A probléma méreteit jól mutatja, hogy csak az Egyesült Államokban 400 ezerre tehető azoknak a tudomány és technológia terén dolgozóknak az aránya, akik Európából érkeztek az újvilágba. A kutatási területük miatt Amerikában doktoráló reálértelmiségiek több mint 75 százaléka dönt úgy, hogy tudományos fokozata megszerzése után az USA-ban folytatja karrierjét, a jobb kutatási lehetőségek, és a magasabb fizetés miatt. A helyzet az Európai Bizottság jelentése szerint egyre rosszabb, míg „az elveszett emberi tőke", ahogy a jelentés fogalmaz, 1990-ben 49 százalékra volt tehető, 1999-re már elérte a 73 százalékot. Ezek az eredmények azonban az elemzők szerint egyáltalán nem meglepőek, ha tudjuk, hogy míg az EU GDP-jének 1,93 százalékát költi kutatásra és fejlesztésre, ez az arány az USA esetében 2,69 százalék. Az EU komoly lépéseket szándékozik tenni a trend megfordítására, szeretnének egy belső tudományos piacot létrehozni. A tervek között szerepel a tudósok nyilvántartásának kidolgozása, valamint a lisszaboni egyezménnyel összhangban legkésőbb 2010-ig az 1,93 százalékos kutatásokra fordított GDP-hányad 3 százalékra történő növelése.