A gond ott van, hogy a törvény 1994-ben még másként definiálta a hírközlési szolgáltatót, azaz a lényeget jobban kifejező angol terminológiával a "carrier"-t, a transzportszolgáltatót. A törvény egyik vonatkozó passzusa például azt mondja ki, hogy a szolgáltatónak úgy kell a kormányzati előírásoknak megfelelően átvezetékeznie berendezéseit, hogy a rendőrség garantáltan hozzájusson a hangfelvételekhez, továbbá még más törvényi hivatkozásokat is meglehetősen szabadon kellene értelmezni.

Az ügyben az elsőfokú döntés a hírközlési hatóság, az FCC kezében van. Egy korábbi fázisban az "állam az államban" FBI izomból próbált eljárni, és megpróbálta megkerülni az illetékes FCC döntését. Most úgy hírlik, hogy megegyezés született a két hivatal (amerikai szóhasználattal: ügynökség) között.

Amennyiben az FCC jogértelmezése mégis kizárná a lehallgatást, akkor a kongresszusnak kell kimondania a végső szót.