A nyolc pontos program az alábbi részekből áll:

1. A felső vezetés felelőssége

2. A cég egészére érvényes elvek és eljárások kialakítása

3. A szigorú ellenőrzés fenntartása a napi gyakorlatban

4. Pénzmosás elleni tisztségviselő kinevezése

5. A hírek és információk szabad áramlásának biztosítása

6. A vezetők és az alkalmazottak továbbképzése

7. A végrehajtás megfigyelése és ellenőrzése

8. Technológiai megoldások

A múltban egyetlen bankár sem kérdőjelezte meg az ügyfelek vagyonának eredetét vagy a banki kapcsolatok hátterét: az elsődleges cél az ügyfelek bizalmas információinak a megőrzése és a profitnövelés volt. A pénzmosás elleni jogszabályok bevezetése valamelyest megváltoztatta a bankárok hozzáállását, sokan azonban változatlanul akadályként tekintenek a vonatkozó szabályozásra, különösen itt Közép-Európában, ahol a szóban forgó szabályok még új keletűek. A nyugat-európai országokban a pénzmosás elleni jogszabályokat tíz éve vagy még régebben iktatták törvénybe, de a bankfelügyeleti szervek csak az elmúlt három-négy évben vizsgálták érdemben a pénzintézetek jogszabályi megfelelőségét, és kezdtek intézkedéseket hozni a szabálytalanságok ellen. A Közép-Európára jellemző fejletlen bankfelügyeleti eljárások következtében számos bank még csak most fog átesni a pénzmosási szabályoknak való megfelelésre vonatkozó vizsgálatokon. A helyi jogszabályoknak való megfelelőség szükségessége megkérdőjelezhetetlen; kérdéses ugyanakkor, hogy önmagában elégséges-e ahhoz, hogy megvédje a bankot a pénzmosási kockázattól, vagy - ami talán még fontosabb - lehetővé teszi-e a bank számára, hogy továbbra is jelen legyen a nemzetközi színtéren.

Mike Adlem, a Deloitte & Touche partnere szerint: „A banküzlet globális, és a pénzmosással kapcsolatos nemzetközi és legjobb gyakorlatra vonatkozó szabályozásnak való megfelelés soha nem volt még ennyire fontos, mint most, amikor a nagyhatalmú amerikai törvénykezés karja lassan átfogja az egész globális pénzügyi szolgáltatási iparágat. Nyilvánvalóan nem elegendő egyszerűen betartani a helyi pénzmosás elleni törvényeket és jogszabályokat. A pénzintézeteknek szigorú és proaktív megközelítést kell alkalmazniuk a pénzmosási kockázat kezelése során - olyan megközelítést, melynek túl kell mutatnia a helyi törvényhozás követelményrendszerén. A globális kérdések ismerete, a pénzmosási kockázatok azonosítása és a folyamatos jogszabályváltozások naprakész követése végül bizonyos szintű védelmet jelent majd a bankok és egyéb pénzintézetek számára; a bankoknak azonban lassan meg kell érteniük, hogy a pénzmosás jelentősége jóval túlmutat az "egyszerű" jogi kockázatén."

„A helyi szabályoknak való megfelelés megvédheti a bankot a hazai környezetben, ám a bankszakma globális, ezért egyre nagyobb nyomás nehezedik a bankokra, hogy megfeleljenek a legjobb nemzetközi gyakorlatnak, különösen pedig az Egyesült Államokban bevezetett követelményeknek. Kétségtelen, hogy a 2001. szeptember 11-i események lépéskényszert idéztek elő az Egyesült Államokban, minek folyományaként kísérleteket tettek a meglévő pénzmosás elleni szabályozáson tátongó rések betömésére, és - a történelem során talán először - alaposan megvizsgálták a terrorizmus pénzügyi bázisát." A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az "Amerikai hazafias törvény" (USA Patriot Act, "Amerika egyesítése és megerősítése a terrorizmus megelőzését és akadályozását szolgáló megfelelő eszközök biztosításával" című törvény. Uniting and Strengthening America by Providing Appropriate Tools Required to Intercept and Obstruct Terrorism Act, bevezetve 2001 októberében) értelmében a pénzügyminiszter úgynevezett "különleges eljárásokat" vezethet be az amerikai bankok számára, amely eljárások az adott tranzakciókra vonatkozó nyomonkövetési és jelentéstéli feltételek bevezetésétől az amerikai bankok bizonyos országokkal vagy meghatározott pénzintézetekkel létesített partnerkapcsolatainak megakadályozásáig terjedhetnek. Ezeket az intézkedéseket két ország, nevezetesen Ukrajna és Nauru esetében máris bevezették. Ukrajna esetében bizonyos nyomonkövetési és átvilágítási követelményeket léptettek érvénybe, a Nauruval kapcsolatos javaslat értelmében pedig minden amerikai bank számára megtiltanák, hogy bármely Nauruban bejegyzett pénzintézettel partnerkapcsolatot létesítsen. A becslések szerint ma hozzávetőlegesen 400 bank van bejegyezve Nauru szigetén, és sok esetben felmerül a gyanú, hogy az orosz szervezett bűnözés bandái főszerepet játszottak alapításukban.

A Deloitte & Touche a fentiek szellemében rendezte meg 2003. május 28-án Pénzmosás ellenes workshopját, amelyre a magyarországi bankok és biztosítók complience officerjeit (jogszabályoknak való megfelelőségért felelős szakemberek) hívta meg. A workshopot Michael Adlam, a közép európai Deloitte & Touche partnere koordinálta, akit Andrew MacDonald, a Deloitte & Touche angliai irodájának munkatársa valamint Steve Hancock, a Prudential (Nagy-Britannia egyik legnagyobb biztosító társasága) pénzmosási szakértője segítették munkájában.