek ritkán futnak nyílegyenesen. Ugyanakkor elmondható, hogy nem sok település szélesebb vagy hosszabb 8-10 kilométernél, s a nagyobb városokban rendszerint nem egyetlen telefonközpont működik. (Budapesten például éppen ezért telefonközpontokhoz rendelve adják meg a fejlesztési terveket.)
Lehetőségek és határok
Ebből a megközelítésből reálisnak látszik, hogy a szolgáltatók a következő fordulattal ismertetik a lefedettséget: "az előfizetők 60 százaléka él olyan telefonközpont területén, amely ADSL-szolgáltatást tud kínálni". Mivel a Matáv és a Vivendi egyaránt közel ezt az arányt adta meg, a mutató országosan is érvényesnek tekinthető. (A Hungarotel még nem indította el ADSL-szolgáltatását, de várhatóan már a második félévben elkezdi "javítani a statisztikát", a MonorTel pedig saját szerény körzetében már idén teljes lefedettséget ígér.)
A tervezett fejlesztésekkel így akár a 100 százalékos elméleti maximum is elérhető lenne. Más kérdés, hogy ha holnap mindenki kérné a széles sávú szolgáltatást, az igénylőknek legalább a felét el kellene utasítani. A szakemberek szerint azonban ez csak elméleti fejtegetés, kevésbé szaknyelven szőrszálhasogatás. Az életszínvonal, a jövedelmi viszonyok, az internet iránti érdeklődés, a használati szokások és a jelenlegi ellátottsági mutatók alapján aligha valószínű, hogy kimerülnének a hozzáférési lehetőségek, különösen a széles sávú, azon belül pedig az ADSL-technológiából. A legfejlettebb országok mutatói is alig 40%-os elterjedtséget jeleznek.
***
ADSL-szolgáltatással ellátott települések a Vivendi és a MonorTel területén
Vivendi:
Ajka
Balatonalmádi
Dunaharaszti
Dunakeszi
Dunaújváros
Esztergom
Göd
Gödöllő
Hódmezővásárhely
Isaszeg
Jászberény
Kiskunlacháza
Kistarcsa
Makó
Pécel
Ráckeve
Sárbogárd
Szeged
Szeged-Szőreg
Szeged-Tápé
Szentes
Szigethalom
Szigetszentmiklós
Tököl
Vác
Várpalota
Veresegyháza
Veszprém
Zirc
MonorTel:
Alsónémedi
Dabas I. (észak)
Ecser
Felsőpakony
Gyál
Gyömrő
Maglód
Monor
Nagykáta
Sülysáp
Üllő
Vecsés
***
Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem...
A telefonszolgáltatóktól független Liberalizáció 2002 Kft. érdekes kezdeményezéssel állt elő: tavaly év végén létrehozta az úgynevezett L2 fogyasztói klubot, azzal a céllal, hogy a tagok összesített telefon-, illetve internetforgalma alapján extrakedvezményeket szerezzen a telefon-, a mobil- és az internetszolgáltatóktól. A Liberalizáció 2002 Kft. fő célja, hogy a kis, illetve közepes ügyfelek számára is érezhetővé tegye a távközlési liberalizáció hatására megindult verseny árcsökkentő hatását. Az L2 Klub az egyedi klubkedvezményeken kívül csak a legkedvezőbb telekommunikációs ajánlatok közvetítésében vesz részt.
Az L2 tehát Magyarország első telekommunikációs vásárlói klubja. Tagjai belépéskor kitöltenek egy kérdőívet telefonálási szokásaikról. Az L2 felméri a klubtagok összesített telekommunikációs igényét, és partnerein keresztül ajánlatokat gyűjt a szolgáltatóktól, amelyek a koncentrált igény hatására extrakedvezményeket nyújtanak. A belépők így olyan kedvezményeket kaphatnak, amelyekhez a saját telefonforgalmukat figyelembe véve soha sem juthatnának hozzá.
A klubnak magánszemélyek, vállalkozások és társadalmi szervezetek egyaránt tagjai lehetnek. A létszám az egyértelmű előnyök hatására gyorsan növekszik, és ezáltal rövid időn belül a telekommunikációs piac meghatározó tényezőjévé válhat.
Az L2 Klub hírlevélben tájékoztatja tagjait egyedi kedvezményeiről, illetve a klubon keresztül megrendelhető vezetékes, internet- és mobilszolgáltatásokról.