Mi, számítógéppel dolgozók pontosan tudjuk, hogy ártalmatlannak tűnő, ám hatalmas terhelésnek vagyunk kitéve, amely a korlátlan munkaidőtől a figyelmen kívül hagyott látásromlásig, valamint a rendkívüli és tartós idegfeszültségig terjed, nem szólva az eddig még nem kellőképpen tisztázott szociális és egyéb hatásokról. Dicséretes módon a hazai joggyakorlat is reflektál a fejlett országok tapasztalataira épülő összképre, ami különösen fontos, hiszen az EU nivellálni fogja az ide vonatkozó normákat is. Legutóbb az 50/1999. (XI. 3.) EüM-rendelet, illetve a rá épülő, azt módosító 3/2002. (VIII. 30.) ESzCsM-rendelet írt elő munkavédelmi szabályokat "a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről" a számítógéppel dolgozók foglalkoztatói számára. De miről is van szó valójában?

A CRI-szindróma

Összefoglalóan Computer Related Injuriesnek (CRI), számítógép által okozott károsodásnak nevezik a nemzetközi egészségügyi gyakorlatban az IT-ipar egyik sajátos következményét.

A számítógép az eddigi legbonyolultabb munkaeszköz, amellyel használója a legtöbb szálú, legintenzívebb viszonyban van. Szinte hihetetlen kórképek alakulhatnak ki az internetfüggőségtől az "egérvállig". Az alábbiakban - a teljesség igénye nélkül - áttekintjük a főbb tapasztalatokat.

Mindenekelőtt más betűszavakat is használnak a CRI-vel együtt, részben szinonimaként, részben más munkák által okozott kórképek rokon jellege okán. A Repetitive Strain Injury (RSI - ismétlődő terhelés által okozott károsodás), a Cumulative Trauma Disorder (CTD - halmozódó bántalmak miatti rendellenességek), a Work Related Upper Limb Disorder (WRULD - munkaeredetű felsővégtag-rendellenességek), a Musculoskeletal Disorder (MSD - az izomzat és a csontrendszer rendellenességei) és az Occupational Overuse Syndrome (OOS - foglalkozási túlterhelési tünetcsoport) szintén a "családba" tartozik.

Mindezek klasszikus károsodások, a számítógép előtti korszakban is elég gyakorinak számítottak ahhoz, hogy az orvostudomány szembekerüljön osztályaikkal. Zenészek, fogorvosok, órások, futószalag mellett dolgozók, minőségi ellenőrök, fodrászok, gépírók, hentesek, sőt háziasszonyok és iskolás gyermekek körében is gyakori jelenség volt az RSI, valamint az MSD.

Ám a miniatürizálással, a képernyő- és billentyűhasználattal, továbbá magával a számítógép-működéshez való alkalmazkodással további új kellemetlenségek is megjelentek. Talán meglepően hangzik, de a számítógépes munka szinte az egész testet terheli: a nyakat, a felső végtagokat (vállat, felkart, könyököt, alkart, csuklót és az ujjakat külön-külön!), valamint a hát, a fenék, a mellüreg, a szem, sőt a láb is érintett. Mindezekkel összefüggésben a légzési, a keringési és az idegrendszer is komoly terhelésnek van kitéve.

Új jelenségek

Egy vizsgálatban a mellkas bordaemelő izmainak, a csuklyás, illetve a deltaizomnak, valamint az alkarnak az érzékenysége, feszültsége a vizsgált számítógép-használók 70%-ánál észlelhető volt. Hasonló arányú az "egérváll" kialakulása: az egér állandó használatától megfeszült kar olyan kicsi-közepes, de rendellenes irányú és állandó terhelést ró a vállízületre, amelyet sokan észre sem vesznek, s nevetségesnek gondolják, ha valaki rámutat, hogy mi a vállfájdalmak, ropogások oka, és ettől a reumatológián köthetnek ki. A könyök, a csukló és főleg az ujjak ízületeinek kilazulása, a kézgyöngeség, a csípő- és térdízületi fájdalmak (PFPS-szindróma), a térdínzsugorodás, az ínhüvelygyulladás és a teniszkönyök kialakulásáért nem közvetlenül a komputer a felelős, hanem a görcsös használati mód és a számítógépes tevékenység helytelen beillesztése az életvitelbe.

Aggasztó, hogy mérhető arányú az idegrendszeri károsodás, a kézremegés, továbbá egy sajátos tünetcsoport megjelenése, amelynek következtében az ujjak gyorsabban működnek a klaviatúrán, mint ahogy azt az idegrendszer többi része összehangoltan kísérni képes, és ettől tartós funkciózavar keletkezik a szavak helyes leírásában. Ezt csak több hónapos pihenővel (munkaképtelenséggel) lehet korrigálni.

Különösen kellemetlen a speciális szemromlás, amit monitorszemnek is neveznek. A szemizmok szinte végleg elfáradnak, s olyan távollátás alakul ki, hogy a tiszta látás távolságán belül a szemlencse egyáltalán nem alkalmazkodik, és súlyos esetben szinte deciméterenként kell szemüveg-dioptriát váltani. (Ezen a ponton olyan rosszul kezdtem magam érezni, hogy elmentem, és megnéztem a Kedvencek temetője című filmet a tévében. Az vidámabb volt - a szerk.)

Indiai és amerikai vizsgálatok szerint a számítógépet bármilyen mértékben használók 70%-a legalább egy CRI-tünettől, 20-25%-a pedig többtől is szenved, noha - alattomos módon - a számítógépes tevékenység feszültsége és a munkakényszer elnyomja a tüneteket. Senki sem rendelkezik természetes védelemmel a CRI-vel szemben. A folyamatok csak később válnak visszafordíthatatlanná, pedig - mint minden betegség esetében - a megelőzés jóval egyszerűbb és olcsóbb, mint a kialakult betegség kezelése. Ezt célozzák a jogszabályok, köztük a hazaiak is. Sajnálattal meg kell állapítanunk, hogy betartatásuk legfeljebb a nagyvállalatoknál lehetséges, a számítógép-használók döntő része nem is hallott róluk. A dolgozói érdekképviseletek gyöngék, kis létszámúak. Ebben a helyzetben a felvilágosításnak és a családnak döntő szerepe lehet a védekezésben.

Cél: a megelőzés

A megelőzésnek két pillére van: a technikai fejlődés és az életmód. Az előbbi hatása korántsem egyértelmű, bár felelőssége és lehetőségei nagyok.

Még emlékszünk a kezdeti monitorok elrettentő színvonalára... Ma általánosak a finom rajzolatú, de nem a legegészségesebb elektroncsöves képernyők, amelyek (ha az üzleti érdekek nem késleltetik a folyamatot) rövidesen átadják helyüket a folyadékkristályos kijelzőknek. Az utóbbi években általánossá váltak az energiatakarékos, "zöld" számítógépek. Ebben a szemléleti átalakulásban egyre nő az ergonómia szerepe, a nagy hardver- és szoftverfejlesztő cégek laboratóriumokat létesítenek, hogy a szó egészségügyi értelmében is egyre felhasználóbarátabb eszközöket állítsanak elő.

Ám a fejlődésnek vannak sajátos, előre nem látható árnyoldalai is. Most csak egyet érintenénk. A grafikus játékok tökéletesedésével és az internet térhódításával a testi-idegrendszeri fejlődés legérzékenyebb szakaszában lévő fiatalok körében kedvezőtlen jelenségek mutatkoznak. Fölborult napirendek, előnytelen testhelyzetben a gép előtt számolatlanul eltöltött órák, állandóan magas adrenalinszint, mozdulatlanságba merevedett tartásban villámgyors billentyű- és egérmozdulatok - a napfényben sporttal, társasággal, olvasással eltöltött idő helyett. A fiatal szervezet rugalmassága miatt későn jelzi, hogy elljutott a tűréshatárig. Nem ismerek olyan számítástechnikai tanmenetet, amely az iskolások számára fontosságának megfelelően ismertetné a sajátos egészségügyi kérdéseket. (A számítástechnika-oktatás körében különben is akadnak riasztó jelenségek: vannak iskolák, amelyek a diákok "szülőmegnyugtató" előmeneteli mutatványai szempontjából a legfontosabbnak valamely programnyelv oktatását tekintik - a számítógépes és internetkultúra tanítása helyett.)

Sok éve időm legjavát képernyő előtt töltő emberként mélyen elkötelezettje vagyok annak, hogy a számítástechnika egészségügyi vonatkozásai reflektorfénybe kerüljenek. Remélem, hogy az IT-ipari cégek - saját hosszú távú érdekeiket felismervén - segítséget fognak nyújtani az ismeretterjesztésben, és a közeljövőben visszatérhetek a jelenségek, a megelőzés részleteihez, a tárggyal kapcsolatos új hírekhez, a hazai és EU-s szabályokhoz.

Tihanyi László