Az üzleti alkalmazások bevezetését célzó, de sikertelen vagy csak részben sikeres projektek magas aránya évek óta nem változik, mint ahogy az sem, hogy ezért általában az informatikai vezetőt, esetenként a szállítót vagy mindkettőt kiáltják ki bűnbaknak a cégvezetők. Az ügyfelek - az informatika magas szintű ismeretét elismerve - a szállítók üzleti tudását érzik hiányosnak. A szállítók pedig az informatikához legalább az alkalmazások szintjén értő vezetőket, az alkalmazásokkal szembeni követelményeket megfogalmazni képes szakembereket hiányolják.

A sikeres, az üzleti célokat valóban jól szolgáló projektekhez - az üzleti és az informatikai vezetők szintjén egyaránt - "átlapolt" (egyik szakterületről a másikra átvitt - a szerk) tudásra lenne szükség. "A nagyvállalati szféra ma már a hagyományosan külső tanácsadók által végzett munkákra (informatikai követelménylisták elkészítésére, megvalósíthatósági tanulmányok kidolgozására, projektek menedzselésére stb.) egyre gyakrabban vegyes kompetenciájú belső munkatársakat (business system analysteket, üzleti rendszerelemzőket) keres. Ennek az igénynek kell a felsőoktatás graduális és posztgraduális képzésének megfelelnie" - mondja Drótos György, az IFUA Horváth & Partners Kft. regionális partnere, a BKÁE Gazdálkodástudományi Kar Vezetési és Szervezési Tanszékének docense.

A CIO pedig - ahogy azt Bőgel György és Forgács András is kiemeli Informatikai beruházás - üzleti megtérülés című könyvében - csak akkor tud a különböző üzleti területek vezetői által támasztott elvárásoknak megfelelni, ha megérti, és képes az informatika nyelvére lefordítani az üzleti igényeket, valamint az informatika által kínált lehetőségeket az üzletemberek számára érthető módon tudja tálalni. Ez utóbbi azonban az üzleti részlegek vezetőiről is feltételez némi affinitást az informatika iránt.

Hibridek

Mielőtt megvizsgálnánk az informatika és az üzlet kapcsolatát érintő hazai felsőoktatási gyakorlatot, érdemes kitérni a magyarországi viszonyok szempontjából irányadónak tekintett Németország tapasztalataira. Az ott honos úgynevezett "szendvicsképzésben" az 5. és 8. félév a gyakorlaté, így a hallgatók a 6. és 7. félévben sokkal könnyebben sajátítják el a gyakorlatorientált tárgyak anyagát. 2006-ra az EU-ban az ún. bolognai rendszert teszik kötelezővé (lásd keretes írásunkat).

A Magyarországon tanuló hallgatóknak addig a jelenleg alkalmazott hibridmegoldásokkal kell megelégedniük. Ezek egyike a diplomások számára szak- vagy MBA-képzéseken megszerezhető másoddiploma lehetősége. Másik pedig az egyre több egyetem, főiskola graduális képzésében megjelenő - elméletileg az informatika és az üzlet kapcsolatának javítását célzó -, az informatikusoknak gazdaságinformatikai, a jövendő közgazdászoknak pedig információmenedzsment-ismereteket adó tantárgy felvétele.

Akadályok, próbálkozások

Az üzlet és az informatika egy képzésben, az üzleti világ által igényelt szinten való keveredésének Drótos György szerint ma alapvető akadályai vannak. "A kialakult akadémiai rendben a más-más tudományokhoz besorolt gazdasági és műszaki profilok különbözősége miatt az ezekhez tartozó egyetemi karok együttműködése meglehetősen nehézkes. Ehhez külső okként még hozzáadódik az egyetemek, tanszékek szponzorálásának kérdése is, ami állami támogatás híján az oktatás e területein elengedhetetlen. A műszaki, informatikai jellegű karoknál ez a Magyarországon jelen lévő multinacionális és néhány hazai informatikai vállalkozás révén biztosított, ám az üzleti, a gazdálkodási terület sem a tudományos, sem az üzleti szférától nem kap támogatást. Így a technikai témakörök óhatatlanul nagyobb szerephez jutnak, s háttérbe szorulnak a technológia üzleti felhasználásával kapcsolatos ismeretek."

Hasonlóan közelíti meg a problémát Bőgel György is. "Az egyetemek, főiskolák struktúrájában létező informatikai és közgazdasági karok, tanszékek nehezen tudják az üzleti megoldásoknak a versenyszférában is jól kamatoztatható oktatását megoldani. Gazdaságinformatikai kérdésről lévén szó, ehhez ma a karok együttműködésére, nem párhuzamosan, hanem közösen indított kurzusokra lenne szükség, ahol valóban megtanulhatják a hallgatók, hogy egy-egy alkalmazás hogyan szolgálhatja az üzleti elképzeléseket, a gazdaságos működést. Így a közgazdasági képzésből a vállalatvezetésbe kerülők felismerhetnék, és hasznosíthatnák a rendszerekben rejlő lehetőségeket. A frissen végzett informatikusok pedig tudnák, hogy az általuk telepített, majd üzemeltetett rendszereket mire használja az üzleti szféra, illetve azok hogyan szolgálják optimálisan az üzlet igényeit. Ennek érdekében kell a fent említett tanszékek közötti illesztési problémákat megoldani."

Drótos György és munkatársai tanszékükön nem programok, hanem egy-egy tárgy - ilyen a harvardi mintára indított menedzsmentkontroll és információtechnológia - szintjén igyekeznek az informatikai és gazdasági ismereteket ötvözni.

A gazdaságinformatikai képzés hazai alakulása az ígéretes példák mellett anomáliákban sem szűkölködik. Bőgel szerint a képzés tematikája alapjában az egyetemek, karok, tanszékek adottságaihoz igazodik, vagy a támogató informatikai vállalat által forgalmazott eszköz- és alkalmazáskészlet határozza meg. "Közgazdasági környezetben kiváló informatikai tudású oktatók - nem tudván kilépni saját területükről - programnyelvet, hardverismereteket tanítanak. Műszaki jellegű tantárgy keretében pedig marketingről, számvitelről adnak elő közgazdasági vénájú, a szakterületükön kiváló, ám az üzleti oldalt informatikai szemszögből megközelíteni nehezen tudó tanárok."

Megoldásként Bőgel György több lehetőséget lát, amelyek többsége Drótos György törekvéseivel is egybevág. "A keresztfunkcionális programokat meghirdető karközi egységek létrehozása enyhíthet a gondokon. Több időt igényel a hallgatóktól, de megoldást jelenthet a más szakirányú másod-, harmad- stb. diplomák megszerzése is."

Drótos György úgy gondolja, hogy a rendszerek filozófiáját és gyakorlatát - később jól kamatoztatható módon - a cég logisztikai, materiális és információs folyamatait egy rendszeren keresztül bemutató vállalatmodellezési tárgy keretében lehetne oktatni. Ám a modellvállalat sok tanszék együttműködését igénylő kialakítása és ahhoz egy döntési "játék" illesztése Drótos szerint ma még utópisztikusnak tűnik. Több egyetem is kísérletezik üzleti rendszerek gyakorlati oktatásával, erre gyakran a szállítók készítik fel a téma iránt fogékony tanárokat. A Debreceni Egyetemen most felállításra kerülő SAP Excellence Center keretében ősztől például tantárgyszerű SAP-képzés indul.

Dr. Seebauer Márta, a Budapesti Műszaki Főiskola Kandó Kálmán Villamosmérnöki Főiskolai Karának tanára szerint az alapvető funkciók megismerése szempontjából mindegy, hogy milyen rendszeren tanul a hallgató, de oktatási szempontból előnyösebb egy kisebb, átláthatóbb megoldás. "A szemlélet elsajátítása, az üzlet és az informatika kapcsolatának, közös nyelvének megismerése, a pontos munkavégzés elsajátítása, a munkafolyamatok és az azok végigviteléhez szükséges adatok, eszközök, anyagok, dokumentumok, személyek stb. összefüggéseinek felismerése az üzleti alkalmazások gyakorlati oktatásának legnagyobb erénye."

Mivel a felsőoktatás a gyakorlati képzést ugyan kötelezővé tette, de sajnálatos módon nem finanszírozza, a BMF bevezette a hallgatókat gyakorlati képzés gyanánt foglalkoztató vállalatok által támogatott, kooperatív, opcionális képzést. "A felsőfokú alapképzésben egyre csökken az óraszám, a főiskolai oktatás erős oldalának számító gyakorlati ismeretek híján azonban sokkal nehezebben illeszkednek be első munkahelyükön a felsőoktatásból kikerült fiatalok. Ezt ellensúlyozza a kooperatív képzés, amelynek tíz hónapja alatt a hallgató és a munkahely közötti közvetlen kapcsolat a képzést követően gyakran munkakapcsolattá válik" - mondja Seebauer Márta.

A gyakorlati oktatásra csupán néhány példát felsorakoztató táblázatból is látszik: a szállítók évek óta próbálkoznak, hogy bejuttassák alkalmazásaikat a felsőoktatásba. Az idei évtől talán sikeresebbek lesznek, mint eddig, az értelmes képzéshez azonban nem csupán megfelelő, képzett oktatókra, de szimulációt igénylő, rendeltetésszerű rendszerhasználatra is szükség van, amit az egyetemek, főiskolák ma még ritkán tudnak biztosítani.

Másoddiplomák

A bemutatott probléma orvoslásának másik lehetősége az üzleti és informatikai ismeretek kívánt ötvözetét nyújtó posztgraduális képzés, amelynek egyik formája az MBA. "Az üzleti és informatikai jellegű tárgyak azonban még az informatikai irányultságú MBA-programokban is elkülönülnek, így azok az első diploma jellegétől függően az egyik vagy a másik területen végzettek számára akár unalmassá is válhatnak" - figyelmeztet Drótos György. "Ezt felismerve vezetőképző központunk informatikaimenedzsment-programjában az üzleti területek informatikai igényével foglalkozó (pl. logisztika & SCM, marketing & CRM, kontrolling & VIR), illetve az informatikai terület vezetési kérdéseire fókuszáló (informatikai stratégia, informatikai szervezetek és outsourcing, informatikai projektmenedzsment stb.) témák dominálnak." (Így a képzés nem válik unalmassá a közgazdász végzettségű hallgatók számára - a szerk.)

"De például valamely piacvezető vállalatnál informatikai vezetői posztra készülő hallgatónak a BMGE Villamosmérnöki Karán szerzett diplomája mellé egy MBA-t ajánlanék. A bevezetendő bolognai rendszer keretében pedig a hároméves, bachelorszintű, praktikus informatikai képzést követően közgazdasági mesterkurzuson átesett hallgatók a vállalatoknál jól kamatoztatható, jelenleg még hiánycikknek számító tudással indíthatnák karrierjüket."

***

Bolognai rendszer

Magyarország 1999-ben harminc országgal együtt aláírta a bolognai nyilatkozatot, amelyben a csatlakozó államok vállalták, hogy 2010-ig összehangolják felsőoktatási rendszerüket, és bevezetik a kétciklusú képzést. Tavaly ősszel Berlinben már a 2005-ös indítás mellett döntöttek. Hazánkban 2004-ben és 2005-ben az egyetemek, főiskolák még önkéntes alapon indíthatnak kétciklusú képzéseket, azonban 2006-tól mindenhol át kell térni az új rendszerre.

A kétciklusú képzés során a hallgatók előbb - szakterülettől függően hat vagy hét félévig - egy alap-, úgynevezett bachelor (BSc, BA stb.) fokozatról végbizonyítványt adó, gyakorlatorientált képzésben vesznek részt. Ezt befejezve munkába állhatnak, de akár azonnal, akár később tovább is tanulhatnak, és a másfél-két éves második ciklusban a jelenlegi egyetemi diplomának megfelelő mesterdiplomát, úgynevezett master (MSc, MA stb.) fokozatot szerezhetnek. A képzési folyamat harmadik szintje a doktori (PhD) fokozat megszerzése lehet.

Ilyen típusú képzés elsőként 2004 szeptemberétől az ország kiválasztott felsőoktatási intézményeiben, a Budapesti Műszaki Főiskola és a Veszprémi Egyetem műszaki informatika, valamint a Debrecen Egyetemen programtervező informatikus szakán indul.

***

Virtuális Faktum Kft.

Székesfehérváron, a Budapesti Műszaki Főiskola Kandó Kálmán Villamosmérnöki Főiskolai Karán négy éve életszerű körülményeket modellezve ismerkednek a hallgatók a német proALPHA AG azonos nevű ERP2-rendszerével. Az integrált vállalatirányítási rendszer licencét, a futtatásához szükséges szoftverkonfigurációt a proALPHA Kft. bocsátotta rendelkezésükre.

Az oktatás során egy virtuális, Faktum Kft.-nek elnevezett bútorgyár tevékenységét szimulálják. A beszerzési, az anyaggazdálkodási, a gyártási és az értékesítési modul segítségével a rendelésfelvételtől a gyártástervezésen át az értékesítésig - az igazgatótól a kereskedőn át a raktárosig, a valóságban létező valamennyi szerepben - végigviszik egy-egy adott termék előállításának és értékesítésének folyamatát.

"Lényeges a rendszer élesben történő alkalmazása. Mivel minden tranzakció visszakereshető, hiba esetén megtalálhatók a felelősök, így a rendszer fegyelemre, pontos munkára szoktatja a hallgatókat" - mondja dr. Seebauer Márta főiskolai tanár. "Emellett a szembesülés a valós üzleti szituációkkal, illetve a fizikai folyamatok végigkísérése informatikai folyamatmodelleken segíti a végzett hallgatók gyors beilleszkedését a tényleges gazdasági és informatikai életbe."

"A program funkcionalitásában jól lefedi az ERP-rendszerek főbb moduljait, és viszonylag egyszerűen kezelhető" - mondja Seebauer Márta. "Kezdetben kiosztott szerepeken alapuló csoportmunkával próbálkoztunk, így azonban csak a rendszer egy modulját, az üzleti folyamatok csupán egy-egy szeletét ismerték meg a hallgatók. Virtuális gyárunkban ezért ma már minden hallgató felelős egy termékéért, s azt az előállítási folyamat minden fázisán végigviszi."

A folyamatok látványos grafikai megjelenítését, könnyed követhetőségét kimondottan élvezik a diákok. Az oktató feladata a programkezelés elsajátításának támogatásán túl elsősorban a gyártási tapasztalatokkal nem rendelkező fiatalok megismertetése a valós gyári szituációkkal.

"Mivel az elmúlt négy évben - szemeszterenként húsz hallgatóval számolva - komoly adatbázis halmozódott fel a rendszerben, Sasfi Imrével, a proALPHA Kft. vezetőjével már a proALPHA felső vezetői információs rendszerének bevezetését fontolgatjuk. Ez hasznos lenne minden olyan hallgató számára, aki később vezetői pozícióba kerül a valós világban" - ecseteli terveiket dr. Seebauer Mária. "Korábbi logisztikai témájú nemzetközi kurzusaink mintájára, Erasmus pályázati támogatással szeretnénk kéthetes e-business kurzusokat is szervezni. Ha ez megvalósul, a proALPHA a rendszer e-business modulját is rendelkezésünkre bocsátja."

A rendszert ma már a BMF KVK SZGTI távoktatási programjába is beillesztették.

***

Programigazgatóságok?

Izgalmas kérdés, hogy lesznek-e az egyetemi reform keretében egyszerre pénzügyi és szakmai felelősséget is viselő, eredményérdekelt programigazgatóságok. Ezek akadémiai hovatartozástól független, a piac igényeinek megfelelni kívánó, a hagyományos egyetemi felépítéssel ellentétben mátrixműködésű szervezetek lennének, az egyik oldalon megállapodásra kész tanszékvezetőkkel, a másikon üzleti felelősséget is viselő programigazgatókkal. Az utóbbiak - piacképes programjaik eladhatóságának fokozásához - a legalkalmasabb oktatók megkeresésében, a tanszékek pedig saját erőforrásaiknak a programokban való lekötésében lennének anyagilag is érdekeltek.

A BKÁE és a Miskolci Egyetem munkatársainak együttműködésével már elkészült az Oktatási Minisztérium számára egy programigazgatóság alapú működésre épülő folyamatmodell.