A több mint 10 ezer résztvevő - ám a tervezett 60 állam-és kormányfő helyett mindössze 40 - jelenlétében lefolytatott háromnapos csúcsértekezlet fő témája az volt, hogyan lehet áthidalni a gazdag és a szegény országok közötti digitális szakadékot. Olyan akcióterv elfogadását javasolták a résztvevők, amely 2015-re a világ népessége legalább fele számára elérhetővé teszi az információs technológia vívmányait.

Szenegál és a többi fejlődő ország azt javasolta, hogy hozzanak létre egy úgynevezett szolidaritási pénzlapot, az ipari országok viszont úgy vélték, hogy a fejlesztési segélyek kialakult rendszere alkalmas eszköz. Főképp az Európai Unió ellenezte a finanszírozás kérdéseinek taglalását mindaddig, amíg nem jön létre egyetértés arról, hogy a tanácskozás záródokumentumában hivatkozzanak az ENSZ emberi jogok nyilatkozatára, illetve a véleménynyilvánítás szabadságára. Ez ellen elsősorban Kína lépett fel és Peking állt ki azért is, hogy ne szerepeltessék a média függetlenségére vonatkozó megjegyzéseket a záródokumentumban.

A csúcsértekezleten arról született döntés, hogy ENSZ- munkabizottságot hoznak létre az internetszabályozás kérdéseinek megvitatására és bár nem döntötték még el, melyik szervezet legyen a résztvevő, tény, hogy társadalmi szervezetet először vonnak be ENSZ csúcsértekezlet előkészítői munkáiba.