[smallimage 1 left] Minden második vállalatnál nőttek a mobilkiadások 2002-ben, ennek ellenére mindössze a cégek alig több mint harmadánál érhető tetten törekvés vagy felülről érkező nyomás a mobiltelefonálás anyagi ráfordításainak csökkentésére - derül ki a Magyar Infokommunikációs Jelentés 2003-as kiadásából. A vállalatok háromnegyede egyelőre nem határozott meg olyan összeghatárt az alkalmazottak számára, amely korlátozást jelentene a céges mobilhasználat terén.
Az 1 vagy több főt foglalkoztató magyarországi gazdálkodószervezetek mintegy 81%-a rendelkezik legalább egy céges mobiltelefon-előfizetéssel 2003. első negyedévben. A nagy- és középvállalati szférában (50 vagy több főt foglalkoztató cégek) már csak elvétve találunk olyan vállalatot, amely telekommunikációs infrastruktúrájában nem jelenik meg a mobiltechnológia, és a kisvállalatok körében (10-49 fős cégek) is 92%-os a penetráció. A mikrovállalati szférában (10-49 fős cégek) mért 81%-os ellátottsági mutató is figyelemre méltó, különösen annak fényében, hogy a tulajdonosi-menedzseri funkciók jellemző összeolvadása miatt ebben a szférában még gyakoriak a lakossági előfizetések.
A 2003. első negyedévben mért adatok szerint a társas vállalkozások mintegy 670 ezer aktív SIM-kártya felett diszponáltak, ami az adatfelvétel időpontjában az összes aktív előfizetés mintegy 9-10%-át jelenti. A BellResearch elemzői szerint az összes céges mobil-előfizetés mintegy 27%-a a nagy- és középvállalati, míg 72%-a a kis- és mikrovállalati szférában található.
A vállalati mobilpiac növekedése 2002-ben továbbra is igen dinamikus, mintegy 12%-os volt, ami összesen közel 92 ezer új előfizetés értékesítés és hozzávetőlegesen 21 ezer előfizetés-megszüntetés végeredményeként vezethető le. Legintenzívebb bővülés továbbra is a nagyvállalati szférában figyelhető meg, ahol egyötödével bővült az aktív SIM-kártyák állománya a tavalyi évben, de a kisebb alkalmazotti létszámmal jellemezhető vállalati csoportokban is 10-11%-os a növekedés volumene.
A Magyar Infokommunikációs Jelentés alapján a vállalati szférában minden negyedik alkalmazottra jut egy mobiltelefon-előfizetés, ám ez a mutatószám a cég méretétől alapvető mértékben függ. Míg a nagyvállalati körben - ahol az adminisztratív-szellemi apparátus fajlagos súlya összességében a legalacsonyabb - mindössze minden tizedik, addig a mikrovállalatoknál hozzávetőlegesen minden második munkavállalóra esik egy előfizetés. A vállalatok legnagyobb részénél a mobiltelefon-használat lehetősége munkakörhöz, pozícióhoz vagy ezek kombinációjához kapcsolódik. Pozíció alapján a mobil-előfizetéssel rendelékező cégek 50%-a engedélyez mobilhasználatot, munkakör alapján (is) pedig 73%.
A mobiltechnológiára való utaltság növekedése a kiadásokban is jól tetten érhető: a vállalatok távközlési döntéshozóinak fele úgy nyilatkozott, hogy 2002-ben növekedett mobilkiadásuk, közülük 10% markáns növekedésről számolt be. Minden második szervezetnél a cég teljes költségstruktúráján belül a mobilköltések „átlagos" súllyal jelennek meg, 12%-nál azok „jelentős" súlyt képviselnek, és mindössze 36% esetében képeznek „elenyésző" tételt - a távközlési szakemberek megítélése szerint. Elsősorban a kis- és mikrovállalatok érzik a mobiltelefónia költségterhét számottevőnek, ahol a fajlagos teher nagyobb.
Annak ellenére, hogy a cégek nagyobbik részénél a mobilkiadások egyre nagyobb tételt jelentenek, a vállalatok háromnegyedénél nincs olyan, az alkalmazottak számára meghatározott összeghatár, amely korlátozást jelentene a céges mobilhasználat terén. Nagyobb mértékű adminisztratív szabályozottság mindössze a nagyvállalatoknál figyelhető meg, ahol 28%-nál minden egyes mobilhasználó számára, míg 26%-nál egy részük számára van érvényben ilyenfajta limit.
A növekvő kiadási intenzitás ellenére mindössze a cégek alig több mint harmadánál érhető tetten a mobiltelefonálás anyagi ráfordításainak csökkentésére irányuló törekvés vagy felülről érkező nyomás. Az ilyen jellegű szándék a BellResearch elemzői szerint legnagyobb részt a felsővezetés vagy a gazdasági-pénzügyi menedzsment részéről jelentkezik, és csak az esetek kisebbik részében a technológiai döntéshozók a kezdeményezők. Mindazonáltal a költségek csökkentésének megvalósítására vonatkozóan általában (az esetek 56%-ban) a távközlési döntéshozók nem rendelkeznek pontos elképzelésekkel; ahol pedig vannak ilyen tervek, azt legnagyobb részt adminisztratív intézkedésekkel (elsősorban az alkalmazottak mobiltelefon-használatának korlátozásával), a jelenlegi szolgáltatónál előfizetési csomag váltásával, és csak jóval kisebb részt szolgáltatóváltással vagy előfizetés-visszamondással kívánják elérni.
Az eredmények forrása és a kutatás módszere- A közölt eredmények a Magyar Infokommunikációs Jelentés 2003 | Üzleti Szegmens | Mobiltelefónia tanulmányból származnak. A több mint 150 oldalas elemzés részletesen foglalkozik a vállalati mobilpiac nagyságával és struktúrájával, mobilkiadások arányával a beszédcélú kommunikációban, szolgáltatók piaci részesedésének többdimenziós vizsgálatával, az ügyfelek elégedettség- és elvándorláselemzésével, valamint a mobil adatátviteli technológiák elterjedtségével és használatának jellemzőivel.
- A Magyar Infokommunikációs Jelentés Üzleti Szegmens modulja félévente 1500 db, 1 vagy több főt foglalkoztató magyarországi társas vállalkozás informatikai és távközlési területért felelős vezetőinek személyes kérdőíves megkérdezésén alapul. A mobiltelefóniával kapcsolatos kérdések adatfelvétele 2003. február-március között zajlott. A kutatás eredményei reprezentatívnak tekinthetők a hazai társas vállalkozásokra foglalkoztatotti létszám, gazdasági ágazat és regionális elhelyezkedés szerint, tehát pontos és megbízható eredményeket szállítanak a vizsgált vállalati kör infokommunikációs helyzetéről.