Az
EU kibővítéséig már csak néhány hét van hátra, de még mindig nehéz felmérni a
várható hatását a gazdasági növekedésre és a vállalati szféra eredményeire. Az
Economist Corporate Network az Ernst & Young és az Oracle támogatásával egy
tanulmánysorozatot indított útjára, amelynek a most bemutatott első tagja a
bővítés gazdasági hatásaira összpontosít. A jelentés viszonyítási alapot
szeretne kínálni a vállalatoknak Spanyolország, Portugália, Görögország és
Írország példája és tapasztalatai alapján. A kutatás megvizsgálja azokat a
fontos kérdéseket, amelyeket a vállalatok a bővítés korábbi köreinek
tanulságairól most feltesznek, és rámutatunk azokra a párhuzamokra, ahol
indokolt az összehasonlítás, illetve az olyan eltérő körülményekre, amelyek
adott esetben értelmetlenné tesznek bármilyen összevetést.
Hogyan követhetik az új közép-európai tagállamok az ír példát,
amikor 2004 májusában csatlakoznak az EU-hoz? És hogyan kerülhetik el
Görögország sorsát, amelynek a jelentés szerint sikerült annyira rosszul élnie
a csatlakozás kínálta lehetőségekkel, hogy gazdasági teljesítményének a
közelmúltban tapasztalt javulása ellenére az ország relatív gazdasági ereje még
mindig kisebb, mint 1981-ben volt? Megismétlődhet-e a görög forgatókönyv Közép-Európában?
Mondanak-e nekünk e tapasztalatok bármit arról, ami Közép-Európában várható?
Három világos tanulság biztosan levonható. 1. Az EU-tagság segíthet a
felzárkózásban, de a siker legfontosabb feltétele a szigorú gazdaságpolitika és
a munkaerő javuló termelékenysége. 2. Lehet, hogy sok időt kell várni, amíg
beérnek a csatlakozás gyümölcsei: Írország most ugyan sikeres, de húsz évbe
telt, amíg az első komolyabb előnyök jelentkeztek. Egészen addig a kormányok
azoknak az alapoknak a megvetésével foglalkoztak, amelyek a kiugrást lehetővé
tették: rugalmas oktatási rendszer, társadalmi konszenzus, üzletbarát környezet
és javuló infrastruktúra. 3. Az, hogy mikor következik be az ugrásszerű növekedés,
nagyrészt külső tényezőkön múlik: az olyan gazdasági integrációs
kezdeményezéseken, mint az egységes piac és a monetáris unió; a nemzetközi
gazdaság helyzeten; valamint a vállalati beruházási stratégiák alakulásán.
A
kutatás további főbb következtetései a következők:
Az EU-csatlakozás Közép-Európában nem fog azonnali
fellendülést eredményezni úgy, mint Spanyolország és Portugália esetében
történt, azonban a következő tíz év során, ahogy az új tagországok egyre inkább
integrálódnak az egységes európai piacba, öt-tíz százalék közti
többletnövekedés várható.
Közép-Európa néhány tekintetben követheti az ír modellt egy
olyan hosszabb távú felzárkózási stratégiával, amelynek alapja a külföldi
beruházók vonzása és megtartása. Azonban Írország példája azt mutatja, hogy
az igazi felzárkózás és konvergencia a több évtizeden át tartó, folyamatos és
következetesen erőteljes növekedés eredménye, nem egy néhány évig tartó
fellendülésé.
Közép- és Kelet-Európa nem fogja Görögország példáját követni, mert a térség országai már most sokkal
jobban integrálódtak az európai gazdaságba. A görög példa azonban jól mutatja, mennyire
fontos a makroökonómiai stabilitás ahhoz, hogy az uniós tagság valóban
növekedést hozzon.
Az EU-alapok hosszú távon eredményesen szolgálják az
üzleti környezet és az életszínvonal javítását. A vállalatok többsége számára
azonban a következő néhány év távlatában nem jelentenek komoly kézzel fogható
hasznot, és csak az infrastruktúra fejlesztéséhez kapcsolódó ágazatokban - mint
az informatika, az építőipar és a környezetvédelmi technológiák - kínálkoznak
majd azonnali lehetőségek a vállalatok számára tevékenységük és piaci
részesedésük bővítésére az EU-finanszírozás bevonásával.
Az uniós csatlakozás a következő tíz év során a kereskedelmi
forgalom jelentős bővülését eredményezi majd a vámhatárok eltörlésének, az
egységes piaci szabályozásnak és az alacsonyabb külső vámoknak köszönhetően. A
legfontosabb közvetlen hatások a más közép- és kelet-európai tagországokkal,
valamint az Oroszországgal folytatott kereskedelemben lesznek tapasztalhatók,
de a következő tíz évben a kereskedelem Európa-szerte hozzáigazodik majd az
egységes Európa új realitásához.
A csatlakozás után nem nő meg ugrásszerűen a közvetlen
külföldi beruházások (FDI) szintje, de a privatizáció lezárultával és a
felvásárlási és fúziós tevékenységek fokozódásával megváltozik jellegük. A beáramló
tőke egyre inkább a magasabb hozzáadott értékű tevékenységeket célozza majd,
és lassan a tőkekivitel szintje is felnő az FDI-hez.
A
vállalatok többsége számára a bővítés nem fogja ugrásszerűen megnövelni az
értékesítési volument. Egyes vállalkozások számára előnyös lesz az
EU-alapok hozzáférhetősége és a külföldi beruházók folyamatos érdeklődése.
Azonban a fogyasztói cikkeket gyártó cégek és a gyógyszeripar számára inkább az
árak csökkentésére irányuló fokozódó nyomás lesz jellemző, így az
eladások értékét tekintve stagnálásra lehet számítani. A fogyasztók elkölthető
jövedelme hosszú távon nőni fog, de nem olyan gyorsan, mint a GDP.
A bérköltségek továbbra is gyorsabb ütemben nőnek majd, mint
Spanyolországban és Portugáliában, de az átlagbérek minimum 15 év távlatában
alacsonyabbak maradnak Spanyolországhoz képest (és valószínűleg
Portugáliához viszonyítva is).
Közép- és Kelet-Európában a csatlakozás és az euró
bevezetésére irányuló erőfeszítések hatására növekvő árak gyorsabban közelítik
majd a többi ország árszínvonalát. A belföldi szolgáltatások és élelmiszerek
ára nőni fog, de a márkás nemzetközi termékek többsége olcsóbb lesz.
Más országokhoz, például Spanyolországhoz, Portugáliához és
Görögországhoz képest Közép-Európa számára sokkal kiélezettebb lesz a döntés a
felzárkózást szolgáló növekedés és a nemzeti valutának a monetáris unióhoz
szükséges stabilitása között. Mivel az euró korai bevezetése kevesebb előnnyel
és több nehézséggel járna, a közép- és kelet-európai országok valószínűleg
csak 2009-2010 körül térnek majd át az euróra.
A csatlakozás után az unió többi országát nem fogják
elárasztani a közép- és kelet-európai munkavállalók. Egy rugalmas átmeneti
időszak keretében a munkaerőpiacot hét éven át korlátozzák. Spanyolországhoz és
Portugáliához hasonlóan az EU-tagság ténye már önmagában is csökkenti a
migrációs nyomást, hiszen megnő a bizalom az ország jövője iránt. Emellett
jellemzően még az egyes országokon belül is igen alacsony a belföldi
munkaerő-vándorlás a kedvező gazdasági helyzetű térségekbe azokból a térségekből,
ahol rosszak a bérek és magas a munkanélküliség.