Éltem az invitálással, és "bepillantottam". Nem hiszem, hogy az országban én vagyok egyedül, aki ezt megtette - biztos vagyok abban, hogy a részletekről már cikkeket írtak -, de abban is biztos vagyok, hogy egy hátborzongató döbbenet után eddig senki nem próbálta meg összefoglalni a "jövőt", ami hallatlanul pontosan tartja be a kitűzött célok határidejét. Olyan pontosan, szinte óraműszerűen, hogy a borzongás és a döbbenet csak fokozódik - mert az eddigi eredmények bizonyítják, hogy a vázolt kép a jövő számítógépéről, hálózatairól nem csupán egyszerű körvonal, egy küszöbönálló változás, hanem jelentős részben már a valóság.

Kevesen tudják, hogy a "Kék Óriás" a szuperszámítógépek területén elért eredményei, kutatásai mellett még egy sokunkat érintő, részlegesen, kísérleti körülmények között már megvalósult és működő, fantasztikus filmekbe illő területtel is foglalkozik.

Egyik

Másik

A) A molekuláris, miniatűr áramkörök terve kezd valóra válni, egy teljesen új módszerrel megépítették és működtették a világ legkisebb számítógépes áramkörét, melyek a legfejlettebb technológiával sorozatban gyártott félvezető chipeknél 260 ezerszer kisebbek - (12x17 nanométer)

B) A nukleinsavak alkalmazása nem álom, valóság, a nukleinsavakból kialakított fehérjéket a DNS-hez hasonló fonatba, láncba hajlítják, megteremtve ezzel azt a processzort, mely legalább petaflop-sebességű (15 nulla a az egyes után: egy másodperc alatt ennyinél több műveletre képes az ún. lebegő pontokkal). Emellet "csak" a SMASH architektúra feltételeinek tesz eleget: (simply, many and self-healing), vagyis erőltetett magyarsággal: "egyszerű, sok, és megújulásra, regenerálódásra képes".

Ez az írásom is több részből álló sorozatnak készül. Hasonlóan más cikkemhez, a "végét ennek sem tudom..."

Kezdjük a szuperszámítógépekkel, azok történetével, ill. jelenével:

Kék gén - L

2000 szeptemberében jelentették be, hogy újabb 100 millió dollárt fektettek a "kék gén" fejlesztésébe. Ez annak az új szuperszámítógépnek az alapja, melyet eleinte a biológiai kutatások felgyorsítása érdekében vetnének meg, és mely megalapozná a jövő számítógépének minden, az előzőekben már felsorolt kritériumát. A tervek szerint néhány év alatt képes lesz az IBM ismeretei birtokában a nukleinsav-bázisú fehérjék mesterséges előállítására, azok DNA-hoz hasonló szerkezetének kialakítására. A Blue Gene teljes kifejlesztését lépésekben tervezik, a szuperszámítógép - generációk közbeiktatásával - 2005-2006-ra készül el. A projekt keretében első a Blue Gene/L nevű szuperszámítógép. A 65 ezer darab kettős processzorral készülő Blue Gene/L 16 trillió byte memóriával fog rendelkezni, ami az otthoni PC-k átlagos memóriakapacitásának százezerszerese. A szuperszámítógép 200 tetaflop sebességű, azaz 200x1014 számítást végez el egy másodperc alatt, ún. "lebegő pontokkal", ez annyi, mintha a Föld összes embere másodpercenként 33 ezer műveletet végezne el zsebszámológépén. A 2004-re elkészülő berendezés kisebb lesz a jelenlegi leggyorsabb számítógépnél, azonban 15-ször nagyobb számítási teljesítménnyel rendelkezik majd. A Blue Gene/L nevű gépet az IBM a kaliforniai Lawrence Livermore National Laboratoryval közösen tervezi és építi, és ha elkészül majd, az atommag-hasadási kísérleteket szimulálja, de széles körben kívánják majd alkalmazni, időjárás-előrejelzésre ugyanúgy, mint biológiai kutatásokhoz vagy kereskedelmi alkalmazások futtatásához. Az utóbbi témakörben az IBM jelenleg olyan partnereket keres, akik üzleti szimulációkat vagy adatbányászati alkalmazásokat futtatnának a szuperszámítógépen.

Az L modell csak a program eleje, a végcél 2005-2006-ra a Blue Gene/C, amely még az L-nél is ötször gyorsabb lesz, másodpercenként quadrillió művelet végrehajtására lesz képes, ez ezerszer gyorsabb a Kaszparovot legyőző Deep Blue-nál, és ötszázszor gyorsabb a Bue Pacificnál (no és kb. kétmilliószor gyorsabb a jelenlegi PC-knél). Visszatérve, a Blue Gene nevű szuperszámítógép megépítéséhez radikálisan új megközelítésre - konstrukció, architektúra - van szükség. A már említett SMASH architektúra csökkenti az utasítások számát és egyszerűsíti azokat, amelyek eredményeként a processzorok gyorsabban dolgoznak, és mégis kevesebb energiát igényelnek. A párhuzamos rendszeren több mint 8 millió egyidejű szál futtatható (a mai gépeken csak 5000). A számítógép - mint írtam - önstabilizáló és öngyógyító képességekkel rendelkezik, hiba esetén automatikusan átkonfigurálja önmagát és a számítási folyamatokat. A Blue Gene több mint 1 millió processzort tartalmaz, amely egyidejűleg 8 programot képes kezelni - és 1 gigaflops teljesítményű. 32 ilyen processzort integrálnak egy chipre memóriával együtt. Egy chip összesített teljesítménye 32 gigaflops. 64 ilyen 32 gigaflops teljesítményű processzort szerelnek egy kártyára, amelyek együttes teljesítménye 2 tetaflops. Egy rackba nyolc ilyen kártya fér. Egy rack teljesítménye így 16 tetaflops. Az 1 petaflops teljesítmény eléréséhez 64 szekrényt kell összekapcsolni.