Az évek során iparágunk többféle módszerrel próbálta kiküszöbölni a szoftverek heterogenitásából eredő problémákat. Bebizonyosodott azonban, hogy egyetlen olyan megoldás van csupán, amely mindig jól működött, és ma is sikeresen használható: ez pedig nem más, mint az együttműködő-képesség és az átjárhatóság melletti erős elkötelezettség. Ez azt jelenti, hogy a különféle alkalmazásokat és rendszereket rendeltetésüknek megfelelően működtetjük, ugyanakkor egy közös "szerződésben" szabályozzuk azt, hogy ezek a különnemű rendszerek milyen módon kommunikáljanak, és hogyan cseréljék ki egymással adataikat.

Az eddigi gyakorlatnál, ahol a rendszerek kód szintjén való kompatibilitása, az olyan un. middleware rétegek létrehozása, amelyek megkísérlik mindegyik rendszer működését hasonlónak feltüntetni, illetve a különböző rendszereket kvázi csereszabatossá átalakítani, az együttműködő-képesség (interoperability) kialakítására való törekvés pragmatikusabb megközelítés. Ha a különböző szoftverek "egyetértenek" az alapvető protokollokat illetően, minimális ismeretek birtokában is problémamentesen kommunikálhatnak egymással, és nem kell részletesen ismerniük a másik működését. Talán az internet a legkézenfekvőbb példája ennek az együttműködő-készségnek: az interneten keresztül minden szoftver képes kapcsolatot teremteni, és adatokat cserélni, csupán a legfontosabb protokollokat kell betartania.

Összegezve: az együttműködő-készség kialakítása bevált módszere a piacon tapasztalható sokféleség és heterogenitás kezelésének. Levelemben a Microsoft interoperabilitással, azaz a rendszerek együttműködő képességével kapcsolatos stratégiájának két fontos csapásirányáról fogok szólni. Egyrészt, továbbra is igyekszünk megfelelni ügyfeleink azon igényének, hogy a szoftvereik zökkenőmenetesen működjenek együtt meglévő eszközeikkel. A másik törekvésünk pedig, hogy a szoftveripar többi szereplőjével közösen definiáljuk a szoftverek és a web szolgáltatások új, XML (eXtensible Markup Language) nyelven alapuló generációját. Ennek a megoldásnak köszönhetően hatékonyabb információ megosztásra nyílik mód, és megnyílik az út a szoftver fejlesztés egy magasabb szintje felé, ahol az együttműködő képesség alapvető tulajdonsága lesz a szoftvereknek. Célunk, hogy az interoperabilitás révén kiaknázzuk a modern (és kevésbé modern) üzleti szoftverek teljes kapacitását, és olyan hatásfokú együttműködésre tegyük őket képessé, amelyben az egész többet jelent a részek összegénél. Teljesen ki kívánjuk küszöbölni a heterogén architektúrák és alkalmazások közötti súrlódást, anélkül hogy károsítanánk sajátos funkcionalitásukat.

Ez a megközelítés kézenfekvőnek látszik, de az interoperabilitás igényét gyakran összekeverik más problémákkal. Előfordul, hogy az együttműködő-képességre pusztán úgy tekintenek, mint valamely gyártó vagy szabványügyi szervezet nyilvános specifikációjának betartására. Nem elég azonban közzétenni egy specifikációt, mivel az - az együttműködő-képes termékek kapcsán - általában figyelmen kívül hagyja, hogy a specifikációban rögzített "szerződés" megvalósul-e a szoftverben, és átesik-e a szükséges, éles környezetben lefolytatott teszteken.

Az együttműködő-képességet sokszor összetévesztik a nyilvános forráskódú szoftverrel is: Míg az interoperabilitás a különböző szoftverrendszerek közötti olajozottan működő munkakapcsolatot jelenti, addig a nyilvános forráskód a szoftverek licencelésének és fejlesztésének egy módja, mely semmit sem árul el arról, hogy az ilyen szoftverek együttműködő-képesek-e vagy sem. A nyilvános forráskódú fejlesztési módszer ezenkívül azt eredményezi, hogy ugyanabból a programból számos különféle verzió jöhet létre, ami még tovább növeli az átjárhatóság kialakításához és a teszteléshez szükséges munkát.