Ez egy viszonylag új út a mikroprocesszor-lapkák teljesítményének növeléséhez. A mikroprocesszorok teljesítményét történetük során az órajel sebesség-, a gyorsító-tár méret- és az I/O sebesség növelésével fokozták. A mikroprocesszorok fejlődése most eljutott odáig, hogy ezek hatástalanná válnak a mikroprocesszorok további teljesítményének növeléséhez. Ezért új megoldásokat kellett kitalálni. Növelni kellett a mikró-architektúra hatásfokát, be kellett vezetni a média és vektorfeldolgozás kiterjesztést, az elágazás előrejelzést, az adatok elő-behívását a memóriából, az utasítások végrehajtását az eredeti sorrendtől eltérően, valamint a biztonsági és virtuális jellemzőket.

Most újabb teljesítménynövelő technológiák bevezetés várható. Ilyen például, hogy a lapkára a több programszál egyidejű kezeléséhez újabb magot (magokat) integrálnak. Az első ilyen közelítés ennek megvalósításához a virtuális "multiprocessing" (több program egyidejű végrehajtása): például az Intel Hyper-Threading, ahol egy CPU mag különböző egységeket használ a különböző szálak kezeléséhez. Sokkal nagyobb teljesítménynövelést tesz lehetővé, ha ugyanabba a mikroprocesszorba több magot integrálnak. Eddig több CPU-magot tartalmazó architektúrák még nem kerültek a tömegpiacra. Az Intel már egy éve szállít a piacra olyan processzorokat, amelyek magukba foglalják a Hyper-Threading technológiát ("virtual multiprocessing"), és 2005-ben több, két CPU magot tartalmazó processzort vezet be.

Az első, két CPU-magot tartalmazó termék a Montecito kódnevű Itanium 2 lapka, amelynek megjelenése 2005 közepén várható. A lapka 24 MB integrált L3 gyorsító-tárat és több mint 1 milliárd (1,4-1,5 milliárd) tranzisztort tartalmaz, és nagy teljesítményű MP rendszerekben használható. A Monetcito lapkát az olcsó Millington és LV Millington CPU-k egészítik ki. A Montecito processzort 2006 közepén a 65nm-es Tukwila követi, amely az Intel első, több CPU magot tartalmazó lapkája.

Meglepő, hogy az Intel valamikor 2005 közepén, vagy kicsit később a hordozható PC-khez fejlesztett Pentium M családot olyan mikroprocesszorral bővíti, amely két CPU-magot tartalmaz. Ennek kódneve Jonah, és két Dothan magot tartalmaz. A Jonah lapka 65 nm-es technológiával készül. A processzorban az egyik mag működése letiltható, amikor a hordozható PC telep üzemmódban dolgozik, de mind a két mag működése engedélyezett, ha a rendszer AC hálózatról működik. A Jonah lapka területe a becslések szerint 100-120 mm2, összes hőtermelése (2 mag) 45 W. A Jonah utódja a Merom és a Conroe 2006-ban, míg a Gilo 2007-ben lesz kapható. Ezek a lapkák új architektúrán alapulnak, amely magába foglalja a 64 bites kiterjesztés technológiát. A Conroe az első Intel, két CPU magot tartalmazó IA-32e processzor asztali számítógépekhez.

Az első Intel, két CPU magot tartalmazó lapka jelenleg "Tulsa" néven ismert, amely 2005 második felében kerül piacra. Ez az első Xeon MP processzor, amely két CPU magot tartalmaz. A multi-threading (MT) technológiának köszönhetően a lapka négy, vagy több szálat kezel egyszerre. Az Intel Xeon "Tulsa" infrastruktúráról jelenleg még nincs információ. A nagy teljesítményű asztali PC-khez, valamint a kétprocesszoros (DP) szerverekhez és munkaállomásokhoz, az első két magot tartalmazó lapkák csak 2006 első felében lesznek kaphatók. Ezek a lapkák a 64 bites kiterjesztéssel kombinált Nehalem architektúrán alapulnak.

Az Intel 2003-ban felfedte az "arbiter" busz első részleteit, amelyet a két CPU magot tartalmazó Montecito lapka használ. Ez a busz képes meghatározni, hogy a CPU magok közül melyik férhet a gyorsító-tárhoz. Jelenleg az "arbiter" busz további részlete nem ismert, de valószínű, hogy az Intel ezt használja minden, a jövőben bevezetésre kerülő több CPU magot tartalmazó processzorban.