A második generációs (2G),
elsődlegesen beszédátviteli célra tervezett digitális mobil rendszer, a GSM - a
továbbfejlesztett (Phase 2+), adatátvitelre kiterjesztett, csomagkapcsolt
változataival (GPRS, EDGE) együttesen is - lassan elér a technikai
lehetőségeinek határaihoz. A nagyobb átviteli sebesség iránti igény hazánkban
is szükségessé tette egy új, más technológiai alapon nyugvó mobil rádiótávközlő
rendszer, a 2 Mbps adatátviteli sebességet biztosító, harmadik generációsnak
(3G) nevezett UMTS bevezetésének az előkészítését. (Az UMTS a Nemzetközi
Távközlési Egyesület (ITU) keretében, a világ különböző szabványosítási
intézményei, kutatóintézetei együttműködésével kidolgozott IMT-2000
szabványcsalád tagja.)
Az
igények társadalmi oldalról is megjelentek, az információs társadalomhoz vezető
út egyik változatát, a mobil szélessávú hozzáférési platformot a 3G valósítja
meg.
A
kiterjesztett spektrumú kódosztásos, többszörös hozzáférésű (WCDMA) rendszer
átviteli kapacitását az alábbiak szerint definiálják:
- min. 144 kbps nagysebességű (vonat, gépkocsi) járművel közlekedése esetén;
- 384 kbps gyalogos közlekedés esetén
- 2 Mbps (vagy magasabb) beltéri használatkor (kvázi fix készülékkel)
Az
UMTS az eddigi, 2. generációs mobil rendszerekhez képest sok előnnyel,
újdonsággal rendelkezik. Főbb tulajdonságai, sajátosságai az alábbiakban
foglalhatóak össze:
/A fejlesztés alatt álló nagysebességű oda-irányú csomaghozzáférés, a HSDPA megvalósulásával a 10 Mbps letöltési adatsebesség is elérhetővé válik majd/;
Az UMTS hálózat kezdetben
mindenhol szigetszerűen épül ki (így lesz ez nálunk is), elsődlegesen a mai
GSM/DCS "hot-spot"-okban, ahol egyrészt a legnagyobb forgalom van (időszakos
forgalmi torlódásokkal), másrészt itt jelentkezik elsődlegesen a nagyobb
adatátviteli igény is, amit már a 2.5G-nek nevezett GPRS sem tud lekezelni.
Az UMTS hálózatok
zökkenőmentes bevezetését hivatott elősegíteni többek között a hot-spot-okon
kívüli GPRS bázisállomások számának (a GPRS ellátottságnak) a növelése illetve
a GSM(GPRS)/UMTS kétnormás (dual-mode) és GSM/DCS/UMTS többsávos (multi-band)
terminálok megjelenése. Az UMTS szabványosítási folyamat biztosította, hogy a
GSM szolgáltatók eddigi beruházásai minél nagyobb mértékben felhasználhatóak
legyenek az UMTS bevezetése során, ezzel is elősegítve az új hálózat
kiépítési/beruházási költségeinek a csökkentését.
Az
UMTS bevezetése az eredetileg tervezett határidőkhöz képest jelentős késedelmet
szenvedett. Az UMTS engedélyek kiadása az Európai Parlament és a Tanács un.
"UMTS Határozata" alapján (128/1999/EC) a legtöbb EU tagállamban 1999-2002
között megtörtént azzal, hogy a szolgáltatást 2002. január 1-vel a
tagállamokban meg kell kezdeni. Ehhez képest a kereskedelmi szolgáltatás
megkezdésének éveként csak 2003 tekinthető és ez is csak néhány országra
korlátozottan igaz. Ennek okai - elsődlegesen annak következtében, hogy az UMTS
bevezetését nem a valós piaci igények megjelenése, hanem politikai döntés
váltotta ki - a következőkben összegezhetőek:
A
döntéshozatal idején még
- nem voltak kidolgozattak, kiforrottak a 3G-s szabványok;
- nem állt rendelkezésre a szükséges berendezés-háttér (hálózati elemek, készülékek);
- nem állt rendelkezésre a szükséges pénzügyi háttér (részben a kezdeti engedélyeztetési eljárások következtében);
- nem voltak kifejlesztve az UMTS műszaki előnyeit, lehetőségeit kihasználó alkalmazások (tartalom-szolgáltatások);
- nem térült még meg kellő mértékben a korábbi műszaki fejlesztésekre (GPRS, EDGE) fordított összeg, így nem volt meg a kellő mértékű érdekeltség a szolgáltatók részéről az új technológia bevezetése iránt;
- nem jelent még meg a nagyobb adatátviteli sebességre, átviteli
kapacitásra vonatkozó olyan tömeges igény, amely már nem volt kielégíthető a
meglevő GSM/GPRS hálózaton.
Mintegy
4 év kellett, hogy elteljen ahhoz, hogy Európában az UMTS szolgáltatások iránt
a tényleges piaci igény megjelenjen és a távközlési (és a mögötte álló bank-)
szektor kiheverje átmeneti - nagy részben a kezdeti
UMTS engedélyezési eljárások okozta - recesszióját. Ezzel megkezdődött a piaci
folyamatokba beavatkozó központi (politikai és idő előtti) döntés következtében
felborult távközlési piaci egyensúly helyreállási folyamata.