A nemrég zárult Neumann jubileumi év kapcsán mindenesetre
illenék erről is komolyabban elgondolkodni. A fő neuralgikus pontok vélhetően a
következők: 1) a SPAM - a levélszemét, 2) a sexipar hálósodása, 3) egyéb
ártalmas tartalmak, 4) e-álkereskedelem, 5) e-piramisok és más
e-szélhámosságok, 6) e-játékok, 7) e-jogsértések, 8) e-csetszmog. A teljesség
igénye nélkül. A vírusipart másra hagyjuk.
1) A SPAM - a levélszemét
Erről már a cikkíró is lerágott sok csontot, talán
fölösleges sok időt szentelni rá. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy ezen a
téren már a törvényhozók is ébredeznek a csipkerózsika álmaikból. Beleértve,
hogy a fő bitszemetelőnek az Egyesült Államoknak az elnöke is aláírta a
SPAM-ellenes törvényt, karácsonyi ajándékként. Köszönjük, Mr Bush! Mármint,
hogy hallgatott a tanácsadóira.
Nehogy azt képzelje valaki, hogy ezt mindenki hurrá
élményként érte meg. A világháló közönségét mindenesetre az első kegyetlenül
nagy pofon érte ezzel a véleménynyilvánítás szabadsága kapcsán, amit kisebb
részben a rajta dúló szabadosság, nagyobb részben az üzleti világ egyes
elfajzott területeinek a mohósága miatt kapott.
A levélszemét szociális következményeihez tartozik az, hogy
olykor már az ember legjobb barátai is morcosan visszalökik az ember olyan
levelét, amiben a legjobb indulattal akarja tájékoztatni valamiről, a korábbi
nagy barátság alapján, a levelező partnerét. A világháló mindenkit összekötő
eufóriája így alakult át szinte fél évtized alatt a furióz zaklatások hájtek
eszközévé, amit legjobb kikapcsolni, mint a folyton zavaró bohóctelefonokat,
amelyekből újabban SMS meg MMS SPAM-ek kezdenek ömledezni. Tovább emelve az
eredetileg a kényelmeinket szolgáló eszközök haszontalanságának a fokát. Olcsó
játék, hülye gyerekeknek - jeligére.
No, azt is említsük meg, hogy azok sem felhőtlenül boldogok,
akik az eddig felbukkant SPAM-ellenes törvényeknek tapsolnak. Az amerikai szövetségi
változatnál már a tagállamokban is van keményebb, mint amit Bush elnök aláírt.
Az Európai Unió szabályozása a keményebbek közé tartozik. Bármely ilyen törvény
végrehajthatóságában azonban rengetegen szkeptikusok. Ennek a fő oka az, hogy a
világhálón hihetetlenül el lehet bújni, mert a 4 évtizedes ócska TCP/IP
technológiát mindmáig nem lehetett eléggé kifoltozni ahhoz, hogy a rablóbetyár
viselkedést ki lehessen szűrni.
További probléma az, ami most éppen a hálóra kibiggyesztett
orvosi hálapénz ügy kapcsán kipattant. Ha kirúgnak az ajtón, mássz be az
ablakon - mondja a közmondás. A cikkíró lefogadta, hogy az ideiglenesen
leszedett tartalom perceken belül megjelenik egy külföldi szolgáltató
szerverén. És lőn. Az off-shore üzletek, pedig a világhálón hihetetlenül
hatékonyabban működnek, mint a hagyományosak. Egyes kurióz doménnevek
gyakorlatilag megzabolázhatatlan használatra adnak módot (csendes-óceáni
kagylóköztársaságok, akiknek ma, ez, számukra korábban elképzelhetetlenül nagy
haszonforrás stb.). Még egyetlen nagykövetségnek sem volna hely a szigeten, de
a doménnév használatához tulajdonképpen a sziget sem kell. Ami olykor el is
süllyed, és azután a szó szerint is csak "virtuális doménként" létezik.
2) Sex a hálón
Talán az első olyan iparág, ami felfedezte a háló
nyilvánosságának a hasznosságát, az "ősi mesterség" volt. Pillanatok alatt
megjelentek a szexajánlatok. Amint a képek közvetítése is lehetővé vált, a pár
karakteres üzenetek hatalmas méretűekké dagadtak. Ezek persze nehezítették a
levél eljutását a célközönséghez, de talán a szexipart kiszolgáló fejlesztők
voltak azok is, akik rögtön kapcsoltak, hogyan lehet néhány karakteres levélbe
olyan hivatkozásokat csomagolni, amelyek aztán szinte lelőhetetlen kép, hang,
sőt filmszeméttel tudták elárasztani a linkre gyanútlanul ráklikkelő áldozatot.
Leiratkozás a listáról? Azt csak arra használták, hogy meggyőződjenek a levélcím
valódiságáról. Csak a mennyekben bizakodhatott az, aki le akart iratkozni az
ilyen forrásokról, hogy egyszer valamiért majdcsak elfogy a pénze a hirdetőnek,
vagy más miatt, de abbahagyja végre a sex-levél-bombáinak a küldözgetését.
A szex támadásától különösen a fiatal korosztályt féltették,
ezért immár vagy egy évtizede elindult a tartalomszűrés. Ennek a hatékonysága azonban
enyhén szólva megkérdőjelezhető. Érdekes fejleménye viszont az ügynek, hogy a
TV-beli tartalomminősítés is ennek nyomán indult el, tehát a világhálónak ez az
anomáliája visszahatott a hagyományos médiák működésének a szabályozására is,
egy újkor, új szeleként. A nagyobb baj, hogy a világháló teret adott a beteg
hajlamoktól fertőzött személyek igényeinek a kiszolgálására is, amiből a
legsúlyosabb problémaként a gyermekpornó jelentkezett.
A sexnet problémának még sok ága-boga lehet, de még koránt
sem értük el az élvezetek csúcsait. Csak hogy a világhálón át történő
kielégülési eszközöket említsük apró példaként.
3) Egyéb hálós ártalmak
Ki ne hallott volna már a hálón talált bombakészítési
leírások "mellékhatásairól". De a legkülönfélébb vegyi receptek, klinikailag
kipróbálatlan "gyógyszerek" és gyógyeljárások potenciális veszélyei sem
elhanyagolható problémát jelentenek. A cikkíró attól fél, hogy jobb ezt a témát
tovább nem is feszegetni, mert még tippeket ad. De hogy törvényi szabályozásra
majd ezeken a területeken is szükség lesz, az nyilvánvaló.
Ide tartozóan említhető a személyi adatokkal való visszaélésre
alkalmas világhálós trükkök elburjánzása. Ha valahol, hát a világhálón a
legkönnyebb kabátlopási ügyekbe keveredni. Törvényes elégtétel vételi lehetőség
NULLA. Ami a legborzasztóbb, hogy a politika is beemelte ezt a szalonképtelen,
sőt, olykor az aljasságig menő lehetőséget az eszköztárába. A paparazzó fotósok,
ahhoz képest pitiáner amatőrök, amit a neten el lehet követni egy személy vagy
csoport lejáratására. A digitális kép- és filmeditálás boszorkánykonyháját is
bedobva a küzdelembe.
És a sort itt is sokáig lehetne folytatni.
4) e-álkereskedelem
Jórészt SPAM mellékhatás. Egyes észkombájnok hamar rájöttek,
hogy a fél évszázados multilevel marketing (MLM) lánckereskedelem, meg a
levélküldő direktmarketing rendszer is újjászervezhető, és a világháló segítségével
bitsebességre kapcsolható. A piramisépítési ötletek se szeri se száma alakult
ki ennek nyomán. Beleértve a régi küldj pénzt öt embernek Szent Antal láncokat.
De a trükkhöz már kettő is elég, hihetetlenül alacsony összegekkel (1 USD, sőt,
egy Cent!), ha a világháló sebességével működik, és nem a Magyar vagy bármely
Posta napokig tartó szállítási cammogására kell hagyatkozni.
Az ilyen élenjáró netmultik közt van olyan, aki azzal
dicsekszik, hogy még a Harvardon kitalált MLM trükkjeiket írták át a netre. És
működik. Már akinek. Öt éve még becsülhetően a piramis csucsán induló nyertesek
a bebolondított tagság 10 százalékát tették ki, de ez pár év alatt 5-re
csökkent, és ma már jó, ha a tagság EGYETLEN százaléka lehet nyertes az ilyen
bombajó házimunka üzletekben.
Azért van a neten olyan e-kereskedelem is, ami nem a hagyományos
szatócsüzlet bitkorszaki változata, hanem tényleg a lánckereskedelem előnyeit
aknázza ki (nem kell hatalmas épület infrastruktúra, fizetésemelést követelő
alkalmazotti hadsereg stb.), de azok VALAMILYEN KONKRÉT ÉS HASZNOS terméket
vagy termékhalmazt forgalmaznak. A haszontalanabb ajánlatok azok, amelyek
rendszerint egy fix weblapot ajánlanak, levelezési, hirdetési és apróbb
bevételeket nyújtó szolgáltatásokkal. Legföljebb olyan haszontalan termékekkel,
mint az iparág tótumfaktumainak, a netes kereskedelemben elérhető sikerekről
írott, e-book alakú pamfletjeinek az özöne, továbbértékesítési, sőt,
aktualizálhatósági joggal. Amiket soha senki nem bír normálisan végigolvasni,
jóllehet, olykor vannak bennük hasznos ötletek.
Ezzel együtt, itt a tagok még tényleges szolgáltatást kapnak
a pénzükért, ha bedőlnek annak, hogy az ingyenes szolgáltatások helyett
fizessenek elő a magasabb szolgáltatási fokozatokra (Silver, Gold, Pro stb.).
Ami ingyen van, az persze tiszta haszon. Hogy a csábító ajánlatok (testimonials
- mintapéldák) nem jönnek be, hát az meg a tag ügyetlenségére kenhető és
puktum. Bár, néha még garanciákat is emlegetnek. Csak az a kérdés, hogy mire,
mert az rendszerint kihasználhatatlan. Főleg, ha a szolgáltató egyszer csak
eltűnik a netről a vitruális mínusz végtelenbe, de valósan. Ez már a következő
fokozat.
5) e-csibészkedés
Hát, ennek a határai a neten a csillagos égig terjednek. Az
e-álkereskedelem azért mégiscsak nyújt valami szolgáltatást, ami azonban többnyire
csak a homo ludens, a játékos ember föltartására alkalmas. Néha hasznot is hoz.
Az e-csibészkedés viszont csak annak hoz hasznot, aki a weblapot okosan
megszerkesztette. Amivel a gyanútlan olvasót tökéletesen be tudta etetni.
A netes Szent Antal lánc már nem átkozódó fenyegetésekkel
próbálkozik, mint a papír alapú őse, hanem hihetőnek tűnő mesével csábítgat a
bűnbeesésre. Hogy elhiggyük, a befizetett egyetlen dollárunk után dőlnek a
kasszánkba a dollárok, más balekoktól. Egyébként többen dőlnek be, mint az
ember gondolná. A cikkíró tapasztalatból mondhatja. De meg nem gazdagodott
rajta. Szerencsére, kb. nullszaldós volt a kísérlet. Más trükkök kipróbálását
is beszámítva.
A tipikus kaszálási trükk a programindítási fázis, angolul,
pre-launch. És azután még évek múltán is ez lóg kinn a szolgáltató fő oldalán.
Hogy igyekezz gyorsan befizetni egy rakás pénzt, mert elindulás után az elsők
közt fogsz kaszálni. Hát, azt várhatod! Aztán egyszer csak eltűnik az egész
csibész társaság, a tagság pénzével együtt, és valahol tényleg Hawai partjain
napozik, ahogy azt a honlapjuk korábban még mutatta. De olykor még annyi erőt
sem vesznek, hogy levegyék a netről. Ott ácsorog szegény a neten, mint az
útszéli faszent. Csak a szintén becsapott szervergazda írtja ki, mikor ráeszmél
a gazságra.
6) e-játékok
A szexipar után a leggyorsabban talán a kaszinó jellegű
játékipar eszmélt a net kapcsán. Először csak karakteres levelező lottók
indultak, majd, a grafika és a multimédia meghódítása után, fantasztikusan
gazdagon díszített netes félkarú rablók is megjelentek a palettán. Itt jelent
meg először - a hagyományost utánozva - az előre adott, beetető hitelek, bonuszok
konstrukciója is, amit aztán más netes iparágak is átvettek. A bonuszokat,
persze, csak akkor lehet megnyerni, ha más úton haszonra tettünk szert, ami
rendszerint a bonusznál jóval nagyobb befizetések után érhető csak el. A
nyereség jellemzően kaszinó elvű, mint az adomában: - és akkor a csillárról
lenyúlik egy nagy kéz (tulaj, állam, adóhivatal stb.), és elveszi, ami neki
jár, aztán osztják a nyerteseknek a többit. Csakhogy ez, a net sebességével,
hatványozott tönkremeneteli lehetőségeket takar.
Egyes netes befektetési lehetőségeket szintén játék gyanánt
hirdetnek. Ezek közül a legdelikátabb típus a HYIP rövidítéssel hirdetett,
kiemelkedően rizikós (High Yeald Investment Program), de nagy jövedelmet ígérő
befektetési ajánlat. Garancia? MÍNUSZ NULLA. Ha egyáltalán volna ilyen. Ennek
ellenére, már egy évnél régebben fizető programok is vannak. Kb. a létezők 10
százaléka. A legjellemzőbb, hogy az e-gold, aranypénz fizetési rendszer
lényegében valós idejű (egyébként tisztességesen működő) számlavezetési
szolgáltatásait használják. Hitelkártyáról csak igen rossz átváltási költséggel
(akár 15%!) lehet beszállni. Néhány szolgáltató viszont saját hitelkártyát ad,
amiről a világ bármely pontján elérhető a nyereség, már ha megéri a weblap a
lejárati időt. A magyarázatok a nem fizetés okára óriási fantáziát mutatnak. A
legjellemzőbb, kiszállt az egyik oszlopos tag a vállalkozásból. Vagy elszállt a
szerver és elvesztek az adatok stb.
Olykor kifosztják a szolgáltató e-gold számláját egy ócska
trükkel. Igen. Még gyakorlott szolgáltatók is bedőlnek a netbank fosztogatók
trükkjeinek! Ennek tipikus formája: egy HTML levélben fölszólítanak e-gold
számlád adatainak az egyeztetésére (ilyet az igazi e-gold szolgáltató soha sem
küld!). Azonban nem az e-gold rendszere jelentkezik, hanem a hamis másolata,
mert az e-goldnak látszó doménnevet a link lecseréli valami másra (a levél
eredeti forrásszövegéből ez azonnal kiderül annak, aki veszi a fáradtságot,
hogy megnézze!). Megadod a jelszavad, és máris futhatsz e-gold fémkészleted
után. A jelszó birtokában a csaló kifosztja az e-gold számládat. Minimum, ad egy
másik jelszót, és már be se tudsz lépni.
Az ötleteknek persze itt sincs vége, de itt is elmondható,
hogy vannak becsületes játékok is. Példaként említhetők egyes európai
szolgáltatók játékai (UK lottó stb.), havi előfizetéssel, keményen ellenőrzött
bankszálákkal és hitelkártyákkal stb. Vannak olyan szolgáltatók, akik az
ajánlatok minősítésére szakosodtak. A gyengébbek információi, talán, ha két
percig érvényesek, a jobbaké, esetleg napokig is. A net dinamikája
követhetetlen, e-csibészeknek áll a világ, e-balekoknak az alamizsna!
7) e-jogsértések
A korai időkben a programmásolások borzolták a
szoftvergyártók idegeit. A hobbisták létrehozták, a másolások miatti
veszteségeik korlátozására, a közszoftver társulást (Shareware concept). A
profi cégek viszont megalapították a BSA-t, az állami végrehajtó hatalom
védelme mögé bújva, amit a köznép aztán elnevezett szoftverrendőrségnek. Azóta,
még náluk is erősebb érdekérvényesítő képességgel bíró tábor került háborúba a
világhálós közönséggel, a média kiadók társasága. Ezek eddig gátlástalanul
kaszálhattak a szerzői jogvédelmi törvények hátszelében.
A fő probléma az, hogy a szerzői jogvédő (vagy inkább -
néhai Pósváry Sándor kollégánk lényeglátását idézve: jogvesztő) törvény
mindenkit véd inkább, mint a szerzők jogait. Alapvetően a busás hasznot
bekaszlizni akaró kiadók jogainak a védelmét szolgálja az országok többségében.
Míg például, egy szerző, csak örülni tudna annak, hogy a neten a műve óriási
siker, még ha ingyen viszik, akkor is, a média kiadók dühöngnek, és a mérgüknek,
az erre lelkesen kapható, jogászokkal is nyomatékot adnak. A jól fizetett
jogászaik aztán Nepstert és mindenféle MP3-as csereforrást irtanak a netről,
szakmányban.
Hogy kinek van, vagy hogy kinek legyen igaza ebben a
csatában, az nem teljesen világos, és még korántsem dőlt el. Mind a
szoftvergyártók, mind a média mogulok, a befektetésekkel semmilyen módon nem
arányosítható jövedelmét, egyre inkább tisztességtelen haszonnak véli sok
fogyasztó. A magas árak akadályozzák a műszaki fejlődést, mert nem tud elég
gyorsan terjedni a legfejlettebb technológia. Ez pedig rontja az
esélyegyenlőséget, amit láthatóan a világ egyre nagyobb hányada szeretne
érvényesíteni. Mivel, áttételesen, de ő is hozzájárult a mai hájtek kultúra
kifejlesztéséhez (aranyláz és más fosztogatások, népirtás, elhurcolás,
gyarmatosítás, majd a legutolsó és legigazságtalanabb: agyelszívás), és
szeretné a nem éppen önként eszközölt befektetéseinek a hasznát látni.
Éri, persze, jogsértés a szörfölő hálópolgárt is, például az
ellopott hitelkártya és más adatai folytán, de a paletta itt is határtalanul
széles. Külön kiemelten kezelné a cikkíró azt, hogy egyes cégek és hatóságok
óriási adatéhségben szenvednek. Ráadásul, ezeknek a javarészét ismerik is, mert
valahova már jelentette szegény ügyfél.
Például, most, a pénzmosás elleni törvény kapcsán akarnak
megint besöpörni a bankok egy csomó adatot. Ennek ürügyén kiküldenek egy olyan
lapot, ami tök üres, tehát körmölheti az állampolgár újra mindazokat az
adatokat, amelyeket egyszer már kipasszírozott magából. Olykor egy napot is
okoz az utána járás, hogy a banknál már rég tudott adatokat ismét előkotorja
valahonnan. A XXI. században! A polgári törvénykönyv szerint az ilyen
viselkedés mintha ZAKLATÁSNAK minősülne! Miért nem tudják kilistázni a meglévő
adatokat a bankok, és megjelölni a hiányzókat. Legalábbis a cikkíró bankja, a
legnagyobb lakossági bank, nem így járt el. Sőt. Lehet, hogy az egyik számláján
már megadott adatait képtelen megtalálni a bank, az adatbázisában, a másik
számlájához. Hát, nem erre találták ki az adatbázisokat?
8) e-csetszmog
Elképesztő, hogy milyen zagyva folyik a világháló vita-
illetve csevegő fórumain. A cikkíró egyúttal hamut szór a fejére (ha a Tilos
Rádiós önkritika, meg egyes politikusok viselkedése után bárki komolyan vesz
ilyesmit), mert maga is korpába keveredett. Mondván, hogy ezek a disznók itt
mást nem érdemelnek. Csakhogy, ha mindenki így gondolkodik, akkor a helyzet
csak tovább romolhat, pedig már most is kriminális.
Hogy egyesek, akik édesanyjuktól megtanultak egy szép
anyanyelvet, majd tovább csiszolhatták a dadusok, az óvó nénik, a tanító nénik
és tanárok, vagy, a netán elolvasott magyar írók és költők nyomán, hogy milyen
esztelen módon használják ezt a szép nyelvet, az minden elképzelést fölül múl.
Legalábbis, Neumann János, és mások, akik e technológia bölcsőjénél
szorgoskodtak, soha sem gondolták volna, hogy majd így fogják használni ezt a
technikát az ebadta utódok. Egy alföldi szóval: bunkózásra.
Talán még nem késő eszmélni. És a világháló szabadságát,
sajnos, meg kell nyirbálni. Mert már meredeken nem a számítástechnika hajnalán
uralkodó barátságos légkör uralkodik a szakmában (UNIX people are friendly guys
- a UNIX-osok mind barátságosak). Amikor az emberek még jelszó nélkül is
dolgozhattak a gépeiken, minden probléma nélkül, legföljebb jó tanácsokat
küldtek egymásnak, nem vírusokat és más hasonló borzalmakat.
Nos, a cikkírótól, évkezdő pamflet gyanánt, talán kicsit
lehangoló ez a cikk, de, sajnos, csak a valóságot tükrözi. Persze, mint a Las
Vegasban most zajló CES fogyasztói elektronikai vásár mutatja, azért hasznos
dolgok is kibújtak az elmúlt év bugyraiból, de ezt a bitszemetes győzelmet
igencsak nehéz tőle lenyelni.
A témához, további forrás, annyi van, hogy képtelenség
fölsorolni. Elég csak a Google-nak beadni a SPAM keresési kulcsszót. Máris
kapirgálhatunk az e-szemétdombon. Ha valaki megtalálná rajta az e-kiskakas
e-arany e-félkrajcárját, az küldjön a cikkírónak egy Emilt!