Évtizedek óta folynak a kutatások a női evési zavarok témakörében, két jól ismert szereplővel, az anorexia nervosával, vagyis a kóros soványsággal és a bulimia nervosával, amit leginkább a rohamszerű falás, az azt követő bűntudat és az önhánytatás jellemez. A két kórképet jellegzetesen női betegségnek tekintik, még ha nem is kizárólag nők körében fordul elő. Mivel különösen az anorexiába bele is lehet halni, jó lenne tudni az okát és hatásos kezelési módját.

Az evési zavarok számos elmélete közül egy a társadalmi ideálok káros szerepét hangsúlyozza, miszerint a lányokra nagy nyomás nehezedik a manökenek és filmsztárok kisfiúsan karcsú testideálja miatt, s sokan rögeszmésen kezdenek fogyókúrázni. Egy ponton aztán a fogyókúra átcsap önmaga tragikus karikatúrájába, és a lány - hacsak nem lép közbe a környezet - esetleg halálra fogyja magát. A módszer lényege a nem evés, a hánytatás, a hashajtózás és a túlhajtott sport (1.).

A kutatók sokáig nyugodtak voltak a férfinemet illetően, hiszen körükben olyan ritka az anorexia vagy a bulimia, mint a mellrák. Pár éve azonban felfigyeltek a testépítők sajátos szubkultúrájára, és vizsgálni kezdték a jelenséget.

A Psychology Today magazin 1997-ben felmérést végzett nők és férfiak körében (2.), hogy mennyire vannak kibékülve a testükkel. A 13 és 19 év közötti fiúknak a 41%-a, a harminc felettieknek pedig már a 48%-a elégedetlen: 63%-uk a hasával, 52%-uk pedig a testsúlyával áll hadilábon. A hasonló, illetve kicsit komolyabb aggodalmak a nők részéről nem meglepőek, de nem azért, mert ez így jó, hanem mert már jobban megszoktuk.

Nem véletlen a téma kései felfedezése: egy 1972-és felmérés szerint a férfiaknak még csak 18%-a mondta azt, hogy elégedetlen a felsőtestével, ám ez az arány az 1997-es vizsgálatban már 38%-ra emelkedett! Amerikai egyetemeken végzett felmérések szerint a férfiak 91%-a szeretne izmosabb lenni (3.).

Annak mérésére, hogy ez az elégedetlenség mennyire súlyos, a Psychology Today kutatói a következő kérdést tették fel: hány évet adna az életéből, hogy céljait elérje? A férfiak 17%-a azt felelte, hogy hármat, de 11%-uk öt évet is odaadna az életéből, ha elérhetné ideális testsúlyát és izomméretét. Persze mondhatnánk, hogy könnyű egy tesztben éveket odadobni a vonzónak vélt külsőért, a valóságban úgysem lehetséges az efféle csere. Hát kiderült, hogy lehetséges, és egyre többen kötnek alkut a "testépítő ördöggel".

Adonisz-komplexus

Harrison G. Pope, Katharine Phillips és Roberto Olivardia 2000-ben jelentette meg kutatásainak népszerű összefoglalóját Adonisz-komplexus címmel. Adonisz a görögök félistene volt, maga a megtestesült férfiszépség, oly szép és vonzó testtel, hogy Aphrodité, a szépség istennője is beleszeretett. A szerzők ennek nyomán Adonisz-komplexusnak nevezik azt, amikor egy férfi egész életvitelét és gondolkodását áthatja a testével való kényszeres foglalkozás, aminek egyik alesete a mindent kitöltő, szenvedélyes testépítés. Ezenfelül lehet még foglalkozni a testsúllyal, a kopaszodással, a szőrösséggel, a péniszmérettel, illetve bármivel, amibe bele lehet vetíteni csökkentértékűség-érzésünket.

Egy eset a sok közül

Scott főállású edző egy testépítőklubban, kinézetre egy modern Adonisz, magas, hatalmas izmokkal, 7%-nyi testzsírral, vonzó arccal. Titkos félelme az, hogy az emberek túl kicsinek tartják. Minden reménye és álma az edzés - lassan visszavonult az életből. Amúgy sikeres üzletember lehetett volna, de még a főiskola alatt elkezdett lejárni edzeni, és aztán itt ragadt. Úgy érezte, számára ez az igazi munka, mert így szinte egész nap erősítheti magát. "Senki nem értette, miért dobom sutba a főiskolai éveket." Aztán Scott megnyílt, s beszámolt rejtett gondolatairól is: "Ha valaki látná, min gondolkodom egész nap, akkor azt tapasztalná, hogy időm 90%-át az tölti ki, hogy a súlyemelésen, a diétámon vagy a kinézetemen rágódok. Nem tudok elmenni úgy egy tükör vagy egy kirakatüveg előtt, hogy ne ugráltassam meg a bicepszemet, hogy lássam, elég erősnek látszom-e. Az elhaladó gépkocsik ablakában, de még a vendéglői kanálban is gyakran ellenőrzöm a külsőmet." Az eredmény általában gyászos: Scott hatalmas izmai ellenére cingárnak és kicsinek látja magát, s olykor még rekkenő melegben is melegítőt visel, hogy elrejtse "kicsinységét". Nem jár uszodába, sem a tengerpartra, mert szégyelli testi gyengeségét. Egyszer télen a hóvihar miatt nem tudott lemenni edzeni, s ettől olyan ideges lett, hogy otthon a nappaliban a bútorokkal kezdett el súlyt emelni. Barátnője őrültnek nézte, s szenvedélye miatt végül el is hagyta Scottot. A lány szórakozni akart, a férfi pedig edzeni. Majd Scott bevallja legféltettebb titkát is: lelke mélyén azt gondolta, hogy ha enged a lánynak, és csökkenti az edzések számát, végül azért fogja elhagyni, mert puhánynak és gyengének tűnik a szemében.

A kutatók megkérdezték tőle, hogyan alakult ki a szenvedélye. Scott azt felelte, kezdetben egyszerűen egészséges tevékenység volt számára, aztán lassan kicsúszott a kezéből a kontroll, s most csapdában érzi magát, amelyből nem tud szabadulni. őrült szorongás tör rá, ha nem mehet edzésre, ha nem küzdhet "kicsinysége" ellen, ez viszont lehetetlenné teszi számára a normális életet, hiszen elfoglaltsága egész napját kitölti.

Scott nem kivétel: átlagos a testépítők mezőnyében. Az "izomdiszmorfia", vagyis az izmok lekicsinylése hatalmas méretük ellenére, rendkívül hasonlatos ahhoz a rögeszméhez, amely az anorexiában tapasztalható. Az anorexiás nő, miközben a koncentrációs táborokról szóló filmek tökéletes statisztája lehetne, arról panaszkodik, hogy túl kövér. Hiába állítják szembe egy tükörrel, hiába látja kiálló csontjait, makacsul ragaszkodik hozzá, hogy túlsúlyos, és szorong, ha ennie kell. Egy vérbeli anorexiás órákat tud eltölteni azzal, hogy egyetlen sonkaszeletet - napi fejadagját - megfosszon minden zsírcafattól.

Bart, egy majdnem kétméteres, 130 kilós izompacsirta meséli, hogy mélyen megértette anorexiás barátnőjét, amikor az kóros soványsága ellenére kövérnek látta magát, mert saját problémája az volt, hogy hatalmas izmai ellenére gyengének találta magát. A két probléma szinte csak a torzítás irányában tér el.

Ahogy az anorexiás mindenre képes a fogyásért, ugyanúgy az "izomdiszmorfiás" is egészségét kockára téve edz és diétázik. Anabolikus szteroidokat szed, amelyek hosszú távon rendkívül veszélyesek, rengeteg fehérjét eszik, ami tönkreteszi pl. a veséjét, és sérülései, fájdalmai ellenére csak nyomja, nyomja a súlyokat.

Az "izomdiszmorfia" egyfajta kényszerbetegség: a body builder nagyfokú szorongást él át, ha megakadályozzák napi edzési rítusainak végrehajtásában. Élete teljesen beszűkül, izmai fejlesztésére összpontosul, s miközben énidegenként éli át szenvedélyét, szenved is tőle, de szabadulni nem tud.

Egy amerikai felmérés szerint a férfiak 45%-a elégedetlen az izmaival. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ennyien szenvednek "izomdiszmorfiában", de közöttük találhatók a veszélyeztetett egyedek.

Adonisz táplálkozik

Az orrvérzésig végzett súlyemelés természetesen nem elég. Ahol minden gramm zsír a testen vagy minden gramm elérhető izomnövekedés lelkileg tonnákat jelent, ott táplálkozni is tudományos alapon kell. Az igazi Adonisz kedvenc olvasmányai a kalóriatáblázatok és a testépítő-magazinok újabb és újabb életveszélyes táplálkozási tanácsai. Állandóan csak fehérjét eszik, mivel az könnyen beépülhet az izmaiba, és állandóan éhesnek érzi magát. De szacharinnal issza a kávéját, és megtagadja magától a fölösleges kalóriákat, mert retteg minden csepp hájtól a testén. Ez az életmód azonban annyira frusztráló, hogy sok Adonisz szenved falási rohamokban. Egész nap éhezik, ahogy ő mondja: "követi diétáját", majd edzés után otthon elszabadul a pokol, és halálra zabálja magát. Ezt követi a bűntudat, a fogadkozás, s másnap megpróbálja ledolgozni és levezekelni, amit este befalt. De aztán eljön megint az este.

Aki állandóan fegyelmezi magát a táplálkozásban, az gondolatban folyton az evéssel foglalkozik. A kalóriákkal és az evéssel való kényszeres törődés ugyanúgy része az Adoniszok életének, mint az edzés.

Tuning

A testépítőversenyek győztesei az ideálok, de olyan test nem érhető el egyszerű edzésekkel. A természet annyi izmot ád, amennyi még természetes hatást kelt. A hormonok használatát megelőző korok egyetlen hőse vagy atlétája sem bírt akkora izomzattal, mint ma egy átlagos testépítő. Anabolikus szteroidok nélkül nem lehet irreálisan és természetellenesen nagy muszklikat kifejleszteni. Ezek a szteroidok a legtöbb országban tiltottak, de feketepiac mindenhol létezik. Tabletták, injekciók, koktélok formájában veszik magukhoz a különféle hormonokat és csodaszereket. Ahogy az alkoholista és a kábítószeres sem abban gondolkodik, hogy mi lesz később, úgy az Adoniszokat is csak az érdekli, hogy máról holnapra mekkora izomtömeget lehet felszedni. Az egész testépítés a mély depresszió és elégtelenségérzés ellen folytatott folyamatos küzdelem - egyensúlykeresés, amelyben nincs mód mérlegelni a kockázatokat. Nincs alternatív jövőkép, a testépítés és a "fejlődés" feladása maga a vég. Csak egy módon lehet kiszabadulni ebből a zsákutcából: ha az Adonisz "elég erős lesz". De mi az, hogy elég?

A szteroidok hatására nő a koleszterinszint, felgyorsul az erek elmeszesedése, leállnak a test normál hormontermelő mirigyei, tönkremegy a máj, az izmok, ízületek, inak sérülékennyé válnak, nő a vérnyomás, fokozódik az agresszió, az irritabilitás, a herék sorvadásnak indulnak, s impotencia jelentkezik (4.). Férfiaknak női mellük nőhet, és intenzív kopaszodási folyamat indulhat be. Szívnagyobbodás léphet fel, ami később szívrohamhoz vezethet. A fecskendőktől és a titkos laborok ellenőrizetlen körülményei között előállított szerektől fertőzéseket lehet kapni (AIDS, hepatitis B és C, szívburokgyulladás, ld. http://www.nida.nih.gov/ResearchReports/Steroids/anabolicsteroids3.html). De összefoglalóan elég az NDK sportolóinak tragédiáira gondolnunk (5.). Most hasonló történet érlelődik Kínában (6.).

Adonisz problémái

Egy testépítő férfiak körében végzett felmérés arra mutatott rá, hogy 25%-uk gyermekkorában szexuális vagy fizikai visszaélések áldozata volt (7.). A beteges vágy, hogy izmaikat óriásira növesszék, a védtelenség és gyengeség érzésének kompenzálását szolgálja. A maradék 75% egy része bizonyára hasonló, de rejtett motiváció miatt dolgozik keményen. A szeretet- és elismeréshiányos gyermekkor alattomos dolog, nem mindig lehet pofonokhoz vagy alkoholista papához kötni. Sok szülő egyszerűen nemtörődöm, rideg, elutasító, és aki ilyen légkörben nő fel, az nemigen tud mire visszaemlékezni. Az igazi trauma sokszor nem az, ami megtörtént, hanem az, aminek meg kellett volna történnie, de mégsem történt. A szeretet- és elismeréshiány eredménye a csökkent önértékelés, ám ez nem ilyen elvont formában jelentkezik, hanem az illető vagy a testképével elégedetlen, vagy az intelligenciájával, vagy az arcával, vagy a bőrszínével, vagy a származásával stb. Végül is bármire ráfoghatjuk, az ürügyek száma szinte kifogyhatatlan. A csökkent önértékelés szinte azonos a "nem vagyok méltó mások szeretetére és elismerésére" érzéssel. Ha pedig valaki gyenge testét, jelentéktelen megjelenését okolja az érzésért, könnyen gondolhatja úgy, hogy minden árat hajlandó megfizetni azért, hogy szeressék, elismerjék. Amikor edz, úgy véli, majd egyszer eléri azt a belső bizonyosságot, hogy most már elég erős, és akkor majd szerethető lesz. De éppen azért, mert sokkal általánosabb problémáról van szó, amely a gyermekkorban gyökerezik, az soha nem fog megoldódni az izomnövekedés által (8.).

Ráadásul a testépítő-ideálok már régen elszakadtak a valós "igényektől": a nőknek egyáltalán nem tetszik az, amiről az Adoniszok álmodoznak. Felmérések szerint a nőket nem vonzza a betegesen felpuffasztott test. Általában is igaz, hogy torzak az elképzeléseink a másik nem elvárásairól. A férfiak jóval izmosabbnak, a nők jóval soványabbnak képzelik el azt a testalkatot, amely szerintük a másik nem számára ideális (9.).

Magyarán: minél jobban megközelíti valaki Mr. World Muscle arányait, annál jobban eltávolodik remélt céljától.

Van-e Adonisz-komplexusom?

Az Adonisz-komplexus alesete az "izomdiszmorfia", amiben nyilván a testépítők a legérintettebbek. Közülük azonban nem mindenki beteges, a testépítés végül is egy sport, amelyet ésszerű keretek között is lehet űzni. Nem Woody Allen és Arnold Schwarzenegger közt kell választanunk, bár Woody jó példa arra is, hogy a siker nem feltétlenül az izmokkal függ össze. Aki testépítő, annak azt kell megkérdeznie magától, hogy vajon nem fordít-e túl sok időt a külsejére gondolatban, a fürdőszobában és az edzőteremben. Vajon nem költ-e aránytalanul sokat izmai gyarapítására? Használ-e gyógyszereket, hormonokat, bármiféle ártalmas szert külseje fejlesztésére? Milyen gyakran aggódik külseje miatt? Szokta-e álcázni a testét vagy annak részeit a megítéléstől való félelmében? A külső felett érzett aggodalom mennyire befolyásolja életét? (10.)

Túl az "izomdiszmorfiás" zavaron, az Adonisz-komplexus más fajtáiban szenvedők izmaik helyett koncentrálhatnak a hajukra, a magasságukra, az orrukra, akármire.

Az Adonisz-komplexus nyilvánvalóan terjed, vannak jól látható és alattomosabb formái. Ahogy az ember maga is áruvá vált, mindenki érzi a nyomást, hogy "el kell adnia" magát a kapcsolataiban és a munkaerőpiacon egyaránt. Mindenki szeretne jobb árat kapni, s a fitnesz-, a film- és a divatipar vitorláit a mesterségesen gerjesztett emberpiaci verseny szele dagasztja. Az Adonisz-komplexus egyik olvasata: a manipulált ember, akivel elhitették, hogy többet ér, ha hatalmas izomzatú, fehér fogú, barna bőrű, dús hajú és örökifjú. Ezért az Adoniszok heroikus áldozatok árán az emberi faj csúcsteremtményei kívánnak lenni, miközben testük szánalmas rabságában élnek.

Csírájában persze mindannyiunk lelkében ott bujkál egy Adonisz vagy egy Aphrodité, például én a pocakomtól a jövő héten szeretnék megszabadulni.

***

Kapcsolódó webcímek:

1. http://www.jobbegeszseget.sote.hu/w_itapl1.htm
2. http://www.psychologytoday.com/htdocs/prod/PTOArticle/PTO-19970201-000023.ASP
3. http://www.beautyworlds.com/bodyimage.htm
4. http://www.somersetmedicalcenter.com/1933.cfm
5. http://www.medscape.com/viewarticle/408162
6. http://www-rohan.sdsu.edu/dept/coachsci/swimming/drugs/gendreau.htm
7. http://www.nida.nih.gov/ResearchReports/Steroids/anabolicsteroids3.html
8. http://www.rondagates.com/behavior/body_image.html
9. http://www.geocities.com/SouthBeach/Shores/6052/bodyimage.html
10. http://www.canoe.ca/lifewisemirrorsbodymind00/0512_adonis.htm