Az új specifikációk fogják rögzíteni a korábbi szabványhoz képesti kiterjesztéseket. A most bemutatottak: a Digital interfész leíró, a Port Multiplier portelosztó és a Port Selector a hibatűrő portválasztó működésére és a használatának a tervezésére szolgáló dokumentációk. A helyzetelemzést a munkacsoport lelkes vezetője, Knut Grimsrud, az Intel főmérnöke tartotta. A II-es szabványkiterjesztések a RAID fokozott hatékonyságú és biztonságú tárolók, SAN – NAS hálózati tároló rendszerek és a Disk-to-Disk (D2D) adatmentő rendszerek gyártóit érintik. Míg az 1.0-s változattal a társult gyártók csak a PC-piacot bombázhatják (mivel csak házon belül csatlakozó egységekre definiálták), addig az új változat a gyártók piacának a szerver- és a utility computing (számítási- és hálózati tárolószolgáltatási) piacra történő kiterjesztését is lehetővé teszi.

Az együttműködés vezetője az Intel, további fő támogatói pedig: az APT Technologies, a Dell Computer Corporation, a Maxtor Corporation és a Seagate Technology LLC. Az 1.0-s csoport 2000. februárjában alakult, és tagjainak a száma 160, de már a 2002. februárjában alakult 2.0-snak is van 132 tagja.

A második változat készítése során kitűzött fő célok:
* teljes kompatibilitás az előző 1.0-s változattal (továbbra is 2 pár – fogadó és küldő, azaz, 4 vezetékes, bár árnyékolásokkal együtt maximum 7 vezetékes, egyszerű csatlakozás, extra SATA – a hagyományosnál okosabb vezérlésre használható, 15 vezetékes tápáram csatlakozó, alacsony jelszintek, kifelé a korábbi ATA szoftver szabványok szerinti, de nagyobb sebességű, jobban méretezhető működés, egyszerű és ezért gyors átviteli protokoll, kifejezetten a tároló egységeknek szánt megoldás, legalább 10 éves távlat stb.),
* az új funkciók legyenek opcionálisak és elválaszthatók az 1.0-s funkcionalitástól,
* az átviteli parancsokat sorba kell állítania (főként, mivel az 1.0-hoz képest több vezérlő berendezés is használható),
* ipari szabványoknak megfelelő lezáró eszközöket kell támogatnia,
* a tároló alrendszerek független perifériaként történő használatát kell támogatnia.

A maximális tárolóegység – kontroller (host controller) távolságot az 1.0-s változatnál bevezetett 1 méterhez képest 46 centiméterre korlátozták, és a fizikai csatlakozó felületeik konkrét mechanikai kivitelezését is pontosabban szabályozták (az 1.0 csak konnektor példákat ad). A második változat, a tároló eszköz fizikai jelszintjeit változatlanul hagyva definiálja a 4-szálas, FR4, 0,3 mm-es vezetékekkel szerelt kábel csatlakozóit. A tároló berendezések által leadott, és a kábelhosszak miatt csillapodó, erősen eltérő jelszinteket a kontrollernek kell kézben tartania, mert a tároló oldalon a jelszinteknek az 1.0-snál definiáltakat kell tartania.

Az 1.0a változatban az évtizedes élettartamban három generáció megjelenését tervezték. Az első generációt a hagyományos ATA teljesítményéhez (maximum 133 MB/s) kicsit megnövelt paraméterek jellemzik (150 MB/s – ami megfelel 1,2 Gbps-nek a 8 bites, 1,5 Gbps-nek a 10-bites interfész oldalon), csak a kábelezése jóval egyszerűbb, tehát olcsóbb. Csökkenti a gépben a kábeldzsungelt és ezzel javítja a hűtést. Ez már 2001 közepén elkezdett terjedni, de a SATA interfészes diszkek csak az idén jelentek meg tömegesen. A második generáció elterjedését 2004-re várták, 2,4/3,0 Gbps sebességtartományban. A harmadik generációban, 2007. tájékán, a sebességek 4,8/6,0 Gbps-ig emelkedhetnek.

Az új SATA II specifikáció az ANSI AT, 6-os változatú ATA/Serial ATA csomagszállítású interfész szabványt veszi alapul. A funkciók jobb kézben tarthatósága végett 4 szintű rétegezést használnak: fizikai interfész (soros fizikai csatlakozások), digitális kapcsolat (soros digitális kapcsolatvezérlés), digitális jelátvitel (soros digitális transzport vezérlés), alkalmazói szint (soros vezérlő – tárolóegység közti transzparens szoftver átvitelvezérlés). A további részletek a szabványcsoport weblapjairól érhető el.

Az előző specifikáció utolsó változatszáma egyébként 1.0a, és letölthető a Serial ATA Working Group hálószeméről. Ugyanott megtalálhatók az említett három témában elkészült dokumentációk legutolsó, de e cikk írásának a pillanatában még nem végleges változata is. A gyakorlati megoldásokat magyarul egy jó SuperGamez cikk írja le (természetesen, az 1.0-s változat első generációjára).