A készülék megjelenését már hírül adtuk (http://hirek.prim.hu/cikk/42853), de most ki is próbálhattuk. Kézbe véve kis jószágot a japán vicc jutott eszembe, amikor apuka előre tolva ökölbeszorított kezét, megkérdi kisfiától: "Na, mi van a kezemben?" Mire a gyerek: "Fényképezőgép vakuval? Diktafon? Videofelvevő? MP3 lejátszó? Digitális fotóalbum?"... Az apa beismerően bólint: "na, jó: ezek; de hány???"

Ha van is egy kis túlzás a viccben, nem sok. Két tenyerünk közt valóban elfér az a 87 gramm súlyú (103x67x16 milliméteres) kis mindenes, amely a mai korszerű mobiltelefonok mellékfunkcióit zárta egy dobozba, megfejelve azt olyan képességekkel, amelyek a telefonok világában azért nem mindennaposak. Például a fényképezőgép 4 megapixeles, ami akár egy újság címlapjához elegendő felbontás; az MPEG 4 felvevő 640x480-as felbontású, és magán a 4 centiméter átmérőjű kijelzőn is indítható "slide-show", vagyis mindig magunkkal hordhatjuk, és bemutathatjuk ismerőseinknek barátnőnk, gyerekünk esetleg unokáink "fényképalbumát". A lencse 230 fokban elforgatható, így magunkról is készíthetünk beállított videót, vagy képet. A telefonok még nemigen adnak módot arra, hogy mondjuk fényképezésnél a zársebességet is megválasszuk, itt az is tág határok közt állítható, az 1/1000-től a fél másodpercig. Sötétben is nagy érzékenységű, ez is állítható ISO 100-tól 800-ig. Az automata fehéregyensúly-állítás mellett manuálisan beállíthatjuk a kamerát napos vagy felhős időre is. A videofelvevő sebessége 15 fps.

Azt, hogy ez mégse egy teljes értékű 4 megapixeles fényképezőgép, kiderül abból, hogy optikai zoom nincs, és akkor mindjárt hozzátehetjük, hogy digitális viszont van, négyszeres. Azt, hogy mennyi rögzített szöveg, MP3 file vagy kép fér el a "tenyerünkben", az a készülékbe helyezett SD-kártyától függ. A karácsonyi vásárban ajándékba 128 megabyte-os kártyát ad hozzá a For-Max (ld. www.for-max.hu), egy ilyen kártyán a legnagyobb felbontásban is elfér több száz kép, félórányi videó vagy több, mint két órányi zene. A készülék bruttó ára nem egészen 60 ezer forint, ami a 4 megapixeles fényképezőgépekkel összehasonlítva nem számít magasnak, bár hozzátesszük: ebben a készülékben a hangsúly nem a fényképezőgépen, hanem a "minden egyben" funkción van.

A "minden egyben" sokoldalúság a kezelésnél némi elővigyázatosságot is igényel. Előbb a készülék oldalán ki kell választani, hogy milyen módban is kívánjuk használni a tenyérmédiát (kamera, fényképezőgép, MP3 lejátszó, diktafon, a felvett fájlok lejátszója, vagy éppenséggel - ezt nem fogják elhinni, de ilyen üzemmód is van (a "vaku" lámpáját kihasználva) - zseblámpaként; majd a megfelelő üzemmódon belül kell a menüfunkcióval végigmenni, és elvégezni az ahhoz az üzemmódhoz szükséges beállításokat. Erről a "zseblámpáról" ejtsünk még két szót, ugyanis ezt komolyabb filmrögzítőben is szívesen látnánk, hiszen akkor nem kellene külön világosítóknak cipelni a lámpákat. A két apró világító-forrás képes annyira megvilágítani a tárgyakat, hogy akár sötét szobában is készíthetünk videófelvételt, ha bekapcsoljuk a beépített lámpát.

A készülékhez jár természetesen egy hálózati kábel a benne lévő 3,7 voltos Li-Ion akkumulátor feltöltéséhez. Érdekesség, hogy a hálózati töltőt az USB 2-0-as portba kell bedugni, vagyis ha nincs nálunk töltő, és lemerült a készülék, akkor egy USB kábellel is életre kelthető egy másik számítógép tápegységéről. (Természetesen a gyors USB-összeköttetés alapvetően inkáűbb arra való, hogy a készülékkel készített felvételek átkerüljenek további feldolgozásra az asztali számítógépbe, illetve az utóbbival a hálózatról letöltött zeneszámok felkerüljenek a memóriakártyára. A dobozban van még fülhallgató, külső audió-eszközökhöz való csatlakoztatáshoz kábel, CD a számítógéphez történő illesztéshez no és egy elasztikus szövet-tok, amelybe az egészet elbújtathatjuk. Ez a szövet-tok mutatja talán a legérzékletesebben a tenyérmédia méretét: három ujjunk fér bele...