Az írást Schönhofer Péter koránt sem ezzel a könyvvel kezdte, már évek óta szoftverdokumentációk írásával keresi a kenyerét, így nem meglepő, hogy nem amatőr teljesítményt vehet a kezébe az olvasó. Ezért, a fejlesztőktől a rendszergazdákig, mindenki megtalálja benne a feldolgozott témákra vonatkozó hasznos információkat.

1. kunszt: az intranetek szerepe

A munkacsoportok támogatását a Microsoft már a Windows for Workgroups 3.1x megjelenésével megkezdte. A Server Message Block (SMB) alapú erőforrás-megosztási technológia azóta óriási szerepet töltött be a korszerű informatikai rendszerek kialakításában, de hamarosan kiütköztek a méretezhetőségi korlátai. A globális világban már egészen kis szervezetek is olyan távoli kapcsolatokkal küszködnek, hogy azok – megfelelő informatikai háttér nélkül – akár a vesztüket is okozhatják. A korai időszakban a szakma által (Xerox Parc, DEC, IBM, Novell, Cisco, Banyan stb.) az erőforrások megosztására kitalált helyi hálózatok, a TCP/IP technológia uralkodóvá válásával, új koncepciók megvalósítását követelték.

Erre találták ki a vállalati intranetek és extranetek koncepcióját. Ezek támogatása immár egy évtizedes folyamat volt, és olyan eszközöket hozott, mint a címtári rendszerekben tárolt erőforrás megosztási politikák megvalósítása, és multimédia-szintű csoportmunka-támogatás, mind az informatikai rendszerek fejlesztése, mind üzemeltetése, használata terén. A Microsoft a Windows és Office XP szoftvereivel fogott hozzá a csoportmunka rendszerszemléletű támogatását megvalósító szoftverkörnyezet kialakításának. Ezt folytatta szerver oldalon a Windows 2000, majd az Windows Server 2003 és az Office System kidolgozásával, amelyeknek gerince az XML alapú .NET technológia, kombinálva a címtári rendszerek lehetőségeivel. Az ördög azonban mindig a részletekben van, ezért hiányzott olyan könyv, amelyik az új eszközöket ujjgyakorlatok közelségébe hozza. Egy dokumentátortól nem is várhatnánk jobb eredményt, mint amit e téren ez a könyv nyújtott.

Ez az intranetek megvalósításához szükséges mai architektúra összefoglalására szánt – mindössze húsz oldalnyi – fejezet valószínűleg nagyon sok kezdő, sőt gyakorló szakember és alkalmazó informatikai világképére fog jelentős hatást gyakorolni. Rögtön értelmet kapnak a Microsoft, ennek az architektúrának a támogatására kidolgozott, eszközei, a Windows operációs rendszerek, az Office csomag, a SharePoint család.

A cikkíró közbevetőleg itt jegyzi meg (már nem először a Primonline-on), hogy nem olyan rég jelent meg a Microsoft System Architecture (MSA) 2.0-s változata, amelynek korábbi változatai nagyobb nyilvánosságot nem is kaptak. A vonatkozó dokumentáció letölthető a Microsofttól, sajnos, egyelőre csak angolul, pedig, ha komolyan gondolja a cég, akkor a nemzeti nyelvekre történő fordítása, talán a legsürgősebb feladatai közé kellene, hogy tartozzon.

2. kunszt: MS Windows SharePoint Services (WSS)

A SharePoint család a .NET technológia egyik kezdeti alkalmazástámogatási platformja, intranetek létrehozására, amelyek az operációs rendszer szolgáltatásaiként használhatók különféle magasabb szintű csoportmunka támogató megoldások kifejlesztéshez. Fontos: az ebben a részben tárgyalt szolgáltatások képezik az alapját a következő részben írottaknak, tehát nem célszerű átugrani!

A tárgyalás praktikus elvek szerint történik, a hardver-szoftver konfiguráció tervezésétől, a telepítésen át, az egyes funkciók működésének, beállításainak a részletes tárgyalásáig, 330 oldalon keresztül. Remény sincs arra, hogy a részletekre itt kitérjünk, de hogy ez a rész képezi a mű leglelkét, az nyilvánvaló. Az anyag elsajátítása nyilván csak iteratív közelítéssel érhető el, egy-egy problémánkra megpróbálunk tippeket kapni a szerzőtől. És kapunk is, ha jól használjuk a könyv végén található fogalomtárat és az igen részletes indexet.

3. kunszt: MS Windows SharePoint Portal Server (WSPS)

A WSPS a WSS szolgáltatásokra épített intranetek alapkoncepcióit, majd megvalósítási módját tárgyalja, 120 oldalon. Azért lehet harmadakkora a tárgyalása, mint a WSS-é, mert a WSS-nél leírtakra támaszkodik.

A tervezéshez dönteni kell a feladathoz illeszkedő hálózati architektúra kialakításáról. Ezt a feladatot kell a legkomolyabb venni, ha nem akarunk később rendszerműködési hibák seregével küszködni. Figyelni kell a növekedési lehetőségekre, a biztonsági követelményekre és a kényelmes alkalmazhatóságra stb. Ezután jöhet a kivitelezés, majd a használati politika kialakítása, és a portál üzemeltetése.

A portál szót ízlelgetve a cikkírónak mindörökre legnagyobb élménye volt a Habostorta portál, a legnagyobb magyar Tortál (hehe!) felfedezése. Ebben annyi magyar íz van, amit nem lehet eléggé megdicsérni. [A klasszikus történelem órai aranyköpéssel vetekszik: „Hannibal ante portas! – Hannibál antik portás volt Rómában.”]

Az WSPS bevezetőjében a szerző felveti azt a logikus kérdést, hogy minek van Portal Serverre szükség, ha az előző fejezetben alaposan kitárgyalt WSS segítségével szinte minden csoportmunka feladatra van megoldás. A kisebb cégeknél ez még kézben tartható helyzetet eredményez, viszont a nagyobbaknál a szaporodó szerverek száma a rendszergazdáknak, sőt, az alkalmazóknak is, egyre áttekinthetetlenebbé tud válni. További gond a nagyobb szervezetekben a hozzáférési jogok szabályozása. És minden cégnél jellemzően nem visszafejlődésre, hanem bővülésre lehet számítani, például, cégegyesülések révén. Az WSPS-t ennek a megoldására találták ki a Microsoft fejlesztői. Ez rendszerint összefügg a szervezetek növekedése során minduntalan fölmerülő szerverkonszolidáció szisztematikus végrehajtásával is, amiben az WSPS szintén segíthet.

Egy konszolidált vagy integrált (kinek, hogy tetszik) vállalati szerverkörnyezet kialakítása nagyjából négy fő feladatot igényel: 1/ az architektúra kialakítása, 2/ az üzembe helyezés, 3/ a használat megszervezése, 4/ az adminisztrációs környezet kialakítása. A WSPS-ről szóló fejezet éppen ezeket tárgyalja.

4. kunszt: MS Office System InfoPath

Nos, az intraneten található adatok begyűjtése és feldolgozása során rengeteg ismétlődő tevékenység merül föl, amelyek a fejlesztői oldalon unós-untalanul ismétlődő kódrészek tömegének a kódolását igénylik. Részben a hibázási lehetőségeket, részben a belövendő részeket drámaian növelve. Egyáltalán. Hányszor kell a kereket újra felfedezni? Az InfoPath tipikus űrlaprendszere erre a kérdésre ad választ: használjunk bevált űrlapokat, ami egyrészt gyorsítja, másrészt megbízhatóbbá teszi az újonnan kifejlesztett webszolgáltatási termékeinket.

Az Office csomagban már igen korán megjelent a formalapok használata. Az InfoPath ezt most a webkorszak specialitásai irányában terjeszti ki. Lehet, hogy az InfoPath témáról írnak majd különálló szakkönyveket is, de a szerzőnek igazat lehet adni abban, hogy igazándiból a WSPS-hez és a WSS-hez illeszkedve tárgyalható a legjobban.

Az InfoPath a ma legkorszerűbbnek tartott XML / XSD sémadefiníciós technológiára támaszkodik, ami a legrugalmasabb megoldások megfogalmazását teszi lehetővé. Fontos részprobléma az adatbázis-kezelő kapcsolat. A szerző az egyszerűbb esetektől a bonyolultabbakig vezeti az olvasó kezét a praktikus megoldások megtalálásban.

Szép (nagy) munka volt!

A könyvnek kiváló háttértámogatást adhat a Microsoft magyar fejlesztői, Developer Portál. Rengeteg letölthető kódolási példával és (tényleg) ingyenes előadási anyagokkal.