A SearchStorage hírlevél egyik legutóbbi száma hívta fel a figyelmet a mentésekhez adható 9 jó tanácsra, túl a fenti jópofáskodó általánosságokon.

1. A tükrözés nem ekvivalens a mentéssel!

Vélhetően mindenki érti, miről van szó. Hiába használunk egy RAID vagy SFT-N automatikus rendszert, attól az adataink visszaállíthatósága egy hiba esetén még egyáltalán nem megoldott. Főként egy korábbi állapoté, ha arra volna szükség.

2. Visszaállításra főként nem a katasztrófák miatt van szükség!

Ehhez is aligha kell sok magyarázatot hozzáfűzni. Lehet, hogy a rendszerünket katasztrófa soha sem éri, mégis folyton elő-elő kell rángatni az archivált anyagokat egy-egy régebbi állapot kiguberálása végett. Ha elég sűrűn mentettünk, akkor sikerül is az attrakció. Különben igen sok rosszakarót szerezhetünk. Ha megússzuk állásvesztés nélkül.

3. Rendszeresen ellenőrizzük, hogy vissza tudunk-e még állítani!

A mondat frappáns, de azért van mögötte néhány plasztikbombás részlet. Mindenki azt hiszi, hogy tud visszaállítani. Csak amikor jön a katasztrófa, akkor a kapkodás során a bajt bajra halmozza. Például, visszatöltés helyett mentést indít az utolsó, még ép állapotot tartalmazó szalagra. A helyzet tragikumát nem kell ecsetelni. Aztán az a meglepetés is érhet bennünket, hogy egy rendszergazda elállít valamit, úgyhogy nincs meg a jogosultságunk a visszaállításhoz, a kolléga pedig vagy árkon-bokron túl van, vagy éppen Mars-utazásra indult, és senki nem tudja a jelszavát. A hasonló e-Murphy esetek számtalan formája merülhet még föl.

A legsúlyosabb, persze, ha az archivált szalagok egyszerűen nem olvashatók, mert már a felírás hibás volt. Esetleg sorozatban, például az elkopott írófej miatt. Egy csomó haszontalan mentés készült, amelyekről már semmit sem lehet visszaállítani. Az archívum szalagjait időnként végig kell olvastatni, például, diszkre (vagy a levegőbe), másolás üzemmódban, esetleg a tartalomjegyzék-kérés is elég!

4. Tisztogassuk azokat az írófejeket!

A rossz felírás leggyakoribb oka az írófejek elpiszkolódása. Erre a célra gyártott tisztítófolyadékokkal rendszeresen tisztogatni illik az írófejeket. Legalább olyan gyakran, ahogy a gyártó előírta. De inkább sűrűbben!

5. Tisztíttassuk meg a szalagok felületét!

A sokszor használt szalagok esetében a szalagfelület tisztítása merülhet fel. Ezt erre szakosodott cégekre érdemes bízni, a háztáji megoldások rendszerint csak a szalagok további összemaszatolásához vezethetnek. Tisztítót vásárolni csak nagyüzemeknél gazdaságos.

6. Figyeljünk a szalagok MTBF-jére!

A meghibásodások közti idő (Meen Time Between Failures) nem végtelen, ami a szalagokra is érvényes, gyártmányminőségtől függően. Ha 1000 újraírást szavatol a gyártó, akkor legföljebb 1000-szer mentsünk rá bármit. De inkább kevesebbszer! Ne heverjenek a szalagok a dobozukon kívül szanaszét, és egyenletesen hűvös hőmérsékleten tároljuk őket. A hőmérséklet-változások beszívhatják a port a szalagmenetek közé, tehát azokat kerülni kell.

7. A szalag lemágneseződhet és elporladhat.

Senki ne képzelje, hogy a szalagokra írt információ évszázadokon át megmarad. Már 5 év is túl hosszú idő lehet, főként gyengébb márkák esetében. Egyrészt, a mágnesréteg lepattogzik a műanyag hordozóról, a műanyagok öregedése folytán, másrészt, a jel gyengülhet a gyenge koercivitás miatt, de a menetek közti átmásolódási effektusok hatása sem elhanyagolható.

8. Kritikus mentésekből legalább kettőt csináljunk!

És nem átmásolással! A rossz mentés továbbmásolása ugyanis nem segít. Tehát, kezdjük újra az egész mentés paraméterezését az új szalagra történő mentéskor! Ezek egyikét, vagy mindkettő másolatát idegen tárolóhelyen célszerű elhelyezni, ami már kifejezetten a katasztrófák elleni védelmi intézkedésnek számít.

9. A régi állapotok olvashatóságára ügyelni kell!

Hardverváltások idején az egyik legfontosabb dolog, hogy meggyőződjünk a régi archivált adatok olvashatóságáról. Szükség esetén az egész archívumot konvertálni kell az új hardver környezetben történő használhatóság biztosítására.