Az információelmélet és a biológia egyaránt alkalmas terület arra, hogy elgondolkodtató feltételezésekkel lássa el a gondolkodni vágyókat és a kutatásra fejüket adókat egyaránt. Közben számos új terület is nyílt a kutatók előtt és a határtudományok és méghatárabb tudományok folyamatosan növelik a tudomány fájából kinövő ágakat, és a megismerési rétegek számát.

Olykor azonban látszólag széttartó tudományaprózódási folyamatok között felbukkannak azok a kutatási területek is, melyek éppen ellenkező fejlődési utakat mutatnak. Egyfajta szintézist, a különböző tudományterületek művelői által felhalmozott eredményeket összefogó feldolgozást nyújtva. Nem egy esetben később új tudományterületeknek alapot adva a "nagy egyesítések" nyomán felmerülő elméletek, teóriák igazolására vagy éppen cáfolatára. Vagy pusztán megpróbálva magyarázatot adni a látszólag különböző valóságszeletek összefüggésrendszereire. Ilyen területté válhat a bioinformatikával illetve a biológiai számítógépekkel foglalkozó új szintetikus terület, amennyiben a jelzett fogalmakat nem szűkítjük le egy-egy szűk területére, például a biológia határán.

Azt, hogy ez az új vizsgálati, ismeretszerzési és feldolgozási megoldás, az egyfajta kommunikációs metaterek kialakítása, majd kitöltése a meglevő és később megszerzendő ismeretekkel milyen hosszú távú eredményeket hoz, azt a jövő fogja eldönteni. A ma eseménye egy, a témába vágó könyvbemutató volt. A bemutató tárgya pedig Szentesi István Bioinformatika és bioszámítógépek című művének I. és II. kötete, mely a Stratégiakutató Intézet kiadásában jelent meg. Megnyitva egyben egy új sorozatot, mely a már említett ismeretösszefoglalási módszert hivatott különböző tudomány területeken is közkinccsé tenni. Ezt a sorozat neve is mutatja: "Metaelméleti Könyvek".