A japán székhelyű gyártó által palettakijelzőnek nevezett intelligens eszköz hétcolos folyadékkristályos kijelzővel rendelkezik, lelke pedig nem más, mint a nyílt forrású Linux operációs rendszer. A plazmatelevízió és a kis digitális berendezés 802.11a szabványú vezeték nélküli hálózaton keresztül képes kommunikálni egymással, valamint említésre méltó, hogy a kisebbik kijelzőn televíziós műsorokat nézni, internetezni, valamint a nagy kijelzőt irányítani is lehet.

Az újdonságok bejelentése kapcsán a Sony munkatársai elmondták, hogy mind az internetes adatok, mind a televíziós jelek a vezeték nélküli hálózaton keresztül közlekednek a két eszköz között. Az első hivatalos bemutatón szó esett többek közt arról, hogy bár sokkal egyszerűbb lett volna, ha a kisebbik eszközt is saját tv-tunerrel vértezik fel, mégsem ezen megoldás mellett döntöttek, ugyanis az ehhez hasonló hordozható eszközök mobilitásukból adódóan nem mindig biztosítanak tökéletes kép-, illetve hangminőséget. A két kijelzős rendszer működése roppant egyszerű: a nagy képátlójú plazmatelevízió rendelkezik csak tunerrel, és ez a készülék a vezeték nélküli hálózat révén juttatja el a televíziós adásokat a kisebb kijelzőre, mégpedig a lehető legjobb minőségben. Mondanom sem kell, hogy a plazmatelevízió nem egy, hanem két tv-tunerrel rendelkezik, így a két kijelzőn egy időben akár más-más műsorok is nézhetők.

A Sony különleges új televíziós rendszerének egyik legnagyobb hátránya, hogy a kis méretű hordozható kijelző egy-egy feltöltéssel csak 2-3 órán keresztül képes üzemelni, ami igencsak behatárolja a segítségével történő televíziózás, illetve internetezés időtartamát. Ugyancsak említésre méltó, hogy a rendszer ugyan teljes mértékben kompatibilis a 802.11a vezeték nélküli hálózati szabvánnyal, arra nincs lehetőség, hogy például egy hordozható számítógéppel vagy bármilyen más hasonló eszközzel rácsatlakozzunk a rendszer hálózatára. A Sony új televíziós szettje 42 colos, illetve 50 colos plazmatelevízióval 9560, illetve 12 170 dollárba kerül.