Új részletek a Transmeta Efficeonról
Tóth Kristóf, 2003. október 16. 08:30
A Transmeta felfedte legújabb, alacsony fogyasztású és hőtermelésű mikroprocesszora, az Efficeon technikai részleteit.
David Ditzel, a Transmeta alapítója a Microprocessor Forum keretein belül elmondta, hogy a korábbiakban Astro fejlesztési kódnevet viselt processzor teljesen új fejlesztésnek számít, ami konkrétan abban nyilvánul meg, hogy jelentősen nagyobb teljesítményre képes, mint elődje. Ditzel elmondta, hogy az Efficeon kapcsán számos hardveres fejlesztést hajtottak végre, ezenkívül pedig az úgynevezett kódmorfoló szoftvert is alapos optimalizációnak vetették alá. Ismeretes, hogy a chip az utóbbi szoftver révén képes futtatni a Windowst és minden egyéb olyan alkalmazást, melyet eredetileg Intel alapú személyi számítógépre készítettek, ráadásul oly módon, hogy közben az energiafogyasztás a lehető legalacsonyabb marad.
"Az egész processzor úgy, ahogy van, teljesen új fejlesztésnek tekinthető. Véleményem szerint az Efficeon olyan kiváló teljesítménnyel, alacsony fogyasztással és kedvező árral rendelkezik, hogy kétség sem férhet közeljövőbeli sikeréhez" - nyilatkozta Ditzel, majd hozzátette, hogy az új generációs Transmeta chip első verziói 1,3 GHz-es működési frekvenciával fognak rendelkezni, és még ebben az esztendőben meg fognak jelenni a kereskedelmi forgalomban. A vállalat vezetője ezenkívül arról is említést tett, hogy az Efficeon alapú hordozható számítógépek esetében fontos szerephez fog jutni az Nvidia-féle nForce3 Go120-as MCP (Media Communications Processor) chip.
A Microprocessor Forumon tartott Transmeta-előadáson bemutatták a cég energiatakarékossági technológiájának, a LongRunnak a második generációs változatát. A technológia a lehető legalacsonyabb fogyasztás elérése érdekében az adott felhasználási körülményeknek megfelelően képes automatikusan csökkenteni a processzor sebességét, illetve képes egyes tranzisztorcsoportok teljes kikapcsolására. Matthew Perry, a Transmeta elnök-vezérigazgatója elmondta, hogy míg az eredeti LongRun a magfeszültség variálására fókuszált, addig a LongRun 2 a küszöbfeszültségre koncentrál, ugyanis utóbbi feszültség kontrollálásával sikeresen csökkenthető a nemkívánatos kóboráram.