A rádiósítás kezdetei 1955-ig nyúlnak vissza, amikor az akkori, súlyos ta-tabányai bányaszerencsétlenség mentési munkái csak nagyon körülménye-sen haladtak a szinte használhatatlan telefonhálózat miatt. Akkor a mentő-sök belátták, hogy ez így nem mehet tovább. Először néhány leselejtezett katonai RH rádió szolgálta a mentőkocsik és a központok közötti kommu-nikációt, később pedig - 1962-ben - a dán STORNO cég akkoriban korsze-rűnek számító elektroncsöves készülékeit helyezték üzembe. Ezzel egy időben kezdődött meg a duplex átjátszóállomások telepítése (félduplex rá-dióhálózat), ami sokat segített az ország rádiós lefedettségének növelésé-ben. 1968-tól folyamatosan egyre több tranzisztoros rádiót kezdtek el al-kalmazni, 1984-ben pedig megvalósult az összes kocsi és mentőállomás rádiósítása.
A 80-as évek végén az amerikai Motorola megvásárolta a dán STORNO-t, így a mentőszolgálat a továbbiakban ezzel a vállalattal folytatta gyümöl-csöző kapcsolatát. Ezzel egy időben kezdték el a fejlettebb rádiós technika bevezetését. Ettől az időponttól kezdődően csak olyan Motorola készülé-kek kerültek az OMSZ tulajdonába, amelyek számítógéppel programozha-tóak. A rádiók a teljes 146-174 MHz-es sávot átfogják, és egy szoftver se-gítségével beállítható, hogy milyen frekvencián dolgozzon a készülék. Egy rádión a típustól függően minimum 2, legfeljebb 256 csatorna állítható be. Az OMSZ az egyik legnagyobb hazai Motorola PMR-felhasználó - sőt a hazai márkaszerviz szerepét is a mentőszolgálat rádiótechnikai osztálya látja el.
A mentőszolgálat PMR rendszerét a következő struktúra alapján szervezték meg. Mivel az OMSZ megyei szervezésű, minden megyében egy vagy két csatorna működik az ott dolgozó mentők irányítására. Ha egy kocsi me-gyén kívüli betegszállítást végez, akkor átkapcsol az úgynevezett gerinc-hálózatra, és így egész útja alatt elérhető rádión, illetve szükség esetén kapcsolatot tud teremteni valamelyik megyeszékhelyi mentőállomással. Ha valahol tömeges baleset történik, akkor alkalmazzák a szaknyelven kárhely csatornának nevezett frekvenciát, amely a megyei és a gerinchálózat félduplex rendszerével ellentétben szimplex módon, egy kisebb területen teszi lehetővé a kommunikációt. Ennek az üzemmódnak az a nagy előnye, hogy a felszámolásban részt vevő mentőegységek ezen a csatornán a me-gyei rádióhálózattól függetlenül kommunikálhatnak egymással. Eddig tö-meges baleset esetén a megyében rádiótilalmat kellett elrendelni, és a fel-számolás ideje alatt csak a felszámolásban részt vevő mentők kommuni-kálhattak. A Motorola rádióhálózat átjátszóállomásai kóddal védettek. A hálózattal történő forgalmazást csak e kód kiadására képes rádió végezheti. A szelektív hívás pedig egy olyan jelzésátviteli rendszer, amelynek segít-ségével minden készülék azonosítható. Ha szükséges, szelektív hívójel ki-adásával a lehalkított készülék feloldható, és a készülék figyelmezteti ke-zelőjét, hogy beszélni szeretnének vele.
Minden mentőautó rendelkezik egy-egy mobilrádióval, ami országszerte összesen 1000 darabot jelent. A mentőállomásokon fix és fixen telepített mobilrádiók vannak, az eset- és rohamkocsikban pedig kézi rádiók is segí-tik a kommunikációt - például abban az esetben is tudják fogadni a riasz-tást, ha éppen egy beteget adnak át a kórházban. A mentőszolgálat tervezi, hogy a nem túl távoli jövőben bevezeti a mobilkommunikáció legkorsze-rűbb formáját, az adatátvitelt. A beszéd alapú távközlés egyre inkább hát-térbe szorul, és helyét átveszi a pontosabb, gyorsabb adatkommunikáció. A szolgálat reméli, hogy mielőbb megvalósulhat a ma ismert legkorszerűbb PAMR rendszer, a digitális TETRA bevezetése, amely már egészen speci-ális funkciókat is képes ellátni. Remélhetőleg a hazai TETRA kiépítése so-rán is a trönkölt rádiózásban nagy tapasztalatokkal rendelkező Motorola rendszerét választja majd a kormányzat.