A hálózat, és azon belül is a csevegőrendszerek megszületésével és elterjedésével párhuzamosan egy pszichológiai változás tanúi is lehettünk: ezen rendszerek résztvevői rövid idő alatt egy külön mikrokultúrát alkottak, ahol az egymással kommunikáló személyek személytelenek, anonimok. A kommunikálás ez esetben csaknem kizárólag írást jelent - ami kényelmi szempontból rövidítésekkel és érzelmek kifejezésekre alkalmas jelekkel, smile-ekkel "gyarapodott", ezzel is különbséget téve a valóságtól. Tehát anonim emberek kommunikációjáról van szó, olyanokéról, akik a valódi világukban lehámozták magukról igazi identitásukat, felépítették külön "cyberego"-jukat, ami olyan, amilyet szeretnének, elvárnának maguktól. Az új énjük levetkezi rossz tulajdonságaikat, esetleg testi hibáikat stb. Ezzel élnek (élünk) a - hálózat technikai kötöttsége, egyszóval elérhetősége miatt - zártnak mondható világában egymással, egy sajátosan arc nélküli közösségben sajátos intimitásokkal és szabályokkal. Abban a világban, melyet önmagunknak alkottunk, alakítottunk, és amelyet elzártunk a "valódi világtól", annak minden gondjától és problémáitól. Zárt, önalkotta világunkba ezekből a gondokból, problémákból azok jutnak be, amiket beengedünk. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ez a "cybervilág" problémamentes, csak azt, hogy itt a gondok más jellegűek, sajátosak.

Mindez még távol áll a mesterséges intelligencia (A. I.) tudományától, de annak legrégibb gyökerei és a vázolt modell hasonlítanak (Arisztotelész ismeretelmélete, Logika c. műve, Kopernikusz univerzummodellje - de idesorolnám Descartes Meditations. c. munkáját is.)

Az általunk kitalált "valakit" ebben a világban elfogadják vagy elutasítják. Gond az utóbbi esetben sincs - épül egy új "cyberego". Egy bizonyos határig az anonimitás, a "szerepváltás új énbe költözéssel" nem ártalmas, sőt egy határig hasznos: a "kreált én" alkalmazásával levezetődnek fölös energiák, felgyülemlett feszültségek, szorongások. "Abban a világban" olyan vagy, amilyen a valóságban szeretnél lenni. Megszűnik a "Nevem senki ...", illetve "Neve, ha van, csak áruvédjegy..." állapot. Ebben segít még a "netszleng" - ami a hálózaton elfogadott, megkülönbözteti ezt a világot még kifejezésmódjában, kommunikációjában is. Ha mindezt visszahelyezzük a "valódi világunkba", jelentős része elveszti értelmét, mert a kommunikáció fő tere a beszéd, amiben nincs ok a sok rövidítésre, a beszédben pedig nem "írott jelekkel" fejezzük ki érzelmeinket.

Így kapcsolódik és válik el egymástól ma még csaknem teljesen a "hálózat világa" és a valóság, veszti még értelmét a "hálózaton" használt szleng egy része, az ott használt jelek, kifejezések. Egyelőre. Mert bizonyos apró átfedések már vannak. Gond igazából csak akkor van, ha a tökéletesre épített "cyberego" a valós világban tovább él, kommunikációs csatornáival együtt. Ez távol áll az esetek többségében minden nagy pszichiátriai kórképtől, távol áll a skizofréniától, a parafréniától stb. Ez egyszerűen "az a bizonyos" függőség az összes jelével együtt, rárakódva azzal a neurotizáló tényezővel, ami a "kreált én" és a valóság konfrontációjából adódik. (Ilyenkor javallott pszichiáter felkeresése.)