Az egyedi fejlesztésű szoftver átvételétől számított négy hónapon belül a megrendelőnek jogában áll a terméket visszaadnia a fejlesztőnek kijavítás céljából. A kijavítás és az ismételt átadás után a négy hónapos határidő újra kezdődik, egészen addig, amíg a megrendelő a szoftver elfogadásáról nem nyilatkozik, vagy a négy hónap visszaadás nélkül le nem jár. Azt azonban a fejlesztési szerződésben pontosan rögzíteni kell, hogy a felek mit értenek visszaadás alatt (pl. ezalatt használhatja-e a programot a megrendelő).

A szerződés szerkezetének a fejlesztési folyamat fázisait kell követnie, ami végső soron azt jelenti, hogy az a szoftvermérnök által meghatározott folyamatmodellekhez igazodik (ha az adott fejlesztés esetében léteznek ilyenek). A leggyakoribb a vízesésmodell, amelyben az egyes fejlesztési fázisok sorban követik egymást, és közöttük viszonylag korlátozott a visszacsatolás.

Bár ahány szerződés és szoftvermérnök, az egyes fázisoknak annyiféle elnevezésük létezik, a következő sor jól mutatja a közöttük lévő különbségeket: 1.) követelménymeghatározás, 2.) rendszer- és szoftverdesign, 3.) kódolás (implementálás) és modultesztelés, 4.) integráció és rendszertesztelés, 5) karbantartás/hibajavítás.

A szoftverfejlesztési szerződésben az alábbi elemekre érdemes odafigyelni:

a.) Fejlesztői késedelem esetén fizetendő kötbér kiszámítási módja kapcsán miként szűrhető ki a megrendelő által okozott késedelem? Többfázisú szoftverfejlesztés esetén az egyes fázisoknál felmerült késéseket vagy csak a végső határidő be nem tartását szankcionáljuk-e?

b.) Milyen feltételek mellett használhatja a szoftvert a megrendelő (ki jogosult rá, és kizárólagosan használhatja-e), illetve halasztott fizetés esetén visszavonhatja-e a fejlesztő a felhasználási engedélyt, ha a megrendelő jelentősen késik?

c.) Esetleges versenykorlátozások: például kinek készíthet a fejlesztő hasonló szoftvert meghatározott időtartamon belül?

Dr. Ormós Zoltán, Ormós Ügyvédi Iroda