A CompuServe (CS) az év elején azzal bosszantotta népes és lelkes, többnyire elégedett magyar táborát, hogy márciustól újra bevezette az óránként 3 dolláros hálózati felárat. Ez egyértelműen a monopolhelyzetbe jutott WorldCom húzásának tudható be, mely cég a tavalyi America Online (AOL) - CompuServe egyesülési hadműveletek során kimazsolázta a zsíros hálózati üzletet. A részvénycserés akció során ugyan mindkét nagy tartalomszolgáltató ledobta a hálózatüzemeltetés gondját a válláról, de sajnos ügyfeleit meglehetősen kiszolgáltatta egy hálózati nagyhatalomnak. A márciusi feketeleves, amit Európa más országai és a világ más tájai is kénytelenek voltak meginni, ezek fényében teljesen törvényszerűen következett be.

A cikkíró azok közé tartozik, akik inkább váltottak valahol egy valutás fizetésre is alkalmas (tipikusan VISA) kártyát, de nem adták föl a jól beüzemeltetett compuserve-ös e-mail címüket. Mert úgy képzelték (kis naivak), hogy akárhány magyar cég elmúlhat, de egy nagy múltú világcég mindig stabilan megmarad. Az AOL-CS vásárlás kapcsán először ingott meg ez a tudat. (Később a Digital elolvadása riogatta tovább a nagyokról szőtt mitikus álmokat.) Jó, a világ folyton változik, kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba - de mégis... Egyetlen stabil e-mail szolgáltató sincs kerek e földtekén? Egyre inkább úgy látszik.

POP3

A cikk apropója az, hogy július végén a CS-előfizetők kaptak egy levelet, miszerint az 1999. július 30-ai hétvégével átalakítják a POP3 szolgáltatást. Az előzményekhez két korábbi CS-húzás tartozik. A CS vagy három éve lehetővé tette, hogy elrugaszkodhassunk végre a korábban kriptikus számpárokból álló, céghez ragadt CS-ID ügyfélazonosítótól. Helyette épkézláb álneveket lehetett használni. Egyszerűsödött a CS- levelezőcímek konvertálása a nyílt szabványként rohamosan terjedő internetes levelező címformátum irányába. Továbbá a régi e-mail cím is használható volt, nem kellett viharos sebességgel végigtrombitálni az összes ismerőst, akivel az ember kapcsolatot tartott. Ez még a régi szép CS-időkben volt, amikor semmi jele nem látszott az eljövendő gondoknak, amelyek az internet meghódítása kapcsán merültek fel a tartalomszolgáltatók között, az óceánból hirtelen tűzhányóként felbukkanó, hamarosan Godzilla-méretekre dagadt AOL színrelépését közvetlenül megelőzve. E kis váltás után a kimenő levelek már az "alias" névvel érkeztek a partnerhez, akinek ez szinte fel sem tűnt, vagy természetes változásnak vette. És elég volt a következő névjegykártyára ráíratni az új internetes e-mail címet. Az "alias" névhez közben 1, 2, mára pedig már 5 MB-nyi webzóna is járt a CompuServe OurWorld alhálóján (ourworld.compuserve.com/homepages/alias_név).

DECnet-NT4 váltás

A komolyabb zűr akkor támadt, amikor az internetforradalom szabályosan kikezdte a régi DEC-20-as klóngépekre alapított szerverek kapacitását, és a CS-nek át kellett térnie újabb technológiákra. Nem eléggé érthető, hogy a CS műszaki zsenijei a Unix-világ helyett miért a kritikus alkalmazások körében még kiforratlan Windows NT irányába fordultak a változtatások kivitelezésekor. Talán büntetésül, de el kellett készíteniük a Windows NT 4-es speciális CS-változatát, hogy a magas rendelkezésre állást a régi DEC-20-as szerverek szintjén lehessen tartani (többé-kevésbé sikerült, olyannyira, hogy később már termékként ajánlgatták más tartalomszolgáltatóknak). Az eredmény: hatalmas PC-szerverfarmbunkerek, Columbus három zónájába telepítve (katasztrófatűrési okok miatt). A végfelhasználóknak pedig az ugyancsak sok bosszúságot okozó NISA alkalmazói interfésztechnológia, amely lehetetlenné tette, hogy az így átalakított CS-fórumokat karakteres terminálokon át is el lehessen érni, mint régen. Az utolsó NISA-átalakítást egyébként a Unix-fórumok szenvedték el.

Virtuális kulcsok

A következő csapás a levelezőrendszer további megreformálása volt. A CS "internetesítési" allűrjei keretében elkezdte a fórumokat a NISA-hoz képest is új technológiával "webesíteni". A webes fórumok egy része mindenkinek hozzáférhető, a fizetőképesebb tartalom esetén azonban meg kellett oldani a CS-tagok automatikus átvezetését egyik fórumból a másikba, hogy ne kelljen minden fórumátlépéskor külön loginhadjáratokat folytatni. Ezt a Virtual Key, más elnevezéssel RPA, virtuális kulcsazonosító technológiával oldották meg. A Virtual Key egyben megnyitotta az utat a webes kereskedelemhez is, ami a korábbi DEC-20-as szerverekről átcipelhetővé tette az internetre a híres, már akkor is patinás CompuServe Mall hálózati nagyáruház működtetését Windows NT-szerverekkel. Idáig sem lett volna még komoly baj, a Virtual Key ma is kiválóan működik. A VK csak akkor zavarja a CS-tag hullámlovast egy dialógusablakkal, ha az valami új tájékra téved. Ekkor rákérdez, akarja-e, hogy beengedjék erre a helyre. Ha igen, legközelebb már automatikusan megtörténik a digitális hitelesítés.

Kód és dekód

A baj azóta nagyobb, amióta a műszaki tervezőknek elegük lett a tagok panaszáradatából, miszerint az internetes adatkapcsolatban kapott, elvileg egyszerűen Uuen-kódolt adatokat nem tudják konvertálni. Persze, mert ennek a technológiának ezer változata él. (Itt mutatkozik meg igazán az internet funkcionális primitívsége az ISO OSI-hoz képest, ahol a kódolás és dekódolás a hálózati protokoll 6. megjelenítési rétegében szabványos módon definiálható és kézben tartható. Az amerikaiaknak azonban az OSI túl bonyolult, és bár dollármilliókat öltek a kidolgozásába, marad az internetes Uuen/ decode és az azt valamelyest enyhítő, de pontosan soha nem helyettesítő MIME-szenvedés.)

A CS mérnökei végül kitalálták, hogy a saját portájukon ők azért titokban mégiscsak megcsinálhatják a 6. OSI-réteget (annál is könnyebben, hiszen a DEC-20-asokon futó OSI-kompatíbilis DECnet tette lehetővé, hogy korábban legalább az ISO 8859/1-es európai latin 1-es karakterkészletet támogatni lehessen, feltehetően csak ezt kellett átszellemíteni a Windows NT-re). Az új levélformátum (Newmail) egyéb problémákat is megoldott. A korábbi CS-mail a 32 kB-nál nagyobb szövegeket egyszerűen megcsonkította. Viszont továbbítani tudott bináris csatolt állományokat, minden Uuen/decode hókuszpókusz nélkül - természetesen csak a CS-hálózaton belüli tagok között. A CS mérnökei a gordiuszi csomót szabályosan átvágták, mint Nagy Sándor. A hosszabb levelekről levágták az internetfejlécet, a nagyobb szöveget pedig mesterséges csatolt állományként továbbították. A bináris állományokat központilag kódolták, amit a böngészőbe épített új levelező visszakódol az eredeti állapotra. Így akárhonnan akárhová mehet bináris adat. A MIME kódolás kezelésére azonban új megoldást kellett kieszelniük. Kénytelenek voltak külön, úgynevezett POP3-szervert beüzemelni, és az internetes URL-ekkel és MIME kódokkal tűzdelt leveleket külön csatornába terelni.

CS NewMail

Ez volt az a pont, amikor a tudathasadásos CS e-mail cím problémái elindultak. A POP3-szervernek a CS külön domaint vezetett be: csi.com. Emiatt minden ügyfélnek egyszerre két azonosítója lett (ami inkább három, ha a régi kódszámosat is komolyan vesszük): alias_név@compuserve.com, illetve alias_név@csi.com POP3-as. A régi e-mail címre érkező leveleket azonban opcionálisan át lehetett irányítani a POP3-as címre (most jaj annak, aki ezt meg is tette!). Ennek aztán kemény mellékhatásai voltak. Többé nem lehetett visszatérni a régi számkódos CS-azonosító használatára. Ennél rosszabb, hogy többé nem lehetett módosítani az "alias" nevet (és ezzel a webcímet) sem. A legszörnyűbb: többé nem lehetett megszabadulni a csi.com domainnevünktől (ami pedig nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy módosíthassuk az "aliasunkat", illetve a webnevünket).

Úgy látszik, a CS műszaki gőzhengere kapott annyi pofont ezekért Columbusban, hogy kénytelen volt belátni álláspontja tarthatatlanságát. A legújabb CS-hír ezt takarja. Ezután vissza lehet térni az egyetlen compuserve.com domainnevű e-mail cím használatához, de két évig fenntartják a csi.com domaint is. Míg az első POP3-as rendszerben a beérkező leveleket a pop.site1.csi.com fogadta, addig ezután mindent a pop.compuserve.com fogad. A kimenő leveleket korábban az smtp.site1.csi.com kezelte, míg mostantól az smtp.compuserve.com. A tagoknak választani kell, illetve lehet a CS-mailes vagy a POP3-as kezelésmód között. Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdeni…

A CS Hungary él!

A CS Hungary fórumában egyébként nem halt ki az élet. Nem zárták le, mint azt februárban híresztelték. A CS Magyarországon drágácska, de jó háttérnek bizonyult. Most a vonal terheletlen, ráadásul a 33,6 kbps sebesség is jócskán lekörözi az átálláskor a tagokat elnyelő Elender sokszor 1 kbps alatti letöltési sebességét. Az internet sajnos úgy rossz, ahogy van! A World Wide Wait (világméretű ácsorgás) leginkább azért kínzó, mert rettenetesen sok időt rabol. A megoldás talán a kábelinternet lehetne, de bizonyára ott is lesz ácsorgás, ám legalább nem lesz tripla Matáv-számla. Az ISDN-vonal a hétköznapi embernek pedig még mindig nagyon drága, nem éri meg, nem hozza be az árát, ezért aztán ártalmas a vérnyomásra. Zsadányi Pál zsadanyip@compuserve.com