A GVH indoklása: a Matáv a hálózatba irányuló hívások végződtetése és az innen induló hívások indítása piacán monopolhelyzetben van. Az említettek olyan nagykereskedelmi piacok, amelyekhez való hozzáférés alapvető fontosságú ahhoz, hogy az újonnan piacra lépők el tudják érni a Matáv ügyfeleit, ily módon számára versenyt támasztva. Egymáshoz vertikálisan kapcsolódó piacok esetén - mint jelen esetben a többi távközlési szolgáltatónak nyújtott összekapcsolási és az előfizetőknek nyújtott kiskereskedelmi szolgáltatások - a nagykereskedelmi piacot, mint szükséges inputot uraló vállalkozás árazási magatartásával akadályozni tudja az új versenytársak kiskereskedelmi piacra lépését. Ennek egyik módja az árprés alkalmazása.

Ha egy vertikálisan integrált vállalatcsoport úgy állapítja meg a kiskereskedelmi termék fogyasztói árát, hogy a köztük kialakult szűk (vagy negatív) árrés miatt a versenytársak részére a kiskereskedelmi szolgáltatás nyereséges nyújtása lehetetlenné válik; utóbbiak vagy kiszorulnak a piacról, vagy be sem tudnak lépni. Mindez az árprés miatt.

Az FDC, majd LRIC alapú MARIO előtti kereskedelmi szerződések díjaival végzett számítások mind a Ritmus100, mind a Ritmus200 díjcsomag esetében azt mutatták, hogy a díjcsomag révén realizált bevételek nem fedezik még a nagykereskedelmi szolgáltatások költségeit sem, az árrés minden esetben negatív lett. A nagyvállalati szegmensen ugyancsak árprés-szituáció alakult ki a vizsgált időszakban, hiszen az egyedi ajánlatokkal rendelkező vagy a Ritmus300 díjcsomagra előfizető ügyfelek esetében a nagykereskedelmi díjak közti különbség a kedvezőbb tarifák miatt nyilvánvalóan még az előzőeknél is kisebb (abszolút értékben: nagyobb) volt.

A nagykereskedelmi költség és a kiskereskedelmi ár közötti negatív árrés jelen esetben a nagykereskedelmi ár nagyságának volt tulajdonítható. Ezt mutatja az is, hogy a MARIO alapú nagykereskedelmi díjak 2002. júliusában jelentősen mérséklődtek, miközben nem utal semmi arra, hogy az időközben eltelt 4-5 hónap alatt ilyen mértékben csökkentek volna a Matáv költségei.

A GVH szerint a versenytanács többszöri tárgyalást követően, a bírság kiszabásakor a GVH elnökének és a versenytanács elnökének erre vonatkozó közös közleményében foglalt elvek szerint járt el. Az árprést, mint gazdasági erőfölénnyel való, -- a versenytársak kiszorítására alkalmas - visszaélést a versenytanács közepes súlyos jogsértésnek tekintette, melynek jelen esetben csekély piaci hatása volt. A bírságkiszabás viszonyítási alapjául a néhány hónap során az üzleti előfizetők piacán realizált forgalmat vette alapul a versenytanács. E bírság a jogsértés piaci súlyához igazodóan, tekintettel a Matáv méretét tükröző forgalmi adatokra, inkább jelképesnek, mint visszatartó erejűnek nevezhető a múltbeli, lezárult, nem hosszú időszakot jellemző jogsértés esetén.