Lindner László nem csak hosszú, hanem igazán tartalmas életet élt, már fiatal korában elkötelezve magát a sakknak, és azon belül is a feladványszerzésnek, ez utóbbi terén nemzetközi mesteri címet szerzett. Talán a sakknak is köszönhetően járta a világot, ám az élményeket ezen a téren sem csupán magának gyűjtögette, hasznos útikönyvek is beletartoznak - az elsősorban sakk-könyvek terén gazdag - irodalmi munkásságába. Az első sakkautomaták megjelenésével egy időben vette fel a kapcsolatot a legismertebb gyártókkal, és fiatalos kíváncsisággal kereste-kutatta a számítógépes sakk-korszak új kihívásainak, problémakörének megoldásait. Gyakorlatilag minden sakkprogramot kipróbált, letesztelt, minden jelentős ember-gép mérkőzésen ott volt, és minderről lelkesen tudósított, elemezve nem csak Kaszparov, Polgár Judit, Lékó Péter, hanem egyebek közt a Deep Blue, a Fritz és más számítógépes sakkprogramok "gondolkodását" is. Cikkei lapok tucatjaiban jelentek meg, mivel a magyar mellett angolul, németül és franciául is írt, sok esetben határainkon túl is közölték azokat.

Laci bácsi fáradhatatlannak tűnt, ha egy-egy - ilyen korban már természetesnek tekintett - betegség leverte a lábáról, utána olykor még saját maga vezette autóval, máskor tömegközlekedéssel elindult Andrássy úti otthonából, és felkereste dél-budai szerkesztőségünket, hogy beszéljen terveiről, újabb cikksorozatokat ajánljon fel lapunknak.

A végjáték azonban olyan, hogy ott már mindig determinált a játszma kimenetele. Laci bácsi bármennyire is találta meg mindig a legjobb védekező lépést a természet ellen, hiába tűnt újra meg újra döntetlen-esélyesnek az ő játszmája, a mattot nem védhette ki, a játékidő lejárt. Ezt ő, a maga bölcsességével bizonyára tudta is, elérkezett az idő, amikor fel kell adni a partit... Csak mi állunk itt döbbenten és értetlenül és mondjuk azt, amit a nála fél évszázaddal fiatalabbakra szokás: olyan, de olyan fiatal volt, nem kellett volna még elmennie!