A bejelentést napokkal megelőzően a közvélemény már értesülhetett a tárgyalásokról, így az nem érte teljesen váratlanul az üzleti világot. A 130 éves múlttal rendelkező, Bell által alapított és sokáig monopolhelyzetet élvező AT&T-ről a piac liberalizációját célzó lépések részeként, még a ’80-as években leválasztották a helyi hívásokat bonyolító üzletág egy részét, és azt több kisebb, úgynevezett „Baby Bell” vállalat kezébe adták. Ezek egyike az SBC Communications, amely most egykori anyacégének felvásárlására készül. Tavaly júliusban aztán a felügyeleti kormányszervek és a piaci helyzet nyomására az AT&T teljesen kivonult a helyi hívások piacáról. Az SBC vezetése többmilliárd dolláros megtakarítást remél elérni a két vállalat összeolvadásának révén, mivel ez jelentősen csökkentheti a működésre, például az infrastruktúra kiépítésére és használatára fordított költségeiket.

Az új óriáscég éves bevétele becslések szerint elérheti majd a 71 milliárd dollárt, ami megegyezik a jelenlegi piacvezető Verizon-éval. Ebbe ráadásul még nem számolták bele az SBC által 60%-ban birtokolt Cingular Wireless mobilcég által termelt bevételeket. Ebből, és abból a tényből, hogy az AT&T jelenleg az egyesült államokbeli távhívások elsőszámú bonyolítója, szakértők arra következtetnek, hogy a felvásárlás könnyen a trösztellenes törvények hatálya alá eshet, ami megnehezítheti, vagy éppen meg is akadályozhatja az ügylet létrejöttét. Emellett a befektetők sem igazán elégedettek a lépéssel. Egyrészt magát a vételárat is sokan túl magasnak tartják, másrészt pedig amiatt aggódnak, hogy a nem túl rózsás helyzetben lévő AT&T-vel való egyesülés ronthatja az SBC üzleti eredményét. Tavaly a patinás cég több mint 14 ezer dolgozóját bocsátotta el, és kénytelen volt megválni 11,4 milliárd értékű eszközétől is. A szintén utód „Baby Bell” Bell South éppen azért táncolt vissza 2003-ban az AT&T megvásárlásától, mert veszélyes mértékűnek ítélte bevételeinek és növekedési potenciáljának zsugorodását.