A Yankee Group szerint az IP hálózati hangátvitel (VoIP) az utóbbi időben egyes iparágak nagy cégeinél évente 10 százalékos növekedési ütemet vett föl. A jelenlegi implementációkból azonban hiányzik a szolgáltatás minőségének a garantálhatósága. E nélkül például nem lehet elsőbbséget biztosítani egy hangcsomagnak, mondjuk, szemben a nap viccét közvetítő (hallatlanul fontos és sürgős?) e-levéllel.

MPLS – MultiProtocol Label Switching

Az MPLS szabványt az IETF, a világháló mérnöki tanácsa gondozza. Az OSI 3. rétegének a szolgáltatásaiba integrálja az OSI 2. rétegének olyan fontos szolgálatait, mint a hálózati kapcsolat engedélyezett sávszélessége, időzítése és szolgáltatásai, egy-egy szeparált önálló, vagy egy IP-hálózati szolgáltatóhoz tartozó alhálózatban. Az MPLS a hálózati rendszergazda hatókörébe utal olyan jellemzők kézben tartását, mint a szolgálat minősége (QoS), az átirányítások rugalmas kezelése, a kapcsolódási hibák lekezelése, a torlódások vagy szűk keresztmetszetek menedzselése. A QoS alapján a hálózaton futó adatáramok prioritása szabályozhatóvá válik, az adatáramok típusa és egy szolgáltatási terv szerint. Így például az az előfizető, amelyik egy prémium szolgáltatást, nagy sávszélességet, vagy intenzív soros médium (streaming media) szolgálatot vesz igénybe, kisebb várakozási időket és kevesebb csomagveszteséget érhet el.

Az MPLS protokollal működő hálózatok útválasztóiban speciális algoritmusok működnek, ezért külön névet is kaptak. Az MPLS alhálózatba belépő adatcsomagokat fogadó útválasztók neve: Label Edge Routers (LER). A LER típusú útválasztók az alhálózatba érkező adatáramok csomagjait megcímkézik. A címke a szokásos útválasztási adatokon túl további adatokat is a címkébe integrál, mégpedig 4. rétegbeliekkel kombináltan. A komplett címke tartalma: forrás és cél IP cím, 4. rétegbeli csatlakozó sorszám, sávszélesség igény, várakoztathatóság és más metrikai adatok. A bonyolult alhálózat belső útválasztói további speciális algoritmussal dolgoznak. Nevük: Label Switch Router (LSR), címkekapcsolású útválasztó. A címkézett csomagok címkézett útirányokba (Label Path Routing) rendeződnek, és az LSR útválasztók továbbítják őket a megfelelő szolgáltatási politika szerint. A politikát, pedig a rendszergazdák vezérelhetik.

Technológiaváltás

Eddig, egy nagy cégnek vagy hálózati szolgáltatónak, akár négyféle alhálózatot is kézben kellett tartania. Egyet a telefóniára, egyet az IP adatforgalomra, egyet az ATM-re és esetleg még egyet a Frame Relay forgalomra. Az MPLS címkekapcsolós protokollt támogató alhálózatok létesítésével a rendszergazdák munkája lényegesen egyszerűsödik, és emellett nagy megtakarítások is elérhetők. Az MPLS technológia, egyébként, a már jól bevált, 3. rétegben működő, VPN virtuális hálózati megoldás továbbfejlesztéseként is értelmezhető.

Ezzel együtt, egy MPLS alhálózat korlátozott kapacitásai nem minden esetben tudják garantálni a kiváló VoIP szolgáltatási minőséget, de, hogy a mai VoIP megoldásoknál sokkal jobbat, az biztos. Az MPLS tehát nem mindenható, a hangáramoknak adott maximális prioritások ellenére sem. A politikában kell eldöntenünk, melyik protokoll vagy adatáram a fontosabb. Emellett csak egy alhálózatra érvényes döntéseket tudunk hozni. Más alhálózatok üzemeltetői más címkézést és adatáram koncepciót használhatnak, ezért világháló szintű, végponttól-végpontig garantált minőségű megoldást ettől a protokolltól lehetetlen elvárni. A hálózatok összekapcsolását egyébként a szabályozó hatóságok felügyelik, ami tovább bonyolítja a helyzetet.

A hangokra a menedzselt VoIP protokoll lehet majd a tartós megoldás. Ezzel együtt ma már egyetemi kampuszokon működő rádió-LAN-okban is bevezettek így VoIP szolgáltatást, a hallgatóknak a webtelefonokkal rengeteg kommunikációs költséget megspórolva.

Ipari kezdeményezők

Szeptember elején az AT&T bejelentette, hogy vállalati ügyfeleinek a VPN virtuális hálózatán is garantált VoIP szolgáltatást fog nyújtani, tehát a fejlődés nem állt meg. 2004-re vélhetően más szolgáltatók is kirukkolnak hasonló ajánlatokkal. Az AT&T a saját MPLS technológiájú hálózatán fogja nyújtani ezt a szolgáltatást, elsőként, amelynek főbb jellemzői a következők lesznek: adatbiztonság, megbízhatóság és garantált minőség, dinamikus és valós idejű sávszélesség választás, .a hang és adatáramok prioritásának a szabályozhatósága. Mindezek az alkalmazóknak jelentős megtakarításokat és egyszerűbb kezelést fognak hozni. Az AT&T a szolgáltatással az amerikai nagy cégeket és az államigazgatást célozza meg, de 2004. végére vagy 40 országra is ki akarja terjeszteni.

Bár az MPLS protokoll még mindig fejlesztés alatt áll, a VoIP technológia terjedésének a gyorsítását ez már nem befolyásolja, legalább is a VoIP telefóniai eszközök fejlesztésében élen járó Avaya cég szerint. A hajtóerőt az adja, hogy a meglévő adathálózaton szinte ingyen vihető át a hangforgalom. Például, egy 30 telephelyes cég VPN virtuális hálózata ezután nemcsak az adatfeldolgozási feladatokat szolgálja ki, hanem a telephelyek közti telefon forgalmat is le tudja bonyolítani, ingyenesen! Mintha az egész konszern egyetlen lokális telefonközponton lógna, amelyen a belső forgalomért nem kell fizetni.

Az MPLS egyébként jóval jobban méretezhető, mint például a korábban elterjedt T1 sebességű Frame Relay hálózat, ami ráadásul a kombinált hangátvitelt jóval gyengébben tudja támogatni a nagy távolságú hálózatokon. A Frame Relay Alliance konzorcium éppen az MPLS szabványt éppen ebben az irányban szeretné bővíteni. Erre készítették a Voice Trunking Format hangátviteli trönkformátum javaslatot. Ez az ATM Adaptation Layer 2-es szabványt használja a tömörített hangcsomagok kezelésére. A belépő pontokra vonatkozó szabványjavaslatokat is készítettek. A témában az Ericsson szorgoskodik.

Alakul a menedzselt VoIP szolgáltatások helyzete is. Ezek azonban vélhetően drágábbak lesznek, mint az MPLS alapú alhálózati rendszerek, viszont globális hálózati megoldást fognak nyújtani, garantált minőségben.