Az egyik tipikus példa a svájci Novartis gyógyszergyár, mely új fejlesztéseihez szeretett volna egy szuperszámítógépet használni. A cég IT szakemberei azonban hamar ráébredtek, hogy egy hasonló teljesítményt nyújtó rendszer már jelenleg is rendelkezésükre áll a hivatali számítógépek formájában. Mivel ezek a gépek egyébként is hálózatba vannak kötve, már csak egy szoftverre volt szükség, ami összehangolja a kiaknázatlan kapacitások felhasználását. A texasi United Devices programjával így minimális költséggel 2700 számítógépet fogtak munkára, és az eredmény nem is maradt el, sikerült ígéretes új molekulák nyomára bukkanni. A vállalat az eredmények tükrében most azt fontolgatja, hogy mind a 70 ezer tulajdonában levő gépet ugyanilyen módon működteti együtt.

Az elemzők szerint ez az eset teljesen jellemző a most kifejlődő ágazatra, míg az amerikaiak élenjárnak a fejlesztésben, valójában nem alkalmazzák hatékonyan az elért eredményeket. Európában azonban nagy hagyománya van az egyesített szabványoknak, így egyáltalán nem idegen a gondolat, hogy kis részegységeket szokatlan módon kapcsoljanak össze. A helyzet iróniája, hogy Európa tudatában van a megoldás használatából adódó költségcsökkentésnek, és az ebből adódó versenyelőnynek, és ezt a legtöbb esetben éppen az USA-val szemben próbálja érvényesíteni.