Az internet elérése sok helyen jelentheti napi munka alapját, míg más területeken alkalmilag jelenti az információ és tudás forrását. Ilyen helyek lehetnek a kiállítótermek, rendezvényhelyszínek, ahol több hasznos funkcióval látható el akár egy helyben telepített hálózatos gép akkor is, ha nincs internetelérés az adott eszközről. Hát még akkor, ha van. Ez utóbbiból kaphat ízelítőt mostantól, 2003. november 13-ától Budapesten a Magyar Állami Operaház közönsége.
Aki azonban belép a kapun, az ne nagyon számítson arra, hogy az ajtóból azonnal fel fog tűnni az internetterminál. Mert a kivitelező hiába ugyanaz, amely cég az akár hirdetésvetítővel is kiegészíthető érintőképernyős, többmonitoros eszközt készítette. A műemléki Operaház nem egy benzinkút. A más környezet más megvalósítást igényel. Ez esetben a műemléki környezet volt az, amely az Adams Kft. konstruktivitásának egyik kihívójává vált. Az ineterneteszközt, melynek mélyében továbbra is egy SuSE-hajtotta számítógép dolgozik, olyan külsővel kellett megvalósítani, hogy ne is lógjon ki nagyon a környezetből. Így az előzőekben említett nem-feltűnés inkább előnye, mint hátránya az operaházi monolitváltozatnak.
Ugyanakkor, mint azt Kérszigeti Ádám, a megvalósító cég ügyvezető igazgatója elmondta, a használója egy, az intézményhez testre szabott honlapon keresztül gyakorlatilag mindent elérhet, amit más internetterminálokon keresztül is elérhet. Így az előadás szünetében belekukkanthat a nagyvilágba. Bár használata alighanem elsősorban az Magyar Állami Operaházhoz fog kötődni. Úgy, mint az intézmény honlapján keresztül elérhető helyi információk, például a programelőzetesek. Így alighanem sikeres lesz az a közös, és most az IHM politikai államtitkára, Csepeli György jelenlétében elindított vállalkozás, melyet Szinetár Miklós joggal jellemzett a modern technika bevonulásaként az öreg falak közé.