Előzmények

A téma előzménye, hogy az IEEE 802.16 szabványok gondozásával foglalkozó csoportok már 2001-2002-ben készítettek ajánlásokat az eredetileg a 10-66 GHz sávokba szánt, szórt spektrumú, széles sávú összeköttetést nyújtó WMAN közegszabványokra, de a túl magas frekvenciasáv a gyártók számára nem volt vonzó. Ezért alakult egy a 2-10 GHz-es sávokra koncentráló 802.16a másik munkacsoport, amelynek a javaslatait végül – a többi 802.16-os javaslattal együtt – az IEEE 2003. januári kongresszusán elfogadták. A javaslat nyomán az Intel július végén már be is jelentett egy WMAN morzsát.

WiFi-konkurencia?

Az IEEE 802.11x közegszabványokon alapuló rádió-LAN-ok (WLAN), főként a WiFi konzorcium hatékony szabványosság ellenőrző szerepe folytán, rohamosan terjednek. Ezeket azonban főként beltéri célokra szánták. Ennek kiegészítője lehetne a 802.16-os közegszabvány csokor, ha a WiFi nem terjedne túl a saját hatókörén a gyakorlatban. De már rég túlterjedt.

75 km a Kékes-tetőn át

Nos, az Areco Systems Kft. már vagy 5 éve megoldotta egyik ügyfelénél, hogy egymástól 75 kilométer távolságban lévő telephelyeit is össze tudta kötni rádiós kapcsolattal, és csak a legegyszerűbb Wi Fi-kompatibilis eszközöket használta.

Fénykábelpótló?

A távoli telephelyek nagy sebességű összekötésére eddig a legjobb megoldásként üvegszálas technológiát ajánlottak a telekommunikációs szolgáltatók. A 802.16-os WMAN hálózatok ezen a téren hozhatnak áttörést, jelentősen olcsóbb árszinten. Ráadásul a rádiókommunikációban elterjedt összes hullámhosszon használhatók, ami lehetővé teszi a túlterhelt sávokból történő menekülést szabadabb sávokba. Az persze korlát, hogy elvi okokból nem készíthető olyan eszköz, amely a teljes, most már 2-66 MHz-es sávot át tudná fogni. A most használni tervezett 3,5 GHz-es, Európában e célra kijelölt sáv egyébként még nem olyan zsúfolt. A 30 kilométeres távolságot akár pont-multipont üzemmódban is ki tudja szolgálni, és talán még irányított antennák sem kellenek hozzá. A nagy távolságú WiFi összeköttetés – alacsonyabb megengedett sugárzási teljesítménye miatt – csak erősen irányított antennákkal megy.

Marad hely a WMAN-nak?

Nos, mint látható, már 5 évvel ezelőtt is volt megoldás nagyobb távolságok rádiós összekötésére, a WiFi eszközökkel. Időközben az 5 éve még csak 11 Mbps, de már akkor is szélessávúnak számító, 802.11x közegszabvány családba tartozó WiFi eszközöknek megjelentek a még nagyobb sebességű változatai is. A 11b szabvány duplex változata már 22 Mbps-t, a 11a és 11g szabványváltozat 54 Mbps-t, ezek duplex változata pedig már 108 Mbps sebességet tud nyújtani. Ez már ugyanúgy tud helyettesíteni egy telephelyek közötti gerinckapcsolatot, mint a még mindig csak készülődő 802.16x WMAN közegszabvány változatok bármelyike, azok jelenleg maximálisnak szánt 110 Mbps sebességéhez viszonyítva. Mivel a rendszergazdák, pedig nem örülnek újabb és újabb protokollok menedzselésének, ez további korlátozó tényező lehet a WMAN eszközök útjában. Persze ma a reklámzabáló informatikai főnököket esetleg hidegen hagyhatja a rendszergazdák sirámai, ha egy kereskedő elég agresszívan bombázza a céget. Reméljük, nem csak ez alapján fognak dönteni.

WiMAX Forum

Azért vannak, akik mégiscsak komolyan veszik a WMAN piac föltámadását. Ennek támogatására, a WiFi sikerén fölbuzdulva, meg is alakítottak egy WMAN szabványellenőrző érdekcsoportot, WiMAX néven. Ennek feladata lenne, hogy a piaci szegmensben helyet kérő gyártók termékeinek a szabványosságát, független fórumként, ellenőrizze. Továbbá segítséget nyújtson, mind a gyártóknak, mind az alkalmazóknak a 802.16x család alkalmazásához. A WiMAX egyelőre még szerveződőben van. Tesztelő módszereiket is most fejlesztik, és az első bevizsgálásokat csak 2004 elejétől ígérik, a legígéretesebb, 3,5 GHz-es, 5-6 GHz-es és 2,4 GHz-es sávokban. A kanadai cég első fecske WMAN eszköze tehát még ellenőrizetlen lesz.

Következtetés

A WMAN piac ugyan még csak épphogy föltámadóban van. Aki most indul, az az elsők közé lép a szakterületen. Egy jó Intel-kapcsolat például akár egy hazai céget is helyzetbe hozhatna. Ha komoly lendületet vesz ez a technológia, akkor a piacát is meg fogja találni. Pláne, ha nem csak gatyázás folyik, mint az UWB kapcsán. A fénykábeles gerinchálózati piac rovására.

Az egyik legígéretesebb szegmens a WiFi-WiMAX kombináció, tehát a WLAN-ok összekötése WMAN eszközökkel. Így egy vállalati rendszergazda, tetszőleges telephelyein, szinte egyforma szolgáltatásokat nyújthat, és elfogadható létesítési és kommunikációs költségekkel (különösen, ha a VoIP nettelefont is beveti, mint ahogy az egy amerikai egyetem WLAN hálózatán már megtörtént, a hallgatóknak sok pénzt megspórolva).

Egy teleház pedig akár egy egész környéket befoghat, fix és mobil szélessávú kombinációkkal. De a WMAN az államigazgatásban is új lehetőségeket tudna teremteni, csökkentve a kommunikációs költségeket.

Rádiós korszak?

Mindezeknek, persze, a földet, sőt a tengerek mélyét, üvegkábelekkel telezsúfolt kommunikációs cégek nem nagyon örülnének. De a fejlődést aligha gátolhatják meg. Ez a szellem már nagyon kibújt a palackból és nem is fér oda vissza. Reméljük, hogy a kommunikációs felügyeletek sem akasztanak közbe akadályokat, túlreagálva a kommunikációs cégek esetleges sirámait. Mert lehet gátolni, például, a nem licencköteles sávok használatát, időhúzással. Reméljük, nem kerül rá sor. Időben szóltunk.

Egyébként a kommunikációs cégek szolgáltatásait úgysem lehet kikerülni. Valakinek, valahol rá kell hordania a jelet a rádiós hálózatokra is! Nem pottyanhat minden az égből. És talán magnetoszféránk elektroszmogos beszennyezésével is csínján kéne bánni. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a földi élet elektromágneses környezetének állapota is kritikusan fontos. A végén Faraday-kalickákban kell közlekednünk?