A szuperszámítógép fogalma korábban a hihetetlenül költséges egyedi számítástechnika világát jelentette, ám a helyi hálózatok kialakításával ez megváltozott. Így az ilyen berendezések száma is radikálisan megnőtt, és az egyedi megrendelők helyett egy új piac alakult ki, mely az IDC adatai szerint 2003-ban 14 százalékkal bővülve elérte az éve 5,3 milliárd dolláros forgalmat. Tipikus példa a Lawrence Livermore National Laboratory szuperszámítógépe, mely valójában 512 darab összekapcsolt közönséges Linux szerver láncolata, mely így együtt másodpercenként 19 trillió számítási művelet elvégzésére képes. Ezen a területen azonban stratégiai előnyt szerzett a Unix, illetve a Unix alapú Linux, mivel az ilyen rendszerek felhasználói, többnyire kutatók, már ismerik, és megbízhatónak tartják a jelenleg is használt megoldásokat. A feladat megoldására a Microsoft létrehozta a High Performance Computing elnevezésű fejlesztői csoportot, mely a Windows Server HPC Edition megalkotását kapta célul. A piac zártságára jellemző, hogy az 500 legnagyobb számítógép közül csupán 2 futtat Windows rendszert.